Nem hiányoznak a súlyzók, a futópad, semmi onnan, mondom, soha nem szerettem, de valamivel muszáj elfoglalnom magam, maga is ezt mondta nekem, mindig kell egy aktuális hobbi, ez megoldás lehet, csak az a baj, hogy ha rákattanok dolgokra, akkor mániákusan csinálom, egy hét alatt néztem meg például a 24 összes évadát, élveztem, de utána fél évig osztott képernyőn láttam a világot.

Most nincs semmi.

Vonatdudálásra ébredtem, beindítom a motort, indulok haza, világosodik, felhangosítom a rádiót, hogy elbúcsúzzak a diszpécsertől, sose tudom, mit kívánjak neki ilyenkor, jó éjszakát vagy jó reggelt, általában a minden jót mellett döntök, van még a viszhall, először nem akarom meghallani, nem akarja fogadni a fülem az információt, aztán tudatosodik mégiscsak, a központos az ő nevét és a címét mondta be.

Nem jelentkezik egyetlen kolléga se, megismétli tehát, ez a dolga, itt vagyok a közelben, persze eszemben sincs odamenni, a világ legnagyobb hibája lenne, ideges leszek, talán nem is magának hívta a kocsit, esetleg új pasija van, neki rendelt taxit, ettől rettegek a legjobban, hogy van valakije, el kéne húznom innen minél előbb, ha így van, az nem tűnik feldolgozhatónak számomra, pedig pont azt kellene, szembesülni, oda kéne mennem és szállítanom a fiúját vagy mindkettőjüket; ha egészséges módon kiment volna belőlem a szerelem, megtehetném minden további nélkül, még kedves is lenne, lehetne mesélni évekig.

Tétovázok, nincs sok időm, igazi klasszikus, vissza nem térő alkalom, lehetőség a túllépésre, meg az ellenkezőjére is, túl nagy a tét, egyelőre hazafelé gurulok, de szétüti a mellemet a szívem, az éterben változatlanul nagy a csend, még mindig nem jelentkezett senki, nem repült rá egy kolléga se a lehetőségre, a kíváncsiságom erősebb a józan megfontolásnál, ráadásul ez már új nap, mára nem érvényes az olvasott bölcsesség, az abban szereplő kín és bánat, az egész elemésztéses dolog, bár sötétben, a halál árnyékában ülök, nyomorban és vasban, ahogy olvastam, nagyot nyelek és bejelentkezem, megkapom a fuvart, nincs visszaút, száguldok a címre, közel van, a következő kereszteződésnél, itt, most fordulok be az utcába, a szívem bánattal van puhítva, ott az ablaka.

Égnek a fények a lakásban, a ház előtt nincs senki, a szívem fenn a torkomban, mindjárt kiesik a számon, próbálom visszaerőltetni a helyére, sóhajtok, amekkorákat tudok, borzalmasan száraz a szám, csak ne csináljak semmi hülyeséget, ne csináljak hülyeséget, gyakoroltuk sokat az önnyugtatást, szerencsére nincs fegyver nálam, bár az autó is lehet az; ki jön majd ki az ajtón, a szerelmem vagy egy férfi, ha utóbbi, akkor kikíséri-e a szerelmem, ha nem, soha meg nem tudja, hogy én szállítom a srácot, megjósolhatatlan, mi történik vele ezen az éjszakán, nagyon gyorsan haladunk majd, kétszázzal fogok menni, azt még nem tudom, arra, amerre kéri vagy sem, de talán nem is létezik, talán nincs is fiú, talán mégis a szerelmem jön, ő viszont hova indul egyedül ilyenkor, nem tudom, harag bennem, ami erősödik, vagy inkább bosszú, de hát ki ellen, mi ellen, hátrálok kicsit az autó val, hogy fel tudjak gyorsulni, van itt egy fal szemben, de a ház elé is be lehet robbanni, mindjárt meglátom őt, őt vagy őket, ökölbe szorul a kezem, nem remeg már,most kikapcsolom a diktafont, doktor úr, a lámpát eloltották, sötét lett, nyílik az ajtó.

EGRESSY ZOLTÁN

Író. Ez az írása is benne lesz a Majd kiszellőztetsz címmel a Kalligram Kiadónál ősszel megjelenő novelláskötetében.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

07. 26.

DOROS JUDIT A Népszabadság munkatársa, miskolci tudósító. 2005-ben jelent meg Átkozott, édes föld címmű novelláskötete, Gyöngyöspatáról írt riportkönyve 2012-ben e-könyvként látott napvilágot.

08. 02.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

08. 09.

LOVAS ILDIKÓ Szabadkán élő író. Legutóbbi regénye, a Kis kavics 2010-ben jelent meg. Új művét Cenzúra alatti címmel jövőre adja ki a Kalligram kiadó.