Kirúgták, majd visszahívták dolgozni
– Hogy került vissza a Trafóba? Egyáltalán, kikerült belőle?
– Kikerültem, úgy is álltam hozzá: szakítok a Trafóval, és a for-profit területtel foglalkozom. De nem jött be. A tudásom annyira speciális, hogy úgy tűnik, kevés helyen hasznosítható. El is mentem egy fejvadász céghez, és elmondtam, mit tudok. Azt válaszolták: nem látják a jövőm, ha a kultúrába nem tudok visszakapaszkodni.
– Mi hiányzott a tudásából?
– Mindig állami intézménynél dolgoztam, a for-profit területbe bele kellett volna tanulnom, ehhez meg sokkal több idő kell. Ezt nehezen tudtam volna megengedni magamnak, mert nagy családot kell eltartanom. Közben Nagy József elnyerte szeptemberben az ügyvezető igazgatói posztot, és keresett maga mellé egy szakembert. De nem nagyon talált.
– Jelentkezett nála, vagy ő kérte fel?
– Nem jelentkeztem.
– Az ősszel Nagy úgy nyilatkozott, nagyra becsüli önt, de most szeretné megmutatni a saját koncepcióját.
– Októberben mégis szólt, hogy próbáljuk ki, dolgozzunk együtt.
– Meglepődött?
– Azt nem mondanám, de jólesett, mert magam is kerestem az utamat.
– Felépített egy sikeres színházat, a politika leváltotta, és az új vezető visszahívja. Megalázónak vagy elégtételnek érezte ezt?
– Egyiknek sem.
– Azért lejjebb csúszott a ranglétrán.
– Nem felmentésképpen mondom: sosem akartam vezető lenni, idesodort az élet. Azt elfogadom – noha az ember igazságtalanságként éli meg, ami történik vele –, hogy a politika levált vezetőket, újakat nevez ki. Inkább az a fájó, hogy a teljesítményünket nem ismeri el a fenntartó. Húsz évig voltam a főváros kötelékében, és senki nem mondta: köszi, szép volt. Semmit sem mondtak. Persze újra szembesülnöm kellett azzal is, hogy nálunk a művészeti menedzsmentmunka egyáltalán nem számít. Ezért sem fejlődhetett ki normálisan.
– Majdnem minden művészigazgató mellett van egy menedzserdirektor.
– Hivatalosan ezért is kerülhettem vissza a Trafóba operatív vezetőnek. Az ügyvezetői teendő továbbra is Nagy Józsefé, én működtetem a házat. Rá kellett jönnöm, korábban két ember munkáját végeztem. Most kicsit több fázisú lett a vezetés, és más a felelősség. Ma már a személyi döntések nem engem terhelnek. De persze az az érdekem, hogy segítsem Nagy Józsefet.
– Változik a művészeti koncepció?
– Egyre több valósul meg abból, amit ő szeretne.
– Az miben különbözik az önétől?
– Nehéz kérdés, egyelőre nehezen körvonalazódik, mert Józsi most kezdi megérezni a realitást. A pénzügyi lehetőségek meglehetősen szűkek a nemzetközi gyakorlathoz képest. Kívülről, a program alapján nagyon gazdag intézménynek tűntünk. De ha egy szakember belenéz a költségvetésbe, meglepődik. Az állami támogatásunk körülbelül 900 ezer euró, mondjuk 280 millió forint. Ehhez képest a külföldi partnerintézmények két-hárommillió eurós támogatással rendelkeznek. Ott ráadásul a bevétel is nagyobb. A jegy ára hét-tíz eurónál kezdődik, ez nálunk a maximum. Alapelvünk ugyanis, hogy azt a középréteget próbáljuk megcélozni, amelyiknek kevés a pénze. Szerencsére a külföldi társulatok tolerálják, hogy kevesebbet tudunk nekik fizetni, mint amennyit máshol a világban kapnak. A Trafónak nagyon jó a szakmai híre. Mondok egy példát. Következő márciusban fellép nálunk egy tánclegenda, az angol Michael Clark és a társulata. Üzentünk nekik, szeretnénk, ha eljönnének. Azt válaszolták, szó sem lehet arról, hogy ilyen kis színpadra betegyék a lábukat. Már majdnem lemondtunk róluk, mikor a főtechnikusuk meghallotta, hogy a Trafóról van szó, és azt mondta: menni kell, ez egy jó hely. Ő a DV8 együttes főtechnikusaként már ismert minket.
– Visszatérve az előző kérdéshez: Nagy Józseffel mennyire egyezik az ízlésük?
– Sok mindenben. Én könnyebben tudok nemet mondani, egy művésznek ez mindig nehezebb. Jól kiegészítjük egymást.
– Akik a leváltását sürgették, beletörődtek abba, hogy ön visszakerült a kortárs művészetek házába?
– Nem foglalkozom vele. Nagy József megkérdőjelezhetetlen tekintély. Az előadó-művészetben – a zenét leszámítva – ő a leghíresebb magyar. Ez egy furcsa helyzet, az olvasók feltehetően alig ismerik. Továbbá amit a Trafó csinál, az külföldön a mainstream, itt a margó. De kell, hogy tudják a magyarok, Nagy József a mainstream ikonja külföldön.
– Nagy azt ígérte, ősztől többet szerepel a Trafó-programban.
– Ez így van, de mivel őrült nagy névről van szó, hívják mindenhova. Persze akar itt is csinálni valami egészen új dolgot, aminek roppantul örülök. Lesz például egy hatalmas happening az ősszel a Trafóban, és ő vállalta a nagy részét. Az egész átalakulás egyébként azért jó, mert muszáj átgondolni a működést. A magyar független társulatok igen nehéz helyzetben vannak, erre reagálnunk kell.
– Korábban többször említette: igyekeztek a kínálatot úgy alakítani, hogy jobban megfeleljen a közönség elvárásainak, a szakmai nívó megtartása mellett. Hol színházból kellett többet hozni, hol meg az újcirkuszból. Most mi következik?
– A következő évben váltás jön. Decemberig a megszokott Trafó-program lesz, nemzetközi műsorral. Januártól meg a magyar előadásokból lesz több. Próbálunk nekik segíteni.
– Nemrég nyílt meg a függetleneknek szánt Jurányi inkubátorház!
– A közönséggel való találkozásban a Jurányi nem sokat segít. Az egy alkotóhely, kevés a fellépési lehetőség, főleg a táncosok esetében, akik nehezebben jutnak pénzhez. Jó pár társulatnál igyekszünk a produkciókat nemzetközi kontextusba helyezni, koprodukciókat szervezni. A Trafónak mindig érzékenynek kell lennie a függetlenek helyzetére. Én most a bábban hiszek. Rá is akadtam egy fiatalokból álló kreatív magyar csapatra. Még nem tudják, hogy gondolkodunk bennük.
– Hívják Bozsik Yvette-et is, aki igazgatóként váltotta önt, majd az őt ért támadások miatt lemondott?
– Most nem, mert Yvette-nek sok fellépése van itthon. De persze ha lesz olyan előadása, amely a Trafó közönségének érdekes, akkor várjuk. Volt már olyan alkotó, aki megharagudott rám, de amikor láttam, hogy a produkciója érdekes nekünk, újra hívtam. Nem szabad megsértődni, annyira kevesen tudnak nagy produkcióban gondolkodni, hogy luxus azért nem invitálni valakit, mert nem kedveljük egymást.
– És hogy veszi majd a magyar közönség, ha nem kapja meg a várva várt nemzetközi produkciókat?
– Azért remélem, csak rendeződik a függetlenek helyzete, talán a következő évadra. Ez egy folyamat. Az is újdonság, hogy kivesszünk a pincerészbeli klub tizenkét oszlopából hatot, és a kicsi csapatoknak, közösségeknek próbálunk helyet adni. Szeretnénk, ha a fiatalok visszaszoknának, mert a klubunk kicsit halott volt az elmúlt három-négy évben. Az ifjabb korosztályok több humort szeretnének, kicsit komoly nekik a programunk. Ezért kicsit több lesz az újcirkusz év közben.
– Azért nem bővelkedünk magyar újcirkusztársulatokban.
– Most két magyar újcirkusztársulat dolgozik, amelyre odafigyelnek. Az egyik a Recirquel a MüPában, a másikkal mi dolgoztunk, ez a Freak Fusion. Szinte egy időben kezdtek. Novemberben volt a mi bemutatónk, nem képzett artisták, teljesen az alternatív világból jöttek. Hihetetlen jóleső meglepetés volt, nem számítottam arra, hogy Magyarországon ilyet láthatok.
