Utazásra, alkotásra is futja
A Literán szeptember 12-én jelent meg a Szilasi László író, irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár, kurátor, valamint a kuratórium elnöke, Keresztury Tibor író, kritikus, szerkesztő által összeállított lista, amelyen a tíz legesélyesebb fiatal magyar író neve szerepelt. Bartók Imre, Csobánka Zsuzsa, valamint Krusovszky Dénes mellett Simon Márton, Sirokai Mátyás, Szabó Marcell, Szálinger Balázs, Szőcs Petra, Vári György és Závada Péter került a listára. Múlt héten az is kiderült, az említettek közül ki került az úgynevezett shortlistre, azaz melyik az a három szerző, akik közül kikerülhet az Esterházy Péter által védnökölt ösztöndíj nyertese. Az utolsó fordulóba ennek szellemében Csobánka Zsuzsa prózaíró, Krusovszky Dénes költő, s az ugyancsak lírikus Závada Péter jutott.
A nyertes személyét a Kazinczy utcai Kék Ló Fashion Pubban, szűk körű rendezvényen hirdették ki. A Kék Ló nem csupán egy a budapesti éjszakák már-már klasszikusnak számító romkocsmái közül, hiszen a kellemes és a hasznos összekapcsolásának jegyében egy divatüzletet is magában rejt. Ez a keveredés, amely ezeknek a divatos bároknak eleve is sajátja, a Kék Lóban még szembetűnőbb: a fogason lógó ruhák és a pulton sorakozó söröskorsók együttese valódi kreatív, színes, fiatalos közeget teremtett az eseményhez. A zenei aláfestés, a színes rajzok, bohó berendezés hangsúlyozta mindazt, amely ennek az ösztöndíjnak is sajátja: a fiatalság, a tehetség, a sokszínűség elismerése, ünneplése.
A kuratórium a három jelölt közül Krusovszky Dénes költőt jutalmazta az ösztöndíjjal, aki – mivel éppen az Egyesült Államokban tartózkodik – nem tudott személyesen megjelenni az átadáson. A távollevő győztest Keresztury Tibor méltatta, kiemelve, hogy fiatal kora ellenére költészete máris sajátos, erős egyéni nyelvről, különleges formakultúráról árulkodik. Verseiben előszeretettel keresi és feszegeti a művészet határait, ezzel létrehozva egy provokatív, radikális közeget, amely egyszerre képes az olvasót kíméletlenül távol tartani és szőröstül-bőröstül magába szippantani. Kiemelte, hogy Krusovszky műveinek eredetisége abban rejlik, hogy „keveredik bennük a klasszikus költészet ideája, illúziója, és annak belátása, hogy a hagyományos szépségideál ebben a században, modern világunkban már nem visszanyerhető. Roppant tapintatos lírikusként a költő mind összeroppanásait, mind rémálmait klasszikus előzékenységgel tárja az olvasók elé – közel-távol, elérhető-elérhetetlen, személyes-tárgyilagos pórusai váltogatják egymást.”
S hogy mikor és miért jutott eszébe Horváth professzornak az ösztöndíj létrehozása? Az alapítót telefonon értük utol Stuttgartban. Az ottani irodalmi házban egyébként is vezető szerepet betöltő üzletember Keresztury Tiborral, a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet korábbi igazgatójával történt megismerkedése után, a szerkesztővel közösen találta ki, hogy jót tenne a fiatal magyar irodalomnak egy efféle támogatás. Elmondása szerint élesbe csak azután fordult a dolog, hogy Keresztury mandátumának lejárta után visszatért Budapestre. Együttműködő partnernek pedig sikerült megnyerni a már említett Solitude Akadémiát is.
Horváth Péter a Népszabadságnak hangsúlyozta: egyáltalán nem akart beleszólni a kuratórium munkájába, szabad kezet adott Kereszturynak, Szilasinak és Esterházynak –számára így tűnt természetesnek és függetlennek, semlegesnek az eljárás.
Megkérdeztük, mi indokolja az ösztöndíj Magyarországon mindenképpen szokatlan nagyságát. (Csak összehasonlításképpen: a 35 év alatti fiatal írókat támogató Móricz Zsigmond-ösztöndíj jelenleg hat+hat hónapra szól, és havi százezer „fixet” jelent.) A professzor szerint a cél mindenképpen az volt, hogy akkora összeget adjanak a kiválasztott fiatal írónak, amiből egy éven át meg lehet élni, sőt talán még egy-két kisebb utazás is beiktatható – vagyis hogy tényleg az alkotásra tudja szánni a szerző a vonatkozó esztendőt. S bár nincs egészen pontosan tisztában a magyar állami és magánmecenatúra gyakorlatával, azért azt Horváth Péter is tudja, leginkább magyar barátaitól, hogy egy fiatal német írónak sokkal tágabbak a lehetőségei a támogatások terén. Hiszen, mint mondja, mind a 16 szövetségi államnak külön kulturális programjai vannak, amelyeknek részei a különböző ösztöndíjak, és számos alapítvány foglalkozik egyébként is alkotói támogatások odaítélésével. Ez egyrészt nyilván az ország, illetve a tartományok kedvezőbb anyagi lehetőségeivel, másrészt a magánmecenatúra kultúrájának magasabb fejlettségi fokával van összefüggésben. Akárhogy is: a rendszer meglehetősen szerteágazó.
Horváth Péter lapunknak elmondta: a kuratórium tagjaival együtt minden év őszén adják majd át az elismerést. Az eredményhirdetésnek egy-egy olyan budapesti hely ad majd otthont, amely támogatja az irodalmat.
