Egészségpólus, beteggyár, hotelszárny

Sajnos/szerencsére nem betegként érkeztem ide. Ezt azért érdemes rögtön az elején rögzíteni, mert egy kórház esetében túl sok megközelítési lehetőség kínálja magát. Én például az épületre koncentrálva mentem oda, és az első képzeletbeli piros pontot rögtön a nádorvárosi kórházközpont körüli méretes parkolókra adtam.

Ez a praktikus előny a lakótelepi környezetből adódik, ugyanakkor tudom, a hetvenes években épült kórház mértani óriáslepényeit kevesen szeretik.

Az újat átadó miniszter ugyanakkor „a beruházást példaértékűnek nevezte, egyúttal kihangsúlyozta, ne csak épületek épüljenek, hanem mindezek a betegek épülésére, (…) az ország épüléséhez is vezessenek”. Egy ekkora (közel 11,3 milliárd forintos) bővítésnek tehát már külön politikai píár- és hatalmi dimenziója is van („épülünk, szépülünk”), miközben a legfontosabb cél még elő sem került: a gyógyászati építészetnek leginkább a betegeket kell szolgálnia. És az orvosokat. És a személyzetet, mindenkit, aki itt dolgozik. Legyen tehát egyszerre szép, de illeszkedő, legyen betegközpontú, de azért az orvosok is otthonosan mozoghassanak benne – mindennek viszont nem lehet megfelelni.

Ha egy ekkora kórházi beruházás városépítészeti jelentőségéhez szeretnénk közelebb jutni (és simán formalisták sem akarunk maradni), mindezt helyesebb valami ipari építkezéshez hasonlítani. A későbbi Petz Aladár kórház valaha a győri belváros szélén kezdett kiépülni, és az is látszik, hogy volt helye terjeszkedni: egy városi park és a lakótelepek között kapta jellegzetesen szocialista modernista arculatát. Álló és fekvő mértani tömbjei még a környező kilencemeleteseken is túlnőnek, viszont máig sokkal rendezettebbnek tűnik a hazai kórházakra jellemző, televényszerű épületburjánzásnál. Világos kőburkolat, rajta az ablaksorok szalagszerű csíkozása – azért időzöm ennél a régi fő tömbnél ennyit, mert ehhez, ebbe illeszkedik az új szárny is. A kórháztervezés egyik legfontosabb alapelve mára a flexibilitás lett: az orvosi technológia, a különböző protokollok és szervezési modellek egyre gyakrabban változnak, azaz inflálódnak, tehát minden minimális vagy maximális változtatási igényre is nyitottnak kell lenni. (Miközben a26 000 négyzetméteralapterületű új épületbe 13 osztály költözött át, a teljes belgyógyászattól az onkológián át négy teljesen új osztályig, az A épület kiürített emeletein most kezdődik majd a korszerűsítés-felújítás.)

Ennek megfelelően a régiek közé ékelődve az új H alakú szárny is azok sokemeletes óriástömb-logikáját követi. Az egykori C épület helyére került, kívülről szinte nem is lehet észrevenni, külső homlokzata ugyanakkor jóval barátságosabb, és a mai trendeknek megfelelően nem annyira hidegen technokrata, jelentős tömegét színezéssel és élénk sávozásokkal igyekeztek feldobni. (A fém- vagy kerámia-(?) borítás és az ablakok központi árnyékolása pedig nagyobb energiahatékonyságra, -tudatosságra utal.)

A régi és új épületszárnyakat egy nagy központi folyosóra igyekeztek felfűzni, de egy ekkora konglomerátumban még így is elsősorban elveszettnek érzi magát az ember. Régi és új találkozásainál időnként váratlan átmenetekkel lehet találkozni: az új szárny még saját nevet sem kapott, és nincs nyoma a Vasvári Pál utcai főbejáratnál lévő információs táblán sem.

Nyilvánvaló viszont, hogy egy ilyen bővítés legfőbb értelme a kívülállók számára jórészt felismerhetetlen marad. Ez már a gyógyászati logisztika dimenziója és a költségvetés óriásszámaiban megjelenő esetleges költséghatékonyságé, egy új kórházépületnek pedig leginkább ezt az amúgy legkevésbé látványos célt kell szolgálnia. A centralizációnak erős határai is vannak, de flexibilitás, energiahatékonyság, az ipari üzemekhez hasonlóan bonyolult funkcionalitás és némi építészeti visszafogottság – ezek ma a legfontosabb kórházi hívó szavak.

De a hardver csupán keret, csak megfelelő szoftverrel működik. És tegyük hozzá, hogy a kívülálló nemigen lát tisztán a magyar egészségügy valódi állapotát illetően. Mert van, ugye, a tudomány csendes és folyamatos fejlődése meg az orvosok és orvoslás hagyományosan erős tisztelete, de vele párhuzamosan állandó zsurnálpanaszkodás is: a lepusztulás mindenütt, a rendszer egyre rosszabb lesz, kivonják a pénzt, lelketlenek satöbbi. Akkor miért tartozunk még mindig az európai középmezőnyhöz? Vagy mégsem odatartozunk? A kérdések száma végtelen lehet, így nehéz megfelelő fókuszt találni egy új kórházépületnél is.

A Petz Aladár - Megyei Oktató Kórház bővítése
Győr

 

A barátságos homlokzatú új épületrészt kívülről szinte nem is lehet észrevenni
A barátságos homlokzatú új épületrészt kívülről szinte nem is lehet észrevenni
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.