Harmadik éve ízlelteti a műfajt az iskoláskorúakkal Hajós Fekete-Kovács Kornéllal és a Modern Art Orchestrával közösen. Belevágtak, meséli, mert népzenei, operai, klasszikus zenei foglalkozások már voltak gyerekeknek, de dzsesszre eddig senki sem gondolt. Hát impozáns méretű big banddel várják az iskolásokat, megmutatják nekik a hangszereket a szárnykürttől a tubáig, a nagybőgőtől az altszaxofonig, aztán még a zenélésben és a zeneírásban is részt vehetnek.

Gyerekek a pódiumon, Hajós András, Fekete-Kovács Kornél és a big band

Zeneladik címmel kezdték a programot a Bárka Színházban. Aztán a profil maradt, a színház anyagi nehézségei miatt viszont helyszínt kellett váltaniuk, és elegánsabbnak tűnt a névváltoztatás. A ZeneHajó csurig tele, az érdeklődés fokát jól mutatja, hogy az elmúlt három év terméséből összehozott lemez vasárnapi bemutatójára a Budapest Music Centerbe alig fértek be a nézők.

Ez valóban családi foglalkozás, a picik idei-oda szaladgálnak, egy-egy szülő utánuk. Zsong a terem, nemcsak miattuk, hanem az aktív nagyok miatt is. Kiszaladnak a színpadhoz rizsből és gyufaskatulyából szambashakert gyártani, máskor bekiabálják, milyen hangszeren tanulnak a zeneiskolában. Nem fegyelmezik őket a színpadról, csendre sem inti őket se Fekete-Kovács, se Hajós. Kivéve, amikor ordítani, a zenekart túlkiabálni, majd elnémulni tanítják őket. Némi karvezetés-gyakorlatot is megismernek, mikor leintik őket az üvöltésből.

Ez gyerekdzsessz, de nem butaságot gagyognak benne, hanem egyszerűbb, klasszikusabb formákhoz nyúltak. Hajós végig stand-upolja a majd kétórás programot. Nemcsak a gyerekekre és a szülőkre, nagyszülőkre figyel, hanem Fekete-Kovácsra is, a koncert karmesterére, aki néha szárnykürtöt fújva vezényel.

Az elmúlt három évben minden foglalkozáson a gyerekekkel dalokat rögtönöztek, daltémákat kértek tőlük és aktív közreműködést. Hajós azt mondja, nála nincs passzív gyerek, ha kell, bebújik értük a csatornába. És ha ő jól érzi magát, előjön belőle az a gyerek, aki volt és maradt, akkor nyert ügye van. Bár nem lehetne róla azt állítani, hogy ötlet híján lenne, inkább rábízza a témajavaslatokat a gyerekekre, be akarja bizonyítani, bármiből születhet dal, legyen az a morzsás asztal, az elveszett tornazsák vagy a szemetes lecipelése. Szerinte a lényeg: átélni az alkotói káoszt. Persze nem könnyű, türelem és fegyelem kérdése. Mert olyan fontos helyzetekben kell adott esetben dönteniük, hol jöjjön a refrén, vagy arra, mi legyen a rím – teszem azt – a nagyi szóra.

A helyszínen a gyerekek ríme a legfontosabb, a lemezre már csiszolt verzió került, meghagyva egy-két eredeti szót vagy mondatot. Természetesen Hajós „faragta” szövegileg, Fekete-Kovács zeneileg. Énekelnek rajta a Jazz and More Jr. énekkarral például a rosszaságról, a szülinapról, a betegségről vagy a játék póniról. Csupa olyan témáról, ami garantáltan foglalkoztatja a gyerekeket, mint például az ő 12 éves fiát az öltözködés és a menőség. (Arról is van dal.)

Meglepő tehetséggel nem találkozott a három év alatt Hajós, inkább pár érdekes helyzettel. Egy tizenegy éves kisfiú egyszer bejelentette, írt egy dalt, és elő is adta. A zenészek legnagyobb meglepetésére egy blues volt, ami egy ennyi időstől a mai világban nem kis teljesítmény. Egy kislány pedig mindenáron a mikrofonhoz akart lépni, mindenbe beleszólt, és azt is elmesélte, hogy táncosnő akar lenni. Hajós végül kihívta, és olyan kristálytisztán énekelt egy népdalt, hogy leesett az álluk a kis dívától.

A ZeneHajó kormányosának az a vágya, hogy húsz év múlva a Carnegie Hallban játszó Tóth Béla világhírű dzsesszzongorista azt nyilatkozza majd a Népszabadságnak: „A dzsesszel a Hajós András bácsi ZeneHajó-foglalkozásán találkoztam.”

A lemez Fekete-Kovács Kornél együttese zenekari támogatásának elkülönített összegéből született, bár tudjuk, a hanghordozó üzletileg haldokló vállalkozás. Manapság maximum promóciós eszköz. De arra szeretnének pénzt szerezni, hogy néhány videót, klipet a YouTube-ra feltehessenek, és így a gyerekekhez még könnyebben eljuthasson: a dzsessz egyáltalán nem szörnyű, nem lila köd.

– Van részem mindhárom médialehetőségben – mondja Hajós András. – A ZeneHajóval állt helyre a teljes kör. Az Emil.Rulez! zenekar fontos, a mi üzenetünk nem a pénzről szól. Tévés ügyeimben szakmunkás vagyok, az a dolgom, nézettséget, profitot generáljak. És most végre megnyílt az a világ, amikor fontosat tehetek. Kötelességem beletolni mindazt, amit a másik két világban tanultam, hogy valóban eljusson az emberekhez. Végre csináltam valamit, ami a zenetörténeti lexikonban biztosan benne lesz, akár egy mondat erejéig: a magyar zenetörténet első gyerekdzsesszlemeze.