Pedig a Super TV2 Stílusvadász című új műsorának nyitóepizódját ígéretes időpontban vetítették. Mármint a szombat déli sugárzás ideális lehet, elvégre azok a kollégák, akik a zaklatott péntek éjszaka feldolgozását a távirányító utáni kapirgálással kezdik, akár ott is ragadhatnának a csatornán. Főként, mert a posztmámori trauma alkalmi mellékhatása a „Hogyan legyünk menők?” címkéjű tudományterület aktuális kutatási eredményeinek megismerése. Ez az attrakció beharangozójában azt ígéri: fogyasztásával bárki „felzárkózhat a legfrissebb trendekhez”. Régi vágyunk volt a tárgykörben mutatkozó hiányosságaink eltüntetése, ezért voltunk olyan optimisták, hogy azt feltételeztük: a készítők nem a szó Hajdú Péter-i értelmében igyekeznek majd stílust teremteni. Az csak fokozhatta amúgy is olthatatlan érdeklődésünket, hogy a bemutató kitért arra: „egy nő vagy akár egy férfi” is rálelhet belső szépségére, s előre léphet.

Ha arra van az előre, amerre a műsor orientál, akkor az ország eminens érdeke, hogy mindenki kezdjen el hátrafelé menekülni. Már a start sem volt biztató, amennyiben a bikinivonal természetét érintő, kétségkívül mélyelemzésre érdemes problémáról úgynevezett trendszakértők referáltak. Na mármost, az a műsor, amely magukat efféle fantázianévvel ellátó professzoroknak ad lehetőséget a bemutatkozásra, hozzávetőleg annyi figyelemre érdemes, mint Szepesi Nikolett szexmániás úszó bioetikáról szóló értekezése. Persze akár szerénységet is feltételezhetünk a vonatkozó ismereteiket biztosan nem alapszakos egyetemi képzés keretében megszerző illetékesekről, hiszen egyelőre nem vállalnak igazságügyi orvosszakértői feladatokat, pedig a jelentéseiket biztosan hozzá tudnák igazítani a trendekhez. Azt már úgyis nagyon várjuk, hogy az igazságszolgáltatás közeledjen a divathoz.

Valahogy úgy, ahogyan a sznobbuli következő fellépői, akik mindenféle átvezetés nélkül, de legalább azonosan alacsony színvonalon beszéltek szemüvegkeretekről, a csakraköves masszázsról, mellimplantátumról, s csupán valami végzetes szerkesztői hiba miatt maradhatott ki a sorból a szusitekerő-tanfolyam. Igaz, ha helyet kap a kvázi hirdetésfolyamban, akkor sem homályosíthatta volna el a fénypontot: a tudatos háziasszony kapszulás kávét érintő okfejtését. Mert tudniillik annyira szereti a barna italt, hogy kiemelten fontosnak tartja rapid elkészítését. Persze erről már biztosan kevesen értesültek, mert aki azt a premodern technikát alkalmazza, hogy csatornát vált, ha vizuális cunamiba botlik, már régen megnyomta a gombot. Akkor viszont lemaradt Dobó Kata elköszönéséről. Az úgynevezett műsorvezetőnek lényegében annyi feladat jut, hogy üdvözöl, majd búcsúzik. Ennek nyomán lehetetlen megállapítani, mire menne valódi műsorban, elvégre aktuális misszióját a hetes busz utazóközönségének tetszőlegesen kiválasztott tagja is minden nehézség nélkül teljesítené. Már ha nem röhögné halálra magát azon, hogy olyan világban kell élnie, amelyben nem reklámnak nevezik a Stílusvadászt. Ha ezen még nem mulatna, azon már biztosan megszakadna, ha tévés produkcióként értelmezné a műsort, mivel arra a következtetésre jutna: a „legújabb trendek” szerint mellimplantátummal ellátott, korán kelő, s akkor kapszulás kávét fogyasztó, kézműves szemüvegkeretet hordó, bikinit körültekintően választó, csakrakő felhasználásával masszírozott nővé vagy akár férfivá kell alakulnia, hogy a lehető legtöbbet kihozhassa magából. Ez a Stílusvadásznak akkor sikerülne, ha múlttá alakulna.

Még ha annak inkább az eltörlése is a trendi.