Bűzleni bűzlik – a nemzeti trafikok dizájnjáról

Amit látunk, a stílus maga. Dohánybolt a Ferenciek téri egykor híres kegytárgybolt helyén vagy a sárvári tüdőgondozó két oldalán. Fémkonténer Kecskeméten és fabódé a Nyugatinál, a Westend előtt.

Trafikalapító kórházi főorvosok és dohánylobbisták vagy az én szívemnek legkedvesebb ikertrafikok: Móravárosban az orvosi rendelő szelíd párjaként vagy éppen egy falusi kockaház két oldalán, ahol a helyi kegyurak, férj és feleség egymás mellett nyitotta meg a település kizárólagos boltjait. A belvárosi József Attila utca híres oszlopos-árkádos házában egyszerre zárt be az egykori Soós fotósantikvárium és a Szkítia bolt, hogy a helyükön is egy-egy (szomszédos) nemzeti dohánybolt nyíljon … Az internetet kimeríthetetlen forrásként árasztotta el a dohánymutyi vizuális hordaléka is, a poénágyú fáradhatatlanul dobja ki az újabb és újabb elképesztő változatokat, a pofátlanság mérete pedig már rég kitakarta az eredeti szándékot.

De játsszunk mi most messziről jött embert, aki mit sem tud, csak látja ezeket az izéket, és gondol, amit gondol.

A LOGÓ SZÍNÉRŐL

Igen, hogy akkor, nemes egyszerűséggel és tényleg szarszínű-e? Amúgy ezt a kérdést is kedvenc közösségi oldalunkról vettem, és elég nehéz érvelni vele szemben. Lehetünk ugyan megengedőek, és ha csak úgy, metafizikai magányában vizsgáljuk, adhatunk némi felmentést, de ez a szomorú-unalmas barna sosem steril önmagában jelenik meg, hanem mindenféle házak falán és kusza vizuális környezetében – és ahogyan a híres építészeti példa mondja, nem az számít, hogy az építésztervezőnek eszébe sem jutott, hogy templomtornya falloszt formáljon, ha a faluban mégis mindenki csak hajnali merevedésnek hívja.

Szóval miért is barna? Talán a dohány ilyen, vagy ebben a színben kell megjelennie a büntető szándéknak? Valóságunk kusza sokszínűségében ugyanis ez a hivatalosan #603526 árnyalatú büntetőbarna valami enyhén militáns plakátnosztalgiát áraszt, mintha egy retrofilm kelléke lenne valami tetszőleges totalitáriánus rezsimbe helyezve, legyen az a korai szocializmus vagy ahogyan amerikai képregényrajzolók a gonosz nácik egyenruháját elképzelik. (Nagyjából a Pink Floyd The Wall filmjének kalapácsmenetelése óta van ez így.)

A betűtípusnak Anchor Jack a neve, és múltba forduló hangulata ellenére egy amerikai kortársunk tervezte. Lehetne akár zamatosabb art deco, és ahogy egy interjúban Nagyillés Amália tipográfus megállapította, önmagában nem is lenne vele baj, ha nem ebben a fájóan lebutított formában öntenék ránk. A barnában úszó fehér betűk fekete árnyékkal így annyira izgalmasak, mint egy félig kihűlt zacskós húsleves, a mellé elhelyezett (és a törvényben kötelezően 40 centiméteresnek előírt) óriás 18-as karika pedig amúgy is agyonüti. És ezzel újabb ingoványos területre tévedünk.

A CÉGÉR

Ez a 18-as karika olyanná teszi az egészet, mintha valami pornóbolt került volna célkeresztbe. Talán azt kellene kifejeznie, hogy nem szeretjük, mégis létezik? (Mellesleg kizárólagos állami produkcióként.)

A korhatárjelzések amúgy is az eredeti szándékukkal ellentétesen működnek: nekem a 18-as karika egy filmet éppenséggel felértékel, bár ennyi iróniát a trafikmutyi alkotóiról nem tételezek fel.

A cunamiként terjedő „nemzeti” szó magától értetődően érte el a trafikokat is. (Egyébként mitől lesz az állami forgalmazási monopólium „nemzeti”? Határon túli dohányokat is tartalmaz majd?) Hozzá kötelező a nemzeti kokárda, ami egyrészt a ’48-as honvédatilla színeit is ideidézi, másrészt viszont így, a barna szorításában kissé szerencsétlen lesz – fordított (tehát kívül a zöld és középen a piros) színhasználattal valamivel kevésbé enervált lenne a hatás. (A most felhorgadó nemzeti tiltakozást pedig el lehet nyomni: nem, akkor nem lesz olasz, a kokárdagenezis újabb iskolája szerint ugyanis az eredeti kokárda így, kifordítva készült). Mondanom sem kell, idegen nyelvű verzió nem létezik, vesszenek a külföldi dohányosok, vagy meditáljanak a 18 éven felülieknek szóló nagy T betűn.

PORTÁL, ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS

A boltok külső megjelenése valamivel azonban szinkronba került. Pontosan tükrözi azt, ahogy az eredeti szándék (a dohányzás visszaszorítása) útközben a feje tetejére állt, és valami mikszáthi sarzsiosztásba fordult. Az előírások szerint a boltokba nem szabad belátni (ez lenne a csábítás?), a portálokat homogén, olykor tükröződő fóliával ragasztják le, ami csak tovább erősíti a szexshophatást. (Bent viszont, mint egy ablaktalan helyiségben, állandóan világítani kell. Az egyik trafikba, ahol jártam, három vékony fényzsinórnyi természetes fény jutott be, amennyi a rosszul illesztett fólia széleinél beszökhetett.)

Ez az igazi skizofrénia, mert a 18-as karika mellé utólag belép a jégkrém, a tiltott gyümölcs mellé pedig a kiegészítő italárusítás, a felismerhetetlenné alakult végső hatáson pedig mindenki nagyon csodálkozik. És akkor persze, hogy jön a poénágyú, pedig a korlátozni kívántból tiltott gyümölccsé tett dohányzónába még be sem léptünk.

A portálra ragasztott homogén, tükröződő fólia csak tovább erősíti a szexshophatást FOTÓ: MÓRICZ SIMON
A portálra ragasztott homogén, tükröződő fólia csak tovább erősíti a szexshophatást FOTÓ: MÓRICZ SIMON
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.