Szőkék a szaunában
Kekkonnen miniszterelnök és köztársasági elnök volt, de a Vármegye Galériában január 25-ig nyitva tartó kiállításon kevésbé ismert finnek sztorijait is megismerheti a látogató. A Magyar Képzőművészeti Egyetem negyedéves tervezőgrafikus osztálya nyert egy ösztöndíjat, melynek köszönhetően tíz napot töltött a finn dizájnhéten. A MOI című tárlat az itt szerzett élményeket, benyomásokat és másnaposságokat meséli el.
Napjaink különös jelensége az infografika, amely többnyire borzasztóan unalmas és lehangoló. Általában érdektelen, száraz információk halmaza, nyakon öntve a hetvenes évek Bukarestjét idéző grafikai dizájnnal. A képzősök azonban megmutatták, hogy a műfajban igenis lehet fantázia, ha az infók valóban érdekesek, és a művészien kidolgozott vizualitásnak köszönhetően egyfajta képes poémává áll össze a mondanivaló.
A legjobb talán Patkós Luca munkája, amely a finn gasztronómiát mutatja be elég találóan. Mondjuk a helyi konyhával nem nagyon lehet mellélőni, elég egy kicsit ízlelgetni a kalakukko, esetleg a silakkalaatikko kifejezést, és a nézelődő legszívesebben azonnal egy tál gőzölgő tőzegáfonya-pitébe fúrná a fejét. Hasonlóan ötletes Novotny Dóra képe, melyen a top tíz finn találmányt mutatja be, a Kalevalától egészen a Mikulásig meg az okostelefonokon taroló Angry Birds-játékig.
Sőt, még az is kiderül, hogy a csúzlival kilőhető madarak célpontjai azért malacok, mert a játék fejlesztése idején éppen vadul tombolt a sertésinfluenza. Berecz András alkotása már nem is infografika, leginkább az ismeretterjesztő marhaság kategóriájába sorolható. A címe Meglepő finn tény: szőkék; a képen pedig a szerző által tíz nap alatt látott összes szőke frizura- és fejszőrformát láthatjuk. Akad itt gombafrizura lazázó kecskeszakállal, hipszteresen lenyalt tincshalom csintalan bajuszkával, valamint a kopasz kikötői munkások északi állcsúcsborostája is.
A tervezőgrafikánál a fő kérdés, hogy az alkotó tud-e valami pluszt hozzáadni a rajzhoz a saját személyiségéből. A formák és a színek önmagukban nem túl érdekesek, ha a szemlélőnek nem jut eszébe semmi róluk azon kívül, hogy jól néznek ki. Ezért is élmény látni, hogy a legtöbb munkában van kraft: ötlet, újraértelmezés. A hallgatók összegyűjtöttek néhány mondást, amelyből nemcsak a finn néplélek mélységei, hanem az értelmező művész is megismerhető.
Kokemaki városából származik az az ősi bölcsesség, miszerint a farkas mindig talál okot, ha birkahúshoz támad kedve. Farkas Gergő Tamás képén a kapzsiságot és szexuális dühöt kifejező farkas teste egy rommá gyúrt és rákvörösre szolizott férfié, a birkáé pedig egy kecsesen pózoló balerina. Csuth Péter képén fekete madár csőréből színes hanghullámok törnek elő, amelyeknek inspirációja a következő mondás: Még a holló is saját hangján énekel. Ugyan nem teljesen világos, hogy ez pontosan mit is jelent, mindenesetre nagyon jól hangzik.
Pattanásig feszült helyzetekben, súlyos csöndekben felelősségteljes arccal, ég felé irányított mutatóujjal elmondva tuti siker. Pénzsóvár ismerősök megnyugtatására használható a Dombóvári Ágnes által megörökített, az éles eszükről és frappáns riposztjaikról híres outokumpuiak kedvenc szólása, amely szerint jobb egy császármadár egy zsákban, mint tíz a fán. A tárlat legjobb darabja is egy ilyen dumához fűződik.
Az igazságok relativitását és a nézőpontok felcserélhetőségét az okos finn ember már felismerte, Mészáros Szandra pedig zseniális grafikában képileg is megfogalmazta. A mű láttán a néző napjaink jellemző figurájára gondol: az emberre, akinek igaza van. Agya szűk, hangja kappan, homloka gyöngyöz, korlátoltságánál csak önbizalma nagyobb. Az alábbi történetet neki küldjük: „Számtalan mód van – mondta a nagyi, és letörölte az asztalt a macskával. Éljenek a lehetőségek – mondta a cica, és letörölte az asztalt a nagymamával.”
