Ha a szomszédos országok fő-, illetve nagyvárosainak koncertétlapját vizsgáljuk, úgy tűnhet, mintha számos neves előadó kihagyná az aktuális turnéból a budapesti állomást. Brády gazdasági okokra vezeti vissza ezt a tendenciát. A „világ legmagasabb, 27 százalékos áfájának” szerepe például elvitathatatlan ebben. Tévhit szerinte, hogy a koncertrendezés járulékos költségei, a helybérlet díja, a technikai eszközök vagy mondjuk a reklámköltségek alacsonyabbak volnának Magyarországon, mint tőlünk nyugatra.

Mivel pedig a koncertszervezők többsége az események körüli vendéglátó-ipari bevételekből nem, csak a jegyeladásokból gazdálkodhat, nagyon nehéz a helyzet. Hiszen közben a fizetőképes kereslet is csökken. Márkus Éva is úgy látja, a nagy áfateher a legfőbb oka, hogy az elmúlt egy-két évben valóban kevesebb szuperkoncert volt Budapesten, mint korábban. Azzal ugyanis, hogy a környező országokban 6–17 százalékos az áfa, míg nálunk ennél legalább tíz százalékkal magasabb, eleve rosszabb pozícióból indul a magyar szervező ajánlata.

„Ráadásul egyre szűkebb itthon az a réteg, amely megengedheti magának ezekre a koncertekre a belépőjegyeket”, állítja a Live Nation szervezőcég marketing- és PR-igazgatója, aki hozzáteszi, a folyamatok ellenére az idén is lesz azért szuperkoncert a fővárosban: Roger Waters Fal című előadása jelenleg a világ legnagyobb utazó produkciója. De Budapestre jön a Nickelback és Bruno Mars is.

A magyar szervezők nem csak az egyre vékonyabb pénztárcákkal versenyeznek: az elmúlt években olyan kelet-európai koncerthelyszínek is beléptek a piacra, amelyekkel előzőleg nem kellett számolni. Ha azt látjuk, hogy körülöttünk „mindenhol” fellép egy adott művész, csak nálunk nem, akkor pedig egyeztetési nehézségeket érdemes a háttérben keresni. De a koncertfogyasztási szokásokat sem árt megvizsgálni, ha arra vagyunk kíváncsiak, adott esetben miért több a koncert egy-egy szomszédos fővárosban. Van, ahol „az emberek többségének a koncertekre járás a heti programjaik közé tartozik, és nem évi egy-két különleges alkalmat jelent” – így Márkus, aki szerint a magyarok lényegesen kevesebb nagykoncertre mennek el évente, mint a nyugati, illetve északi országok zenefogyasztói. Ha pedig külföldön folyamatosan stabil és kiszámítható a koncertigény, akkor törvényszerű, hogy a kínálat is erősebb lesz.

Brády Márton szerint egyébként a magyar piaci sajátosságokon kívül álló, a nemzetközi trendekben keresendő okok is magyarázzák, hogy kevesebb a koncert, mint korábban. Azt mondja, nem ritka, hogy azért maradnak el komplett turnék, mert a nagy fesztiválok „kiváltják” azokat. Beyoncé, a U2, a Rolling Stones és Bruce Springsteen nevét említi – őket például sok esetben „felszívják” a (forintban mindenképpen) milliárdos költségvetésű fesztiválok. Sok sztár már nem is gondolkodik megaturnéban, csak a fesztiválokat járja. A saját költségek így radikálisan csökkenhetnek, míg a gázsi viszont nem okvetlenül...

Bár az egyértelmű, hogy Európában talán Magyarországon a legerősebb a fesztiválkultúra, részben igaz csak, hogy az ilyen rendezvények miatt „tűntek el” a nagy, A kategóriás előadók a magyar koncertpiacról. Gerendai Károly, a Sziget főszervezője szerint a véletlen is közrejátszott abban, hogy például az idei program nem olyan erős, mint a korábbi években: a rendezvény ideje alatt nagyon sok zenekar egyszerűen nem ért rá. Példaképpen az Atoms For Peace nevű, szupergroupként jellemzett, Red Hot Chili Peppers-, Beck-, Radiohead- és REM-tagokból álló projektzenekart említi: amikor elérhető lett volna a formáció, épp nem volt fogadóképes fesztivál Magyarországon, egyéni koncertre pedig egyetlen üzleti alapokon működő szervező sem vállal egy még nem befutott zenekart. Szakmai körökben ezt hívják logisztikai okok miatt elmaradt bulinak. A Sziget alatt a régióban koncertező System of a Down pedig elvi okokból nem lép fel Magyarországon. Arra a kérdésre, hogy a hazánkat körbelövő Bon Jovira (Prágában és Szófiában is felléptek nyáron) például miért várnak hiába a magyar rajongók, a szakember a nem túl ideális ár-érték arányt nevezi meg elsődleges okként. A Bon Jovi ráadásul „rossz emlékű” a magyar koncert-szervezők körében: az 1996-ban az Óbudai-szigeten tartott bulijukon állítólag több tízmillió forintot bukott az akkori szervező. Azóta pedig a zenekar nem lett híresebb (úgynevezett „állócsillag” maradt), viszont drágábbá vált, körülbelül egymillió euróért lehet velük lekötni egy fellépést. Ez az összeg a Sziget fesztivál teljes, koncertekre fordított büdzséjének az egyharmada, ezért a pénzért pedig inkább három aktuálisabb formációt kötnének le. Ez a csúcstarifa persze nem kizáró ok, adott esetben bevállalnák a kockázatot – érvel Gerendai, de mondjuk inkább egy Metallicáért és Red Hot Chili Peppersért. Szívesen látták volna őket, de ezek a bandák viszont most nem értek rá.

A magyar koncertpiacot ugyanakkor meghatározza a könnyűzenei közízlés is, mely legalábbis nem a legkifinomultabb Európában, de még a régióban sem. Manapság alapvetően nem egy-két központi hely határozza meg egy zenekar ismertségét, sőt még az sem, hogy a rádiók felveszik-e a műsorukba – az internet egészen felgyorsította ugyanis az ismertté válás folyamatát. Ugyanakkor ennek a metódusnak az előnye egyben a hátránya is: az elképesztő mennyiségű információ miatt „atomizálódott” a zenepiac, találomra nagyon nehéz megtalálni az igazi kedvenceket és sztárokat. Mindazonáltal az is tény, hogy a koncertek árai az utóbbi években igencsak megszaladtak, az internetes letöltések és a zenevásárlások drasztikus visszaesése miatt az élő zene lett a zenekarok fő bevételi forrása. A kurrens bandáknak pedig egy-egy nyári hétvégéjükre akár száz megkeresés is juthat, ezekből választanak ki maximum kettőt: innentől a felajánlott pénz mennyisége és a helyszín presztízse az, ami számít. Magyarország pedig egyik szempontból sem tartozik a világelsők közé.

A gazdasági szempontok ráadásul ma már napi szinten is determinálják a könnyűzene iránt rajongó fiatal felnőtteket, és a napi szórakoztatás is egyre színvonalasabb – a romkocsmázás is a koncertre elkölthető pénzmennyiséget csökkenti. Koncertszervezői szempontból még az is „mérföldkő” volt, hogy a Park és a Zöld Pardon megjelenésével akár pár száz forintért hozzá lehet jutni a zenéhez. (Mivel ezeknek a helyeknek a vendéglátásból is van bevételük, ezért megoszlanak a költségek.) Így tényleg nagyon nehéz a piacon sok ezer forintos egyedi koncertjegyekkel üzleti sikert elérni.

Lady Gaga három évvel ezelőtt lépett fel Magyarországon. A rajongók hiába várnak újabb nagyágyúra