Dokumentum: Tények és igazságok
A definíció jelentőségét tovább erősíti, hogy muszáj kijelenteni: az effajta oknyomozó, tényfeltáró és egyben ismeretterjesztő filmkészítés ma Magyarországon valóban ritka, mint a fehér holló. Hiába van négy közszolgálati csatornája az MTVA nevű monstre állami konglomerátumnak, hiába működtet tévés támogatási rendszert az NMHH Médiatanácsa, és bizony az sem segítette a társadalompolitikai szempontból elemző, párbeszédet gerjesztő művek létrejöttét, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap és az HBO hosszú távú együttműködést kötött egész estés dokumentumfilmek gyártására.
Ha nem rétegproblémákról, marginális jelenségekről készült, ne adj’ isten, indokolatlanul művészieskedő filmeket akarunk látni, akkor inkább az újságírás területén kell keresnünk a nagybetűs tartalmat. Hírportálok videós zsurnalisztái és civil szervezetek – mint például a Társaság a Szabadságjogokért képírói – alkották meg a társadalmi és mindenkori rendszeranomáliákkal kapcsolatos, párbeszédet generáló dokumentumfilmeket.
A most elkészült Esélytelenül nem kisebb témában próbál orientálni, eligazodni, mint a romakérdés Magyarországon. Takács István Gábor és Surányi Ádám rendező az elmúlt évek – a médiából így vagy úgy – széles körben ismertté vált eseményeinek felidézéséből indul ki. Elvégre kinek ne lenne manapság markáns véleménye az Olaszliszkán történt lincselésről vagy a Gyöngyöspatán felvonuló, magukat jogvédőknek beállító, valójában rasszista csoportok megfélemlítő járőrözéseiről, melyek végül tömegverekedéshez vezettek.
De nem biztos, hogy pontosan és korrekt tények alapján hoztuk meg az értékítéleteinket – ebben a kérdésben a TASZ filmesei teljesen jogosan a média felelősségét is felvetik. A filmesek által megszólaltatott szakértők elemzik a tényeket, a jogi lehetőségeket, hovatovább több tévhitet igyekeznek megdönteni. Olyan alapvető, axiómaként kezelt hiedelmeket, melyek szerint „a cigányok nem akarnak dolgozni”, illetve, hogy valóban létezik olyan fogalom ma Európában, mely a bőrszín és a nemi hovatartozás alapján működő bűnözést kategorizálja (különös tekintettel a „cigánybűnözésre”).
Persze nem könnyű feladat ez egy olyan társadalomban, melyben a becsült adatok szerint a felnőtt polgárok mintegy hetven százaléka prekoncepciók alapján viszonyul a kisebbségekhez, hangsúlyosan a romákhoz. Különösen, hogy a „civil filmeseknek” olyan egyetemesen sulykolt sikerterületek hazugságaira kell rámutatniuk, mint például a Fidesz közmunka programja. De kellő keménységgel hívják fel a figyelmet a rendőrség fellépéseit nem ritkán jellemző kettős mércére, illetve a gyűlöletbűnözéssel kapcsolatosan alkalmazott jogszabályok bizarr, hovatovább igazságtalan alkalmazásaira.
Takács István Gábor és Surányi Ádám szinte makulátlan pontossággal elegyíti az archív felvételeket, a riportokat és a szakértői interjúkat, hogy a film végére meggyőzze a nézőt, nem kicsi a baj. Jelentjük: ebben sikerrel jártak. Az már más, ezen írás keretein mindenképpen túlmutató, ám fontos kérdés, hogy az Esélytelenül hogy jut majd el a tömegekhez. Például létezik-e olyan tévécsatorna ma Magyarországon, amely a misszió értékei szerint emberi időben műsorra tűzné?
Nagybetűs tartalom
December 10. az emberi jogok világnapja annak emlékére, hogy 1948-ban ezen a napon fogadták el Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát. És ekkor lesz látható a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet Esélytelenül című, az amerikai nagykövetség támogatásával készült filmje az index.hu-n.
