Parasztvakításhoz szereplőket
A Chicago-sztorit megtörtént eset alapján írta Maurine Watkins törvényszéki tudósító. A szeretőgyilkos nők, Belva Gaertner és Beulah Annan esete 1924-ben lebilincselte egész Chicagót. Hét napilap foglalkozott hónapokon át a történetükkel, és bár Watkins meg volt győződve a bűnösségükről, végül mindkét nőt felmentették. Az újságírónő riportjai annyira népszerűek lettek a Chicago Tribune hasábjain, hogy némi fikcióval keverve darabot írt belőlük. A művet 1926. december 30-án mutatták be a Broadwayn, és 172-szer játszották. Két évig turnézott a darab, a Los Angeles-i produkcióban az akkor még ismeretlen Clark Gable játszotta a papucsférjet. Készült belőle néma- és hangosfilm is.
A rendező-koreográfus Bob Fosse csak Watkins halála után kapta meg a Chicago jogait a musicaladaptációra. John Kanderrel és Fred Ebb-bel írtak belőle zenés darabot, amelynek ősbemutatóján, 1975-ben Gween Verdonnal és Chita Riverával a főszerepekben arattak hatalmas sikert. Az 1996-os verzió egyébként a harmadik legrégebben futó Broadway-siker, 7101 alkalommal ment eddig, olvastuk az Internet Broadway Database-en. A 2002-es musicalmozit hat Oscar-díjjal honoráltak. A Chicago gyakorta játszott zenés darab Magyarországon is, a hazai ősbemutató az Operettszínházban volt 1980-ban, Galambos Erzsivel és Felföldi Anikóval a főszerepben. Azóta, ha akad egy színésznő, aki alkalmas Roxie vagy Velma szerepére, biztos színpadra tűzi valamelyik színház. Nézzük a próbán Schell Juditot a színpadon, nagyon neki való Velma Kelly szerepe: istenien táncol, remek színésznő, énekelni is tud, és kellően cinikus. Nem könnyű mellé – kaliberben – Roxyt találni. A hármas szereposztás nem a színészek álma, kevesebb az egy főre jutó próbaidő. Míg az egyik próbál, a többiek nézik: Schell a színpadon, Jordán Adél, a másik Velma a széksorok mellett hol figyel, hol tornázik. Két és fél órán át. Ezt a szerepet játssza még Szilágyi Csenge, míg Roxyként Mórocz Adriennt, Tompos Kátyát vagy Ágoston Katalint láthatjuk. Azt mondják, a színházban a létező összes tükör előtt gyakorolt már valaki az elmúlt hetekben.
A próbaidőszakot nemcsak az pörgette, hogy több garnitúra Roxie és Velma készült fel, hanem szereposztás-módosítás és baleset is alakította. A többieknél jóval később állt be Roxie-ként Tompos Kátya. Állítólag akkor mondott igent a felkérésre, amikor kiderült, a Nemzetiben mégsem rá osztotta Silviu Purcarete rendező a száműzött herceg lányának, Rosalindának a szerepét az Ahogy tetszikben, hanem Trill Zsoltra. Stohl András pedig – aki Cserna Antallal váltva játssza Amos Hartot – az ínszalagját szakította el az egyik akrobatikus jelenetben. Ez a bemutatón egyáltalán nem zavarta abban, hogy sínbe szorított lábával végigvigye az attrakciót: egy helyben állva, negyvenöt fokban előre-hátra-oldalra dőlt. Az általunk látott próbán ezt a jelenetet Cserna Antal játszotta, és bár kiváló színész Stohl, mintha Mr. Celofán jobban passzolna Csernához. Az előadás mindhárom szereposztásával együtt játszik Kulka János. Először alsónadrágban lép színpadra, és rögtön szteppelni kezd. A magenta színbe öltöztetett, szado-mazóra gerjedő, korrupt és opportunista Billy Flynn ügyvédet játszó színész a bemutató előtt két nappal a fél Budapesten végigsöprő légúti vírusokkal küzdött. A bemutatóra úgy tűnt, meggyógyult. Minden szereposztáshoz jól passzol Morton mamaként Falusi Mariann is, akinek a hangja délelőtt tizenegykor éppoly frenetikus, mint este tízkor, de a szerepére a rendezőnek mintha már nem maradt volna ideje.
Bozsik Yvette a kereskedelmi televíziók manipulatív celebvilágába helyezi az előadást, teli flitterrel, tökéletes táncokkal és vetített, felnagyított arcokkal. A rendező képernyőként keretezi a színpadot, és a börtöncelladíszlet is apró képernyőket formáz. Párhuzamosan futó csatornák realityműsorait veszi alapul, a hazugságot és a korrupciót figurázza ki, a hír- és vérszomjas sajtót gúnyolja. Itt, a kriminalizálás útján hírnévhez jutott pillanatsztárok futószalagon termelődnek, és tűnnek el a süllyesztőben, ha nem szolgáltatnak újabb bulvárhíreket. És bármit megtesznek az újabb címlapfotóért, legyen az érdekszex, hamis eskü vagy kitalált terhesség.
Baráthy György új szövege a mai hétköznapi szóhasználattal frissíti a történetet. Így történhetett az is, hogy a jelenetekre a színészeket, táncosokat ezzel hívja az ügyelő: a „Parasztvakításhoz” kérem a szereplőket.
