Szagokkal és a szék mozgatásával érkezik a 4D
Ha kell, a szék dülöngél (oldalra, előre-hátra és föl-le), különböző szagmintákat, vizet spriccelnek az arcunkra, a fejtámlából pedig olykor levegővel fújnak minket fülön. A hivatalos leírás szerint még hát- és lábcsiklandozásra is van lehetőség, a sajtónak tartott bemutató vetítéseken mi ebből nem éreztünk semmit. Két filmből láttunk részleteket: az Ang Lee rendezte Pi életéből a leglátványosabb jelenetet, a nagy teherhajó elsüllyedését a viharban, illetve A csodálatos pókemberből, amelyben a kosztümös képregényhős az óriásgyíkkal küzd éppen, és autókkal dobálóznak.
És valóban: a székek mozogtak, együtt dülöngéltünk a hajótesttel, olykor kaptunk egy kis vizet az arcunkra, talán csak a szagok terén maradt egy kis hiányérzetünk. A Pi élete közben enyhe banánszagot véltünk felfedezni, míg a Pókember esetében némi égett gumiszagot. (Pedig a 4DX szpotfilmje szerint a szag igazán fontos – a hatásmechanizmust egy szellentéssel illusztrálják – sőt, azzal is eldicsekedtek, hogy Koreában már több mint ezer szagminta áll rendelkezésre.) Vagyis: a cirkusz garantált. Kérdés azonban, hogy ez a sok plusszal járó élmény mennyi szolgálatot tesz a filmnek mint művészi és önkifejező műfajnak.
Lehet egy dimenzióval több? – tették fel a mozinézőknek nem is olyan régen a kérdést a 3D-technológia masszív bevezetése során. Ma már a mozitörténet egyik legnagyobb ugrásaként számon tartott fejlesztés igazából James Cameron Avatar (2009) című műve nyomán robbant be a köztudatba, ekkoriban viszonylag rövid ideig ciki volt a hagyományos képformátumban, 2D-ben nyomulni a mozitermekben. Az elemzők szerint a vizuális fejlesztés megmentette a nagyvásznas vetítőket, mivel a teremben kapott pluszlátványért magasabb jegyárat is el lehetett kérni, így a némileg csökkenő nézőszámok nem izgattak senkit, miután globálisan a bevételek nőttek.
Azóta túl vagyunk a „minden csoda három napig tart” eufóriáján, és jó pár 3D-vel megtámogatott cím elhasalt a pénztáraknál, sőt, már tetten érhető egyfajta „elegünk van a 3D-ből” retrohullám is. Ugyanakkor a mozi már nem képzelhető el digitális csodaeffektek nélkül, s mivel a multiplexeknek folyamatosan meg kell újulniuk az élményszolgáltatás versenyében, a fejlődés elkerülhetetlen. Az új technológia nem teljesen új találmány, múzeumokban és egyéb szórakoztatóipari intézményekben már régóta ismert szórakoztatásnak számít. Például a londoni Madame Tussaud-ban a Bosszúállókból vett képregényfigurák főszereplésével készült bő tízperces exkluzív animációs filmet turbózták fel mozgó és „zaklató” moziszékkel, levegővel és vízzel.
Ami új a 4DX esetében, hogy a szolgáltatás mögött álló koreai cég volt a leghatékonyabb és leggyorsabb a piacon: megegyezett a hollywoodi stúdiókkal, hogy egész estés filmeknek készíti el a „négydés” változatát. Az első 4DX-mozitermek Dél-Koreában nyíltak 2009-ben a CJV üzemelésében, azóta Thaiföldön, Kínában, Mexikóban, Peruban, Brazíliában, Izraelben és Oroszországban működtetnek összesen 40 ilyen filmszínházat. Eddig hatvankilenc címhez készült „szagos-rázós” verzió, nyilvánvalóan olyan művek kaptak plusztechnológiai hátszelet, amelyek amúgy is a legnagyobb bevételeket generálják: a már említett Avatartól A hobbit című fantasyig.
Így várható, hogy a filmművészet kivételes darabjai nem fognak helyt kapni ebben a vetítőben. Senkinek sem kell aggódnia, hogy Michael Haneke remekművének (Szerelem), melyben két idős ember életének utolsó felvonását mutatják be, szagmintáit végig kell élveznie. Sőt, mivel jelenleg csupán egy budapesti teremről beszélünk, a kommersz művek forgalmazói egymást piszkálják ki a műsorból. Míg a szerdai sajtóeseményen még arról volt szó, hogy az első héten a Csapda című akcióthriller lesz elérhető napi hat előadásban, a hétvégén már be is ugrott helyére a Pi élete. A második héten pedig már a Croodék című animációs mozi jön. Nyilvánvaló, hogy a beruházó Cinema Citynek a minél nagyobb kihasználtság az érdeke, de ahogy Moshe „Mooky” Greidinger fogalmazott lapunknak, ez egy hosszú távú befektetés. El is hisszük, mert egy terem felszerelésének költsége a megfelelő technikával meghaladja az egymillió eurót. (A 3D-őrületnél a digitalizálás egy terem esetében ennek csak a tizede volt.)
A Cinema City tervei szerint 2013 első felére még tíz 4DX terem nyitja meg kapuit többek között Lengyelországban, Csehországban, Bulgáriában, majd ha a budapesti terem beváltja a hozzá fűzött reményeket, Greidinger nem tartja elképzelhetetlennek, hogy minden magyarországi nagyvárosban, ahol van Cinema City, elérhető legyen az új csoda. Mivel Magyarországon 2009 óta a nézőszám csökkenő tendenciát mutat, a bevételek viszont hasonló mértékben emelkednek, érthető a Cinema City filozófiája, hogy a szolgáltatások minőségét fejleszti, mivel ezekért magasabb jegyár kérhető el. A negyedik dimenzió is feláras élmény, a teljes árú 4DX-jegyek hagyományos multiplex (2D-s) film esetén: 2590, 3D-s film esetén 2990 forintba kerülnek majd.
Lassan már nem is az a nagy dilemma, hogy mit nézünk meg, hanem hogy miként: kettő vagy 3D-ben, VIP-teremben fotelből, esetleg IMAX-ban, vagy mostantól 4DX verzióban. S talán egy napon megint visszatérhetünk oda, hogy a filmek minőségéről is lehet majd beszélni.
