Mindannyian Trianon köpönyegéből bújtunk elő. Onnan jött apám, az egykori horthysta tiszt, vitéz, onnan jött, Nagyváradról, a hadapródiskolából, és oda is tért vissza halála előtt. Trianonban nőttem föl. Esténkénti sustorgásokban, jelentőségteli összenézésekben, kézfogásokban, félmosolyokban, az „erről az iskolában ne beszéljél”-ekben, lélek a lélekben. Mindannyiunknak megvan a maga Trianonja. Megcsalattunk, elcsaltak tőlünk, bedaráltak, fölőröltek, leválasztottak, megosztottak, kettétörtek – kormányeltörés és haza a magasban –, vajon van-e ott haza még, ahol értik – egyre kevesebben értik. Ki ide fordul, ki oda, ki erre nyúl, ki arra. Kapaszkodókat keresünk. Eredetet. Gyökereket, mi, gyökértelennek hittek.

Mindannyian Trianon köpönyegéből bújtunk elő. Keressük a mi kis mítoszainkat, amelyek elviselhetővé teszik a jelent. Ki az Erzsébetvárosban leli, a dohos, agyonkaristolt falú lépcsőházban, az első emeleten lakó cigány családnál, amelynek feje szombatonként kirakta a Teslát az ablakba, hadd hallja az utca az ő jó kedvüket, örüljenek mások is, mindenki, ki arra téved, vagy a Józsefváros sötétjében, ahol a kapualjakban föltűnik a cigaretták parazsának körkörös csillanása, majd apró kis csillagként hullik az arra járó elé a csikk – és inkább senki nem kíván semmit.

Mindenkitől elvesznek valamit. Valaki mindig másutt ragad. Ő ott lesz, mi itt. Ki ragad, és hová? Ők ragadnak ott, vagy mi ragadtunk reménytelenül itt? Keressük a közöset, mintha az segítene. Minél távolabbi a közös eredő, annál több mítoszt varázsolhatunk hozzá. Így aztán költünk. Költőkké válunk, rejtélyes szívcsakrákat kutatunk a Pilisben, átérezzük a mítoszainkat, velünk élővé tesszük, ki ezt, ki azt, keveredik bennünk minden, megyünk, Erdélybe, ősmagyarságot kutatunk, mert valójában ők az igaziak, hetyke bajusszal, félmosollyal, csak általuk érthető titkos nyelvvel, székely finesszel, mely magában hordozza a havasok tisztaságát, az óriás fenyők kemény, törhetetlen gerincét, keressük és megleljük Wass Albertet és – hát persze – Nyirő Józsefet, akit az új kurzus hamvába halasztott.

Gyöngék vagyunk szembenézni a jelenünkkel, hát inkább múltat kreálunk. Szebb jövőt? Hah, egy fenét: szebb múltat. Olyat, amit már megbűnhődni sem kell. Ki erre keres, ki arra: errefelé zűrzavar kereng, meséket fabrikálunk, menekülünk innen, lelki-ideológiai kapaszkodókat keresünk, ősnyíl, ősló, turul és szívdobbanás, magyarság, tiszta, fajtatiszta, fajtiszta, nemesb, nemesebb, keveredik itt minden, zűrzavar uralkodik, káosz – coki, zsidó! Arrafelé – arrafelé új kereteket próbálunk teremteni a jelenünknek, korszerűbbet a réginél, de belőle táplálkozót, erőt merítőt. Arrafelé megpróbálunk letisztítani. Újra fölfedezni. Valamit csak önmagáért szeretni. Becsületéért tisztelni. Arrafelé megpróbálunk az errefelétől elvonatkoztatni: a káoszban türelemmel rendet vágni, megélni, megszenvedni, elhinni.

Erre az arrafelére tesz gyönyörű kísérletet legújabb kötetében György Péter esztéta. Az Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély című esszékönyv szándéka szerint is vitaindító: a szembenézés vezérli. Rátekintés ez mindarra, amit magunknak építettünk Trianonból és Erdélyből, rátekintés erre a hatalmas, sokáig mozdíthatatlannak tűnő, alaktalan tömbre, amelyre folyton hivatkozni lehet, és amelynek árnyékában a régi, hamis mítoszainkra újakat lehet húzni. György Péter úgy próbálja meg visszabontani ezt a hatalmas tömböt, hogy élesen megítéli, ám érzékenyen fogadja tévedéseinket, bűneinket. Átéli az elhallgatók érveit, ugyanakkor megérti a kényszeres túlbeszélőket is – tudja, hogy ezen egyszerűen át kellett esni.

De most már elég: idő van! Ám túl az időn: nem kell mindenben a tömböket keresni. Az Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély a nagy ívű vállaláson túl, önmagában is remek olvasmány. György Péter irodalmi műveket, privát dokumentumokat, épületeket és műemlékeket idéz meg. Minden egyes oldal felfedezés, barangolás, rácsodálkozás, tűnődés, újragondolás, átértelmezés. Mintha valamiféle sajátos útinaplót olvasnánk, amely a kötet végére korrajzzá kristályosodik, köszönhetően egy hatalmas műveltségű ember végtelenül tisztességes gondolatainak.

Magvető, 452 oldal, 3990 forint