Már a huszadik század első felében akadtak kísérletek a krimi műfajának hazai – ha nem is meghonosítására, de – átformálására. Mindenekelőtt a fordításokat érdemes kiemelni, melyeket viszonylag korán kézbe vehetett a hazai közönség, s nem kisebb nevek tolmácsolásában olvashattak Doyle-, Chesterton-, Wells- vagy épp Leblanc-műveket, mint Tóth Árpád, Schöpflin Aladár, Babits Mihály vagy Karinthy Frigyes, aki híres Így írtok ti című gyűjteményében nemcsak a nagy detektívet, Sherlock Holmest (A lefűrészelt tüdőcsúcsok), de Edgar Wallace írásait is paródia tárgyává tette (Detektívregény).

Keszthelyi Tibor A detektívtörténet anatómiája című könyvében egy női írót, Orczy Emmát említi első magyar detektívregény-íróként, ám ő még angol nyelven, Londonban adta ki történeteit. Nálunk elsőnek – felismerve az olvasói igényeket – éppen az újságírók próbálkoztak ilyesfajta történetek írásával, s máris visszacsatolhatunk Kondor Vilmoshoz, kinek állandó karaktere, Gordon Zsigmond épp egy bűnügyi tudósító. Nem véletlen, hogy az újságírás és a detektívtörténetek összegabalyodnak, hiszen a zsáner maga is az újságok bűnügyi rovataiból nőtte ki magát. Jelen kötetben Kondor fel is használja ezt, amennyiben a címadó novellában a bűnügyet egy Gordon által felolvasott hosszú újságcikkből ismerjük meg, sőt a könyv végén található rövid utószóban is inkább újságírókat, mint lektűrszerzőket emel ki.

De nagynevű íróink nemcsak fordították a korabeli detektívregényeket, hanem olykor maguk is próbálkoztak azok írásával, hogy pillanatnyi pénzzavarukat enyhítsék. Olyan említésre méltó nevekkel találkozunk itt, mint Tersánszky Józsi Jenő, Hunyady Sándor, Németh Andor, de nem szabad megfeledkeznünk az elsősorban vaskos humoráról ismert Rejtő Jenőről sem, akinek Vesztegzár a Grand Hotelben című regénye bizony kifogástalan krimi. Ezen írások többsége filléres ponyvafüzetekben és – igazodva az akkori igényekhez –természetesen angol hangzású álneveken jelent meg. Ám az angol stilizáció nemcsak a szerzők névválasztásában érhető tetten, de a történeteket is mélyen átitatta.

Kondor Vilmos e tekintetben igazodik a hagyományhoz – bár a legenda még mindig tartja magát, hogy egy Sopron mellett élő matematika–fizika tanárt tisztelhetünk személyében: valószínűleg az ő esetében is álnévről van szó. De hogy Kondor hazai terepen maradjon, nem külföldi hangzású nevet választott magának. Történetei azonban mindettől még nem kapnak olyan egyedi ízt, mint az angol, az amerikai vagy épp a skandináv krimik, melyeket stílusuk alapján játszva megkülönböztethetünk egymástól.

Kondor Vilmos ugyanis szinte teljes egészében amerikai mintára dolgozik, pusztán a helyszínt változtatja meg, és lesz Amerika sötét sikátoraiból Budapest. Igaz, ez esetben a kötet első novellájában (Ifjú Mariska hétköznapi halála) Gordon éppen a zsáner őshonában, Amerikában nyomoz, ami nem meglepő, hiszen korábbi írásaiban Kondor már említést tett a zsurnaliszta tengerentúli munkásságáról. Voltaképpen az egész kötet ilyen: adalék a korábbi öt regényhez. Az összesen hat történetet tartalmazó könyv írásai ugyanis nem az utolsó, Budapest novemberben című regény után játszódnak, hanem 1920 és 1937 közt, vagyis leginkább a legelső (Budapest noir) könyv előtt. Ahogy a későbbi regények folyamán Kondor egyre inkább eltávolodott a krimi műfajától, úgy itt is megfigyelhető, hogy nem az ügyek, hanem a kiváló jellem- és korrajz viszi az egyes novellákat.

Pedig Kondor még így is klasszikus értelemben vett krimit, a többek közt Chandler nevével fémjelzett hardboiledot műveli. Gordon Zsigmond ugyanis vegytiszta chandleri karakter: keménykötésű, pimasz, s egy belső motor hajtja az igazság kiderítése felé, melynek érdekében bármilyen eszközt bevet. Cinikus belső monológjait, melyekkel az eseményekre reflektál, folyamatosan ismerteti velünk a szerző. Nevezhetnénk a magyar Philip Marlowe-nak, ha nem éppen az volna a probléma, hogy Kondor, ahelyett hogy honosította volna, pusztán hazai környezetbe helyezte a műfaj megannyi jellemzőjét.

A Magda a bestiális... Gordon Zsigmond második hattyúdala, ám e kötet után valószínű, hogy jó darabig nem találkozunk Kondor hősével. Én vegyes érzelmekkel búcsúzom, egyfelől, mert a kezdeti bizalmat maga a szerző ásta alá szép lassan, s könyveinek csökkenő színvonala sajnos megbocsáthatatlan. Másfelől pedig hiába: Kondor nem teremtett magyar krimit, a zsánert jobbára ügyesen és szórakoztatóan alkalmazta könyveiben. Hiányozni fog Gordon Zsigmond, bár igazából jól megleszek nélküle.

Agave, 224 oldal, 2980 forint