Ritka eset: ismeretlen Ady-cikk kézirata került elő. Megszokhattuk, hogy a filológiai érdekességeket rendszerint az aukciós időszakok szolgáltatják. Tavaly tavasszal egy ismeretlen Kosztolányi-vers nyers változata bukkant fel a Központi Antikváriumban. Most pedig a pénteken rendezendő téli árverésre került be az említett Ady-tétel, amely egy picit tovább bővíti az ismert életművet. Ráadásul az írás témája is időszerű, kiderül ez mindjárt a címből is: A karácsony, a hírlapok és az irodalom. „Még Aradon is ötvenoldalas irodalmi mellékletek jelennek meg – írja a poéta. Holott szerinte az ilyenkor készült írások nem azért készülnek, mert az íróknak mondanivalójuk van, hanem azért, hogy a szénre, kenyérre valót megszerezzék a kiadók jóvoltából, „s a közönség ebbe nem szól bele, mert istenem, van-e Magyarországon közönség?” – teszi fel a kérdést írása végén Ady Endre. Ha a cikk valóban nem jelent meg, ahogy az árverési katalógusban Borbás Andrea, a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárának munkatársa állítja, akkor arra a magyarázat éppen a tartalma lehet.

A szakértő lapunknak elmondta: a kézirat a katalógus összeállítása előtt az utolsó pillanatban érkezett, így nagyobb tanulmány írására már nem volt idő, az irodalomtörténeti vizsgálat még csak most készül.

Az biztos, hogy Ady műveinek kritikai kiadásában nem szerepel ez a mű, legalábbis ezen a címen. Azt meg kell vizsgálni, hogy részleteit vagy akár az írás egészét felhasználta-e a szerző valamely más cikkében, novellájában, esetleg egy gondolatát valamelyik versében. Ez a keletkezés idejére is rávilágítana. Bár az már most is elég valószínű, hogy 1906 előtti.

Ki kell deríteni, hogy a cikkben említett Kajla Gábor nevű fogorvos vagy Schwartz Mózes nevű cipész létező személyek voltak-e, s melyik városban működtek, bár elég valószínű, hogy kitalált nevek. Hogy a szöveget ceruzával írta a szerző, az sem különösebben árulkodó, hisz ez Adynál általános volt. Inkább nyomra vezethet a datálásban Arad említése, illetve a szöveg-összehasonlítás. Hiszen a költő több helyi lapban, az Aradi Közlönyben, az Arad és Vidékében is publikált alkalmanként.

Bálinger Béla, a Központi Antikvárium vezetője szerint Ady-kézirat nem ritka az árveréseken, ismeretlen Ady-mű kéziratával viszont még maga sem találkozott, kivéve néhány verses emlékkönyvi bejegyzést vagy dedikációt. Komplett, többoldalas, fel nem fedezett írások tehát nem szoktak előkerülni.

A másfél milliós kikiáltási ár tükrözi a kézirat értékét, bár az antikvárius megjegyzi, hogy néhány éve ez több is lehetett volna. Magasabbra értékelik egyébként a verskéziratokat: egy ismeretlen Ady-vers-autográf tízmillió feletti tétel is lehet. Ilyesmire azonban kicsi az esély, még ez a gyorsan papírra vetett, ismeretlen cikkpiszkozat is nagy meglepetés, tekintve, hogy az Ady-életmű jól fel van térképezve. Hogy honnan kerülhet egyáltalán elő ilyesmi, ez számára sem tisztázott. E mostanit egy kereskedő-gyűjtő adta be, aki „nem emlékezett, mikor került hozzá”.