Szicíliai harisnyák

2013-05-10

Az 1960-as cannes-i filmfesztiválon tarolt az olasz mozi. A legjobb film Fellini Édes élete lett, a zsűri különdíját Michelangelo Antonioni egzisztencialista trilógiájának első darabja, A kaland kapta.

Pedig a forgatás nem zajlott zökkenőmentesen. Egy héttel az első felvételek után a filmet finanszírozó produkciós cég tönkrement, a stábtagok sztrájkba léptek. A jelenetek jó részét így Antonioni és rendezőasszisztense forgatta le, egyszerre dolgozva operatőrként, világosítóként, hangmérnökként és sminkesként. Az igazi mélypont az volt, amikor a színészek három napig a film egyik helyszínéül szolgáló lakatlan szigeten rekedtek egy vihar miatt. Ez közvetlenül azután történt, hogy az

Annát alakító Lea Massari addig úszkált az egyre hidegebb öbölben, míg szívpanaszokkal egy római kórházba nem szállították, ahol néhány napig kómában feküdt.

A kaland aztán óriási siker lett, még úgy is, hogy a kritikusok egy részét teljesen kiakasztotta hosszú, látszólag eseménytelen jeleneteivel. Ezen epizódok nagy része ma már filmtörténet. A számtalan példa közül elég a világhírnév felé ekkor induló Monica Vitti és Gabriele Ferzetti búcsújelenetére gondolni, melyben az igéző Claudia (Vitti) harisnyát húz a lábára, miközben egy Mina-dalt énekel az őt hűvösen figyelő Sandrónak (Ferzetti) egy szicíliai szállodaszobában.

Az Etalon Film forgalmazásában megjelenő DVD-n A kaland mellett egyórás Antonioni-portréfilm is található, melyben szó esik A kalandot követő Az éjszakáról és a trilógiát lezáró Napfogyatkozásról is.