A két életmű, persze, szétválaszthatatlanul egy. Grétsy László könyveiben és hetilaprovataiban, tévében és rádióban meg klubkeretben egyazon dologban fáradozott – bevallottan élvezve ezt a fáradságot. Abban, hogy nyelvünk minél dúsabban virágozzon, hogy fiatalok és öregek, nők és férfiak határon innen és túl minél mívesebben, pontosabban értsék, beszéljék. Ez a kötet a „másik” életmű megkoronázása.

Visszatekintés a nyelvi játékok történetére, visszatekintés önmaga ebben való szerepére, tisztelgés e játékok hajdani és mai alkotói, kedvelői előtt, legelsősorban pedig nyelvi bravúrok, rejtvények bámulatosan gazdag sorjáztatása, a velük való igényes szórakoztatás. A stílus pedig: ahogyan csak egy bölcs, derűs nagypapa beszélhet rajongott unokáival. A szerző módszere egyszerű. Bemutat valamilyen nyelvi érdekességet, furcsaságot, hogy ámulhassunk rajta, aztán – amikor csak lehetséges – feladványokkal teszi próbára az agyunkat.

Hogy gondolkozzunk, és – megint: amikor csak lehetséges – sikerélményhez jussunk. Idézzünk egy viszonylag egyszerű példát! A Locsolt termőtalajon dinnyéhez hasonló növény terem mondatnak lehetséges egy csak ö és ő magánhangzókkal megalkotott változata: Öntözött földön zöld tök nő. És mellette ott a megfejteni való: hogy „fordíthatjuk le” csupa ö-vel a piszmog igét? Ha nem boldogulunk, néhány oldallal később Grétsy elárulja: szöszmötöl.

És vajon mi az érdekessége a mindennapi beszédben is előfordulható Csak a mama makacs mondatnak? Kiderül, ha visszafelé, jobbról balra is elolvassuk. Mi lehet a névjegye betűiből összeállítható foglalkozása egy N. Garay Márta nevű hölgynek vagy egy Vanczák Ákos nevű férfinak? Nos: magyartanár és kazánkovács. Rímpetárdának nevezi a szerző az efféle groteszk versikéket: Tudják azt a legjobb ökölvívó körök, / Hogy a legerősebb ütés a balhörög. Vagy: A mindenáron-kormányos / Az mindenkoron ármányos.

A kötet – és a nyelv! – sokszínűségét jól mutatják a fejezetcímek: Most pedig beszéljünk rébuszokban!, bűvös-bájos helyneveink, Poliszémia hálójában, Intarziák – ínyenceknek, Kancsalul festett egek?, A Marcsa hája és a kóbor Julcsa, Dadogás rendelésre, Szamárkézfogás, Na és a csacsi pacsi csúcs? stb. És hogy mire jó – az említett nyelv gazdagításon, sikerélményen kívül –a nyelvi játék, a rejtvény? Grétsy Heltai Jenőnek egy a két világháború között írt, Keresztrejtvény a vérzivatarban című írásától ihletve ezt írja:

„A keresztrejtvényfejtők népes szektájának tagjai akkortájt nagyrészt hétköznapi emberek voltak, akik azért temetkeztek az ábrákba, hogy életük nyomasztó gondjai elől meneküljenek, és a megfejtések apró örömeivel kárpótolják magukat mindazokért az örömökért, amelyekkel a kor adósuk maradt.” Ezt a mondatot nem csak a keresztrejtvényre és nem csak „arra a korra” vonatkoztathatjuk. Sok kortársunknak ma is panácea (legalábbis valamelyes panácea) lehet gondjaira, szomorúságaira egy-egy rejtvényrovat, egy-egy rejtvényfüzet.

Tinta, 519 oldal, 5990 forint