Álom munkásruhában: A roma Ki mit tud?-on jártunk

– Hű, öreg, ez a csaj leveri az összes X-Faktort! – kiáltja oda a nézőtéren mellettem egy kamaszfiú a barátjának, miközben a színpadon éneklő Káté Evelint hallgatjuk. A magas, hosszú, fekete hajú, érettségi előtt álló lány Rihannától adja elő a Stayt, s előadásával igen magasra teszi a lécet, tekintettel arra, hogy a ránk váró másfél órának ő az első fellépője.

– Ha ilyen az első, milyen lesz a többi? – kérdez vissza a barátja, de amaz nem hallja. Belefeledkezve bámulja Káté Evelint, aki valóban impozáns, színpadra termett jelenség. A hangja gyönyörű, árad egész valójából a muzikalitás. Kár, hogy olyan nagyon nincs is kedve énekelni. Odalépek hozzá a produkciója után, s kérdem tőle, hogy ilyen fantasztikus adottságokkal nem próbálna-e meg egy televíziós tehetségkutatót valamelyik kereskedelmi televízióban, de nemet int. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumba járó lány a tehetségkutatókkal nem foglalkozik, mert számára most az érettségi a legfontosabb, arra készül minden erejével. Ennél többet nem is szeretne nyilatkozni.

Valamilyen díjat mindenki hazavihetett a hagyományteremtő szándékkal elindított versengésről
Valamilyen díjat mindenki hazavihetett a hagyományteremtő szándékkal elindított versengésről

Az I. Nyíregyházi Roma Ki mit tud? versenyen vagyunk a helyi Váci Mihály Kulturális Központban. Az ötletgazda Csorba Miklósné, a nyíregyházi cigány kisebbségi önkormányzat képviselője volt, aki a bevezetőjében azt mondta: sok cigány kisgyereknek van tehetsége a tánchoz és a zenéhez, az efféle alkalmak pedig nagyszerű esélyt adnak számukra a bemutatkozásra. Mivel hasonló rendezvényeket már tartottak Szabolcsban, meg is kérdezem az egyik szervezőt, Petneháziné Bugán Magdolnát, hogy ez a Ki mit tud? miért számít elsőnek.

Az asszony azt válaszolja, hogy az összefogás miatt, merthogy e megmérettetés előtt megmozdult számos iskola és több szervezet. Ő maga például a helyi Civil Házat képviseli, de rajta kívül vannak még sokan, akik szívügyüknek tekintik a cigány fiatalok bemutatkozási lehetőségének megszervezését. S bizony nagy kár, hogy az említett televíziók közül egy sincs itt, mert számos előadó megérdemelné, hogy sok ezren tapsoljanak neki. Hallhatjuk például Jónás Vivient a Wesselényi Miklós Középiskolából, amint az amerikai rappertől, Cee Lo Greentől énekli a Forget yout – s hát mit mondjak, a hangja alapján ő sem kevés eséllyel indulna neki egy tehetségkutató válogatásának.

Mintegy harminc produkciót hallunk, óvodáskorúaktól egészen a tizenkilenc évesekig, s nagy öröm látni: a szabolcsi cigány gyerekek nemcsak Rihannát és Cee Lo Greent ismerik, hanem saját népük kultúráját is. Többen adnak elő autentikus cigány dalokat – így például Rostás Tünde, a Báthory Gimnázium tanulója, aki Demjén Ferenc egyik slágere után énekel roma dalt –, de láthatunk fergeteges cigány táncot is. Éppen az autentikussága miatt engem az ibrányi Ibrányake Séja nevű táncegyüttes alakítása fogott meg leginkább: az öt lányból és két fiúból álló kis társulat cigány viseletben ropja, produkciójuk zajos sikert arat. A csapat lelke a 19 éves Farkas Zsolt, akitől megtudom: kilenc osztályt végzett, s ha alkalma lenne rá, egész életében a tánccal szeretne foglalkozni.

Kérdem tőle, hogy számára mi a legszebb a cigány táncokban, mire azonnal rávágja: – A szoknya, mi más? Ahogy pörög a lányok dereka körül! Csak remélni lehet, hogy a zsűri tagjai – Gosztola Adél színművész, Papp Zoltán zenész és Bíró József táncos, a Szabolcs együttes vezetője – a rendezvény után elbeszélgettek némelyik fellépővel a jövőjéről, hiszen kár volna a tehetségesebb gyerekeket veszni hagyni. Mindenesetre a szervezők jó érzékkel mindent megtettek érte, hogy senki se távozzon elégedetlenül: elvégre valamilyen díjat, oklevelet, különdíjat mindenki hazavihetett. Már csak a közönségszervezésre kellett volna egy kicsit rásegíteni, mert a nézőtéren jobbára maguk a fellépők és barátaik, osztálytársaik ültek, igaz, így is voltunk vagy százan.

A hagyományteremtő szándékkal megszervezett rendezvényt hírelni kell, s csak remélni lehet, hogy legközelebb többen leszünk: már csak a tehetségek érdekében is. Odafigyelés nélkül ugyanis megtörténhet, hogy az ibrányi Farkas Zsolt nem táncos lesz, hanem épületlakatos – most legalábbis úgy néz ki, hogy a munkaügyi központ kínalatából csak egy ilyen tanfolyamra van esélye, a szoknyaröptető tánc pedig álom marad: munkásruhában.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.