– A kudarc sikere ez a könyv, a Nemzeti előző vezetésének öt évéből az egyetlen, ami maradt – mondta Alföldi Róbert. Az új direktor ugyanis az összes korábbi előadást levette a műsorról. Alföldi utolsó Nemzeti-beli rendezése, a Mephisto novembertől a Vígszínházban lesz látható, és a hírek szerint az új direkció a Bányavirág Játékszín-beli bemutatásáról is tárgyal. Arra a kérdésünkre, hogy a Mephisto másról szól-e majd a Szent István körúton, mint a Nemzetiben, Alföldi – az ottani igazgatói pályázatra utalva – azt mondta: a Vígszínház „átrendeződött” a darabhoz. De a produkció nem szól másról, mint a város másik felén: a művész hogyan kacsintgat a hatalom felé. Eszébe sem jutott arról előadást rendezni, hogy ő nem folytathatja a színházigazgatást.

A könyvvel már debreceni, kaposvári és pécsi bemutatón is jártak a szerzők. Meglepte őket, amikor a dedikálásra érkezők kötegnyi nemzetis színházjegyet tettek eléjük, azokra is autogramot kérve. Mint kiderült, vidéki baráti társaságok, családok is Pestre jártak előadást nézni. Tanárok, óvónők, bérszámfejtők és egyetemi hallgatók is voltak köztük. Egy fiatal lány nyolcszor látta a Hamletet és ugyanennyiszer az Angyalok Amerikábant, más pedig a nemzeti drámákat nézte meg többször.

A könyvben Csáki Judit kronologikusan írta le a Nemzeti öt évét, és ezt a direktor folyamatosan kommentálta. Ezek a megjegyzések arra késztették Alföldit, gondolja át újra ezt az időszakot, amely néha fájdalmas tanulságokkal járt.

A színész-rendező úgy véli, ő egyértelmű játékszabályok szerint dolgozott, normális kommunikációban állt a fenntartó minisztériummal. De a politikába nem mászott bele. Négyszemközt majd minden politikus támogatólag beszélt a színházáról – de a nyilvánosság előtt már nem.

Az utolsó hónapok rendszeresen előkerülő témái kapcsán arról is beszéltek: hiába terjedt el, hogy Alföldi öt évvel ezelőtti kinevezése is politikai döntés volt, ez nem igaz. A szakmai bizottság őt támogatta, és nem azért, mert az ő beosztottjaiból állt, szemben a mostani választással, ahol a grémiumban főként a Vidnyánszky Attila által vezetett Színházi Bizottság delegáltjai szavaztak. Az tény, hogy a színház tagjai a másik pályázót – Balikó Tamást – szerették volna, nem utolsósorban azért, mert ő nem ígért változást a társulatban. Bátor döntésnek tartják ugyanakkor Hiller István részéről, hogy őt, egy negyvenéves embert nevezett ki a Nemzeti élére.

Alföldi úgy véli, színháza művészileg, társadalmilag és politikailag is társadalmi tényezővé vált az országban, majd hozzátette: „Most már kijelenthetjük azt is, politikai okokból nem folytathatom a színházvezetést.” Szóba került két fejezet a könyvből, amely több interjú során fontos téma lett. Az egyik a meztelenségről szóló, amelyet Alföldi kihagyott volna a könyvből, mert feleslegesnek tartja, mivel a test abszolút természetes eszköze a színháznak. A másik az úgynevezett coming outja. A Más-színház fejezetbe azt írta: „biztos vagyok benne, hogy nagyobb eséllyel maradhattam volna a Nemzeti igazgatója és folytathattam volna a munkát – nem állítom, hogy biztosan, csak nagyobb eséllyel –, ha rendben lennék »családpolitikailag«”. Nem akarta, hogy erről szóljon a könyv, de nem hagyhatta ki, amikor Kerényi Imre az öt évét „lebuzizta”, akárcsak utódja és néhány politikus. Hozzátette: nem saját érintettsége okán jelentek meg meleg szereplők vagy erről szóló darabok a színház műsorán, ennél ő nagyobb léptékben gondolkodik az életről és a színházról. A görögök óta megannyi kisebbséghez tartoznak a dráma a fontos alakjai.

Készül az utánnyomás