Kis lék a tudás tengerén
Ő úgy határozza meg a kétezer angol közmondást, szólást, szállóigét tartalmazó gyűjteménye újdonságát, hogy az első, amely megadja az angol kifejezés magyarázatát, magyar megfelelőjét, szó szerinti fordítását és eredetét is. Az utóbbinál maradva megkülönbözteti a sajátos történelmi, irodalmi gyökerekre visszavezethető nemzeti szólásokat, közmondásokat a másfajtáktól. Az előbbire példa a magyarban az „egyszer volt Budán kutyavásár”, amelyet szó szerint lefordítva egyetlen külföldi sem érthet meg. Az angolban is van számos hasonló, habár nem mindig ilyen talányos: a „kis lék nagy hajót süllyeszt” közmondás például a második világháború súlyos tengeri csatáira visszautalva fejez ki általános igazságot. Vannak aztán bibliai eredetű vagy a görögből, a latinból származó bölcsességek, vagy híres emberek, gondolkodók, írók, politikusok mondásai, amelyek szállóigévé váltak. Az angolban az utóbbiak valóságos tárháza Shakespeare: „sok hűhó semmiért”, „ha dühös vagy, számolj tízig”, „a világ az én osztrigám”, „lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés” – mind az angol drámaszerző szüleménye. A nyelvész szerint a jelenkorban is naponta keletkeznek szólások hirdetésekből, tévéadásokból, napi aktualitásokból, politikai beszédekből. De lehet, hogy amilyen gyorsan fölbukkannak, oly gyorsan el is tűnnek.
Ami a politikusokat illeti, Churchilltől kölcsönözte a világ, hogy „az ember akkora, amekkora dolgok haragra gerjesztik”, Hitlert fémjelzi az a mondása, hogy „a pacifizmus csupán leplezetlen gyávaság”. Egy magyar–angol vándormotívumra példa a híres szójáték: „a szabadság nincs ingyen – freedom is not free”, amelyre rímel a közelmúltunkban keletkezett „nincs ingyen ebéd” hazai politikusi frázisa.
Nagy György tizenhét éves kora óta gyűjti a közmondásokat, szólásokat, és a mostani korántsem az első megjelent munkája itthon. A többi között az Akadémiai Kiadónál látott napvilágot vaskos angol–magyar idiómagyűjteménye 1996-ban, tizenkét éve pedig Molnár Ferenc a világsiker útján címmel publikált tanulmányt a Tintánál. „Eredetileg a Deutschland Über Alles szerzőjéről, Hoffmann von Fallerslebenről akartam egyetemi disszertációt írni, de ez meghiúsult, és a dékán azt tanácsolta, írjak Molnárról, mert a Yale Egyetem könyvtárában hétládányi könyvhagyatéka van – meséli. –Át is tanulmányoztam mindent, és leltárt készítettem róla. Az író nemcsak német nyelvterületen, hanem Amerikában is nagyon népszerű volt – folytatja. – Előfordult az 1920-as években, hogy egyszerre négy darabját játszották a Broadwayn. Már a második világháború előtt befutott szerzőként ünnepelték. A Pál utcai fiúkból négy hollywoodi filmet forgattak; Liliom című darabjából sikeres musicalt készítettek, amelynek szerzői jogáért egymillió dollárt kapott” – jegyzi meg.
Most egy nagyszabású angol–magyar szótáron dolgozik, amely az állandósult szókapcsolatok különleges változatait, az úgynevezett kollokációkat mutatja be. Ennek tanulmányozása éppúgy fontos kelléke a nyelvtanulásnak – figyelmeztet –, akárcsak a közmondásoké, szólásoké, hiszen szerinte az utóbbiakból legalább 200-250-et kell ismerni ahhoz, hogy valaki jól beszélje a nyelvet.