Bemegy az ember az utcáról, valamit hallott már arról, amit látni fog, aztán ahogy telnek a percek, megszűnik a kint hagyott világ, a józan fenntartások elolvadnak, ami pedig előttem folyik, szőröstül-bőröstül beszippant, a várakozás kellemes izgalmát észrevétlenül váltja fel a kivételesség mindent átjáró elektromossága. Utoljára a Szkénében éreztem ezt a Pintér Béla Társulat Kaisers TV, Ungarn című előadásán.

Ez a felvillanyozó ígéretesség tehát nyilván mocorogni kezd majd minden olyan olvasóban is, aki egyszeri nézőként vagy törzsrajongó szektatagként, de színpadon is látott már valamit abból, amiről itt olvasni fog. Látott – egy valódi színházi élmény leírására igen csekély képességei vannak ennek az igének. A jó színház fizika és ritmus egyszerre, sokfenekű szöveg és sokszoros akusztika, jó színészek összjátéka, akik képesek elérni, hogy ne épp a híres reklámszerepük jusson eszünkbe róluk, vagy ne egy dekoltázsra figyeljünk.

De tényleg annyira jó mindez leírva? Jogos a félelem, különösen Pintér Béla színházával kapcsolatban, ahol az alternatív külsőségek még inkább azt a látszatot erősítik,mintha itt minden az ösztönös spontaneitásból jönne létre. A szöveg itt csupán egy a sok színpadi dimenzióból, leírva esetleg éppen az az utánozhatatlan intonálás nem szólal meg, amitől ellenállhatatlanul röhögni kell a színházban, egy-egy szereplőt a csupasz név és nem egy többdimenziós alak alapján kell megjegyezni…

Nem sorolom, már csak azért sem,mert a szerző drámai sorai a fehér lapon is megszólalnak. Mert a Pintérdrámák szövege egészen nyersen és aktuálisan mai. Ahogy mondani szokták, káromkodásokból, a bulvárból is továbbhullámzó nyelvromlásainkból, mémként terjedő ki- és beszólásokból épít kortárs katedrálist, szemérmetlen merészséggel mos össze bűnügyi extremitásokat magán- és nemzeti sorsdrámákkal, előszeretettel nyúl bele gyógyulatlan közösségi sebekbe, legyen az abortusz vagy családon belüli erőszak, vagy épp a személyes kapcsolatainkig leszivárgó brutálrasszizmus.

Szerencsére sokkal hétköznapibban és természetesebben, mint ahogy azt ezek a leíró gyűjtőfogalmak sugallják. Egyszóval valódi kortárs drámákat ír, de még a jobb színházakra jellemzőnél is kevesebb klasszicizáló aranyporral. Egyszerre vág pofán és röhögtet, de az egész mögött azért groteszken tragikus a háttér. Pintér Béla íróságát eddig jórészt kitakarta az a tény, hogy társulatában színész és rendező egyszerre, szinte mellékesnek tűnt, hogy előadásaiknak erős szövegkönyve is van.

Az elmúlt tizenöt évben írt tizennyolc drámából tizenötöt tartanak máig műsoron, a Szkéné előadásaira bejutni pedig olyan, mint régen egy Zsiguli-kiutalás volt. (Igaz, ma már az Átriumban is játszanak, egy-két dráma pedig megkezdte a P.B.T-on kívüli pályafutását is.) Ezekből a debüt-kötetbe nyolc került bele, a nyolcvanas évek kezdeteit idéző Kórház-Bakonytól a legutóbbi bemutatóig, a 42. hétig. Olvasás közben idővel feltűnik, hogy hiányzik egy-egy meghatározóan emlékezetes mű (mint például a társulat talán legsikeresebb munkája, a Parasztopera, a Korcula vagy a POSZT-győztes Anyám orra), a dilemmázás után az ember arra jut, hogy főleg a zenés-éneklős darabok hiányoznak, így ha lesz második kötet, abba valószínűleg azok kerülnek majd bele.

Ennyi fényezés után annyit azért meg kell jegyezni, hogy ugyan a drámák leírva is megállják a helyüket, de az nyilvánvaló: az ismerkedés megfelelő sorrendjében előbb mindenképpen a színház következhet és csak utána a leírt változat. Kevésbé szofisztikáltan: fogalmam sincs, mit vesznek majd le ebből azok, akik csak a szöveggel találkoznak majd. Lebeg itt tehát némi bennfentesség is, de egyrészt ma már nem tízezreknek adnak ki könyvet,másrészt meg ez a bennfentesség engem, a kívülállót gond nélkül beszippantott. Pintér a színészeire is ír, ismeri minden titkukat, képességüket és gyengéjüket, szereplői pedig sosem hősök, mert egyik pillanatról a másikra lesznek elnyomókból elnyomottak vagy fordítva. Kellemetlenül pontos szerző, nála a manipuláció, a terror és megvetés nagyon is billenékeny fogalmak, a közös bilink pedig gyakran felborul.

Saxum, 365 oldal, 3950 forint