A tengerbe eresztett higany és a súlyos, esetenként halálos kór közötti összefüggést 1959-ben a cég egyik alkalmazottja tárta fel, macskakísérletekkel bizonyítva. Feltűnt ugyanis, hogy az öböl kikötőjében a macskák szabályosan megőrültek, a tengerbe vetették magukat, megfulladtak. A kikötői macskák tudvalevően halakon, kidobott halbelsőkön élnek. Miután bebizonyosodott az összefüggés a betegség és a higany között, a cég 2200 beteg esetében elismerte a felelősségét, és további mintegy tízezer embert megvásárolt – fejenként 22 ezer dollárért –, hogy ne indítson pert.

Hiába volt az öngyilkos macskák kikötőjében végítélethez közelítő hangulat, a gyár még egy ideig folytatta a szennyezést, csak 1966-ra sikerült kidolgozniuk egy másfajta eljárást. Becslések szerint 1932 és 1966 között mintegy négyszáz tonna higanyt eresztettek a kikötő vizébe.

Ennek az esetnek a hatására született a teikei, japánul szövetkezés, együttműködés. Az ételekbe kerülő vegyi anyagok miatt nyugtalan japán családanyák alapították a hatvanas évek elején. Lényege a bizalmon alapuló és közvetlen kapcsolat a kistermelők és a városi fogyasztók között: előbbiek a vegyszermentes termékek előállítására, utóbbiak a megvásárlásra kötelezik el magukat. Közvetítőláncolat kikapcsolva.

A módszer az egész világon elterjedt, különösen az igazságos kereskedelem és a tudatos vásárlás hívei körében. Nyugati változataiban már nem is kell rendszeres vásárlást ígérni, a bizalom a vevő részéről az, hogy előre fizet, és várja, hogy a megrendelt kosárral megérkezzen a szállító.

Megérkezik. Ezt magam láttam Párizsban a lányoméknál, Paysans.fr feliratú hűtött kisbuszból szállt ki egy jóképű legény, olyan volt, mint egy biokertészetet hirdető reklámfilm hőse, hozta a kosarakat, az egyikben nagy halom friss zöldség és gyümölcs még a hajnali harmat cseppjeivel, a másikban tanyasi csirke, libacomb, biotej, tojás, sajtok. Egyből megéheztem a látványtól.

A cég, kistermelők közössége, nem kizárólag bio, de elég sok árujuk az. A lányom sem kizárólag bio, de sokszor inkább azt választja, mit sem törődve kamaszodó lánya csipkelődő megjegyzéseivel és férje időnkénti aggályaival a biotermékek drágasága miatt. Tény, hogy a megrendelt cucc nem volt olcsó, de egy hétre való, garantáltan vegyszermentes és friss, minőségi árut jelentett; a csirke, a liba húsa összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint amit boltban vesz az ember.

A Paysans.fr tíz éve működik, 160 termelő és harmincezer vevő kölcsönös megelégedésére. Honlapja, ahol a rendelést is el lehet intézni, kedvesen emberközelbe hozza a termelőt. Mesél például egy Nelly nevű nőről, aki szamarakat nevel Périgord-ban, és szamártejből, pálmaolajból, kókuszdióbélből készít gyógyhatású szappanokat. „Tej, tejföl, sajt, vaj” felirat alatt egy bizonyos C. Baechlerről olvasunk, aki 1928-ban, ötvenévesen elhagyta Svájcot, és családjával, alpesi barna teheneivel, valamint sajtmesteri tudásával megtelepedett Lot et Garonne megyében (Délnyugat-Franciaország), egy nyolcvanhektáros földön. Ma az ötödik generáció folytatja a sajtkészítés mesterségét. A tejet a saját tehenészet és a környékbeli tehenészek dús legelőkön nevelt állatai adják.

Lementünk kisebbik unokámmal a pékhez friss bagettért, és azonnal nekiláttunk az éppen megfelelő állagú camembert-t kóstolgatni.

Némi keresgélés után megtaláltam az interneten a szolgáltatás magyar változatait is: Bio Farmer, Zöldmajor, E-bio kertészet néven lehet tájékozódni.

LÁNGH JÚLIA

Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

05. 31.

KISS NOÉMI

Író, kritikus. Rongyos ékszer doboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

06. 07.

FÁYMIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

06. 14.

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.