Robbanáson keresztül

2013-07-12

Sokan sokáig hitték, hogy a gázálarcot az 1783-ban Sopronban született Kőszeghi Mártony Károly mérnök, táborszernagy találta fel. Nos, nem. Az 1848. július 21-én Brünnben elhunyt Kőszeghi a légzőkészülék atyja. Meg a gulyáságyúé.

Ne legyintsünk, jelentős a különbség. Igaz, hogy a hadseregben is használt gázálarc és a tűzoltók légzőkészüléke lényegében azonos célt szolgál – éltető levegőt ad felhasználójának –, de a működési elv eltér. A gázálarc egy szűrőn keresztül a környezetből szívott levegőt tisztítja meg, a légzőkészüléknél az oxigén vagy a sűrített levegő egy palackból érkezik, amelybe korábban az éltető gázt préselték.

Kőszeghi Mártony Károly a bécsi hadmérnöki iskolában végzett. Fiatal tisztként részt vett olyan nagyszabású munkában, mint a Földvár–Ercsi melletti sánc építése, majd később a franzenfesti vár létrehozása.

Abban az időben az ostromoknál a várfal alá aknát építettek, onnan próbálták robbantással megbontani. A robbantás után az aknászoknak azonnal be kellett hatolniuk a lőporgázokkal elárasztott területre, hogy ellenőrizzék a pusztítás fokát. Csakhogy a felszabaduló gázok belégzése miatt sokan meghaltak.

Az első levegőt a szervezetbe juttató eszközt Alexander von Humboldt készítette el 1799-ben, de az ő megoldása csak néhány percre volt jó. Kőszeghi a szükséges (nagyjából 120 liternyi) levegőt a katona hátára tett hatliteres acélpalackban, nagy nyomáson tárolta. Ez félórás tartózkodást tett lehetővé a használónak a mérgező környezetben. A sűrített levegő hajlékony csővezetéken át a katona fejére erősített, a külső levegőtől elzárt kecskebőr sisakba áramlott, eközben kis sípon keresztül éles hangot adott. Ha a légzéshez szükséges elegendő levegő jutott a sisakba, a hang tiszta és éles volt. Ha kevés volt a levegő, gyengévé és szaggatottá vált a sípoló hang, jelezve, hogy menekülni kell.

Az 1829-ben elkészült mintadarabot hivatalosan 1830. október 30-án mutatták be. Hamarosan a bécsi tűzoltóság is használta. A Kőszeghi-féle készülék egyik példánya a budapesti Tűzoltó Múzeumban található.

A soproni mérnök másik találmánya a tábori főzőkészülék volt, melyet a szakzsargon gulyáságyú néven említ.

Kőszeghit 1845-ben tábornokká nevezték ki, ugyanabban az évben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de ezt a megtiszteltetést – elfoglaltságára hivatkozva – nem fogadta el. Három évvel később Brünnben hunyt el.