Körülbelül egy évvel ezelőtt zárultak le a helyesírási szabályzat módosításai, jelenleg a szabályzathoz kapcsolódó szótár munkálatai folynak, így elvileg még nem lehet pontosan tudni, hogy mi változik, de a körvonalak már láthatók. Tudni lehet például, hogy nem lesz olyan mérvű, reformszerű változás, mint volt 1954-ben, vagy az 1910-es években. Emiatt sokan azt is felvetették, hogy nem is kellene tizenkettedik kiadásról, hanem inkább a korábbi alváltozatáról beszélni. Ennél is nagyobb kritika, sőt tiltakozás is érte a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottság munkáját, amikor azt vetették a szemükre, hogy a jelenlegi módosítások elfogadását nem előzte meg széles körű szakmai egyeztetés.

Balázs Géza szerint ez már azért sem igaz, mert a munka 7-8 éve kezdődött el, és az összakadémiai bizottság nyilvános ülést is tartott, ahol bárki megfogalmazhatta a véleményét, mint ahogy számos javaslat is érkezett. Egy dolog nem történt csupán, ami a ’84-es változtatást is megelőzte: nem volt országos méretű kérdőíves felmérés, miszerint az emberek hogyan ejtenek bizonyos szavakat. Csakhogy egy ilyen felmérés költsége súlyos tíz- vagy húszmillióra rúg, miközben a bizottság társadalmi testület, vagyis egyetlen fillérrel sem gazdálkodik, nincs is költségvetése.

Másrészt azt is látni kell, tette hozzá Balázs Géza, hogy a magyar helyesírásnak nincs intézményes háttere, ahová fordulni lehetne, így maradt a tagok kutatási tapasztalata, jártassága, akik azért meglehetős pontossággal be tudják lőni, hogy milyen nyelvi problémák mutatkoznak.

Nem rendezi megnyugtatóan a helyesírási szabályok egyik igazán kényes pontját a mostani kiadás sem, jelesül az egybe- vagy különírás problémáját. Továbbra is töprenghetünk, hogy a boros poharat egybe vagy külön kell-e lejegyezni. Eláruljuk a megfejtést: külön, ha borral szennyezett, de másfajta pohárról van szó (pl. vizes), és egybe, ha eleve bornak készült pohárról beszélünk. Csakhogy ez a probléma igazán „magas fokon” jelentkezik (íróknál, újságíróknál stb.), a mindennapi használatban nem okoz gondot. Bosszantó lehet egy áruház katalógusában külön írva látni a borospoharat, de ettől még nem dől össze a világ.

– Nem lehet mindent részletesen szabályozni, az élet egy kicsivel bonyolultabb ennél – válaszolja az egyszerűsítésre vágyóknak a nyelvész. A külön- és egybeírást már így is 49 pont szabályozza a háromszázból. Jó hír viszont, hogy az új szabályok mintegy nyolcvan százaléka a már meglévő gyakorlatra alapoz, így igazából fel sem fog tűnni. Például ha valamit olvasunk a Nol.hu-n, akkor ezt hivatalosan is így írjuk már le. Eddig a magyar nyelv hetét így kellett volna írni, ám az emberek valamiért Magyar Nyelv Heteként írták, és ezt most már az új szabály is megengedi. Miként egy áruház Műszaki Osztályát is lehet majd így használni. Sőt hivatalos, jogi iratokban immár nyugodtan lehet Szerzőt, Vállalatot vagy Egyesületet írni, újságban viszont továbbra is marad a szerző és az egyesület.

S hogy a maradék húsz százalékból is hozzunk példát: vissza lehet tenni a „t” betűt a bólintgat, kacsintgat és tekintget szavakba, és nem kell megkülönböztetni Thomas Mannt a szomszéd lánytól, Marianntól, mert mindkettőt immár így ragozzuk: Thomas Mann-nal, Mariann-nal. Annak érdekében, hogy áttetszőbbé váljon a szó, az ésszerűt ezentúl észszerűnek írjuk, már csak azért is, mert sokan az s betűt külön ejtették, vagyis úgy mondták, hogy és-szerű.

S hogy mikor szabadulunk meg a sokaknak vörös posztónak számító ly-tól? Nos, egy ideig biztosan nem. Azért sem, mert a már említett ’84-es kérdőíves felmérésen a válaszolók több mint 90 százaléka meg akarta tartani. Arról nem is beszélve, hogy viszonylag csekély az ly betűs szavak száma az egységnyi szövegben, ám ha megváltoztatnánk ezeket, minden nagyon furcsa lenne. Nem biztos, hogy sokan rajonganának egy ilyen címlapos hírért: Ijen jukat még nem látott a kiráj!

Persze lehetne gyökeres változtatást hozni most is, Balázs Géza is töprengett már ilyenen, de nem tudott olyan rendszert kitalálni, amely sokkal könnyebbé tenné a kérdést. Áttérhetnénk a grammatikai alapú szabályozásról a kiejtési alapúra, ám akkor meg kellene barátkoznunk a láttya és a szabaccság szavakkal. Azért is lenne zsákutca az ilyen jellegű szabályozás, mert senki sem ejti ugyanúgy a szavakat, ez területenként, sőt koronként is változik.

És arról sem a helyesírás szabályai tehetnek, hogy az utóbbi 10-15 évben viszonylag sokat romlott a helyesírási készség. Balázs Géza szerint ez leginkább annak tudható be, hogy az interneten vagy SMS-ben használt laza nyelvhasználat visszahatott a mindennapi életre is. Ha valaki így fogalmaz a neten, az egy idő után az igazgatónak szóló kérvényben is szívesebben látná viszont a már megszokott szóképeket. És az is gondot jelent, hogy a fiatalok hamarabb sajátítják el ez internetes helyesírást, mint az akadémiait. Ezen változtatni viszont már jóval bonyolultabb lenne.

Segít az internet

Már használható a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének helyesírási tanácsadó portálja, a helyesiras.mta.hu oldal. A nagyközönség számára ingyenes honlapot Pálinkás József, az MTA elnöke indította el és tesztelte a „nagyenergiás elektron gyorsító” szóösszetétellel. Az alkalmazás a nagyenergiás elektrongyorsító írásmódot jelölte helyesnek, a magyarázat fülre kattintva pedig elolvasható, mely helyesírási szabályok alapján. Hasonló segítségkérési lehetőség eddig is volt: 2006-tól működik a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda ingyenes tanácsadó szolgáltatása, az e-nyelv.hu Eddig több mint 10 ezer kérdésre válaszoltak a munkatársak, a kérdések a honlapon olvashatók-kereshetők. A legtöbb a külön- és egybeírás, valamint a bonyolult szóösszetételek írásmódjára vonatkozott.