Világörökség - Veszélyes visszautasítás
A listára került új értékek láttán nyugodtan kijelenthetjük, változott az a korábbi álláspont, hogy Európa túlreprezentált ezen a listán, ezért más kontinensekről vesznek fel különleges helyszíneket. Az öt természeti helyszín közül ugyan csak egy, az Etna vulkán található Európában, ellenben az új kulturális helyszínek között van egy ukrán (az egykori krími görög városállam, Kherszonészosz maradványai), egy portugál (Coimbra 1290-ben alapított egyeteme, a világ egyik legrégibb, folyamatosan működő ilyen oktatási intézménye), egy német (a Kasselben található Wilhelmshöhe Herkules-emlékművével), egy olasz (a Toscanában található tizenkét Medici-villa), valamint nyolc ukrajnai és nyolc lengyelországi zsindelytetős fatemplom is.
Idén azonban megint nem bővült a magyar helyszínek száma. Nem is bővülhetett, hiszen nem jelöltünk a listára sem természeti, sem kulturális értéket. A lajstromra eddig nyolc magyar helyszín fért fel. Magyarország első világörökségi helyszíneként 1987-ben került fel a budai Vár és a Duna-parti panoráma, ez a világörökségi helyszín 2002-ben az Andrássy úttal bővült. Ugyancsak 1987-ben vették fel a listára Hollókőt. 1995-ben az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjai, egy évre rá az ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete, 1999-ben a Hortobágyi Nemzeti Park, 2000-ben Pécs (Sopianae) ókeresztény temetője, 2001-ben a Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj, míg legutóbb, 2002-ben a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék érdemelte ki a kitüntető címet.
Azóta semmi, pedig volt magyar kandidálás, csak éppen nem kapott támogatást. Magyarország 2003-as világörökségi jelölése nem volt sikeres: a nemzetközi szervezet nem vette fel a listára az ősélőhely maradványairól ismert ipolytarnóci helyszínt. 2008-as próbálkozásunk a komáromi erődrendszer volt: bár nagyon jól előkészített anyaggal pályáztunk, a döntés előtti hetekben kiderült, hogy a magyar–szlovák közös beadvány abban a formában esélytelen a címre, ezért a két ország időben visszavonta a jelölést. Ha megvárta volna ugyanis a Világörökség Bizottság nemleges döntését, akkor ezzel a kiemelkedő építészeti emlékkel később, más formában sem kerülhettünk volna fel a listára.
Azaz bő évtizede hiába jelentkeztünk, számunkra nem termett babér. Mint említettük, jól meg kell gondolni, hogy mit jelöl egy ország világörökségi helyszínnek, ha ugyanis a szavazáson elutasítják, azt a helyszínt csak kivételes esetben (a helyszínre vonatkozó új tudományos felfedezések stb.) lehet újra kandidálni. Arra is ügyelni kell, hogy az értékek ne sérüljenek. Nem szabad például természeti környezetbe szalmatüzelésű erőművet tervezni (mint ahogy ez Tokaj világörökségi környezetében, Szerencs esetében felmerült), vagy bontással, új építéssel túlzottan megbontani az egységes városszerkezetet (mint az előfordult Belső-Erzsébetvárosban.)
Idén februárban az UNESCO –ICOMOS (utóbbi a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa) szakértői éppen a budapesti világörökségi helyszínen vizsgálódtak. A kéttagú misszió azt mérte fel, hogy milyen előrehaladást sikerült elérni a budapesti világörökségi helyszínen – Duna-partok, a budai Várnegyed, Andrássy út – az elmúlt két esztendőben, tehát azóta, hogy 2011-ben a Világörökség Bizottság Párizsban megtárgyalta a budapesti világörökségi helyszínről szóló állapotjelentést. A bizottság akkor felkérte a magyar államot, hogy 2013-ban nyújtson be újabb állapotjelentést, melyet Magyarország 2013. január 30-án meg is tett. A februári UNESCO–ICOMOS-misszió munkatársai is elkészítették jelentésüket, és feltehetőleg a helyszínnel kapcsolatos javaslatokat is tettek, amelyet Kambodzsában tárgyal meg a Világörökség Bizottság.
A világörökségi összképet fenyegető építkezések információink szerint nem értek el olyan fokot, hogy emiatt a veszélyeztetett értékek listájára került volna Budapest. A phnompeni tanácskozás előtt 38 veszélyeztetett emléket tartottak nyilván – magyar nincs közöttük. A „vörös listára” hat szíriai helyszín és a Salamon-szigeteki Kelet-Rennell-korallzátony kerül fel, lekerült viszont róla az iráni Bám fellegvára. Világörökségi területet érint a mostanában nagy nyilvánosságot kapott fővárosi kezdeményezés is: az Andrássy úti volt Drechsler-palota ürügyén törvényjavaslatot fogalmaznak meg annak érdekében, hogy minden, a világörökségi területen ingatlant vásárló befektetőt a jövőben arra kötelezhessenek, belátható időn belül fejlessze, illetve újítsa fel az épületét.
Ha a beruházó saját hibájából nem tesz ennek eleget, akkor első lépésben nagy összegű pénzbírságot szabnának ki rá, majd egy következő körben az állam akár vissza is vásárolhatná vagy kártalanítással visszavehetné az ingatlant. Jelenleg tizenegy magyar helyszín szerepel a világörökségi várományosi listán. Húsz éve kandidál például a budai barlangrendszer, a tihanyi félsziget és az esztergomi vár. Információink szerint jelenleg folyik a magyarországi várományos helyszínek felülvizsgálata, várhatóan a jövő év elején miniszteri rendelet határozza meg az e jegyzékben szereplő helyszíneket. Úgy tűnik, hogy nemzetközi sorozatjelölés keretében az egykori római limes maradványainak listára kerülésének van a legnagyobb esélye.
