Az előző könyvben ott hagytuk magára Szállási Tituszt, e feltörekvő zsurnalisztát, hogy a Saint-Germain grófjával együtt töltött idő világossá tette számára, hogy vámpírok nem csak a ponyvafüzetek lapjain léteznek. Most hat évvel később, 1916-ban vesszük fel a történet fonalát. Miközben a politikai események felforgatják a Monarchia békés hétköznapjait, valami sokkal mélyebb és rettenetesebb is készül a háttérben.

Ugyanis az első világháború és a császár halála okozta sokkot kihasználva Vlad Tepes, vagyis maga Drakula gróf érkezik Budapestre, hogy prédát ejtve szomját oltsa. A történet maga ezúttal még a korábbinál is karcsúbb, nagy kérdés tehát, hogy mi teszi ki a négyszázötven oldalt: Benedek Szabolcs akárcsak A vérgrófban, itt is teleírja a regényt hosszú, erkölcsi morfondírozással és történetmagyarázó, mitológiai háttéranyaggal.

Ez a kötet ugyanis jóval behatóbban foglalkozik a vámpirizmussal, mint a korábbi, ám gyakran sajnos nem abból a szempontból, ahogy azt elvárnánk tőle: oldalakon át olvashatjuk a párbeszédes formába öntött historizmust a vámpírok és más élőhalottak eredetéről. Mindez akár még érdekes is lehetne, de inkább végtelenül unalmas, iskolás leckemondás-hangulata van.

Benedek lelkiismeretesen végigolvasta a vonatkozó irodalmat, s most büszkén felmondja nekünk. Ám ez így nem szórakoztató lektűr, hanem unalmas házi dolgozat, melyet kínnal fut át a megkeseredett magyartanár. Ráadásul ezeken a helyeken megtorpan, leül a történet. Míg ismeretünk bővül, hanyagolnunk kell az izgalmakat. Azonban pozitívum, hogy a vériszamós jeleneteknél sokkal merészebb lett a szerző. Borzadhatunk a háború naturalisztikus bemutatásán, a katonai kórházban agonizáló sérülteken, s egy hosszabb, temetői vámpírvadászatot is kapunk, melyben spriccel a vér és recsegve törik a csont. A horror ezúttal velőig hatol.

Kár, hogy mindezt ellensúlyozandó Benedek telepakolta könyvét kínosan gyakori önreflexiókkal. A Szállási Titusz és a vámpírvadász Radó Ágnes temetői akcióját folyamatosan egy rémtörténethez hasonlítja: szereplői szinte állandóan azon gondolkoznak, hogy a cselekmény épp melyik fejezeténél járnának egy rémregényben. Ez az eltávolító effektus azonban egy idő után inkább zavarba ejtő, mintsem feszültségoldó hatású. Igaz, ennek a gesztusnak van egy másik, rafinált hozadéka is. Benedek Szabolcs ugyanis ügyesen igyekszik legalizálni történetét a többi vámpírregénnyel szemben.

Gyakran tesz utalást Bram Stoker regényére vagy az első vámpírtörténetre, a Carmillára – melynek címszereplője nem mellesleg nő volt – és arra, hogy az ezekben leírtakkal szemben mennyire mások a vérszívók a valóságban. Mi több, motívumokat emel át belőlük saját regényébe, ám ezek az újrahasznosított ötletek – melyek közül már A vérgrófban is találhattunk jó párat – többnyire ügyetlenül egymáshoz illesztett darabkák benyomást keltik, mintsem új tartalommal töltődő kliséelemek karneválját.

De nem csak klasszikus rémtörténetekből találunk itt sablont. Benedek Szabolcs tulajdonképpen már második könyvében teszi azt, ami Kondor Vilmos krimijeit sikerre vitte: a pontos, precíz és hangulatos korrajz itt is igen erős; a valós karakterek szerepeltetése, melyek mellett a fiktív szereplők úgy mozognak, mintha tényleg egymás mellett éltek volna, szintén realisztikusabbá teszik a fantasztikus elemekkel zsúfolt történetet. Továbbá, akárcsak Kondor, Benedek is egy zsurnalisztát tesz meg főhősének. Viszont Szállási Titusz és a könyv egyéb karakterei nyomába sem érnek Gordon Zsigmond világának. Míg ott minden egyes karakternek lelke van, átlélegzenek a nyomdafestéken, itt legtöbbször csak a papírmasé, a két dimenzió dominál.

Ráadásul Benedek ezúttal képtelen a különböző zsánerjegyeket összemosni, szinte mindegyik önmagáért való, dramaturgiai szerepük azonban vajmi kevés. Szkeccsszerű elemek követik egymást a gyér történet zsinegére fűzve. A vérgrófnő tehát lényegesen rosszabbul sikerült darab, mégis a lektűrirodalom és a lassan kihunyóban lévő vámpírkultusz kedvelőinek akár kielégítő olvasmány is lehet. A piaci igényeket szem előtt tartva ráadásul happy end nélkül marad az olvasó. Kap helyette egy borzongató cliffhangert, amely a tavasszal megjelenő zárókötetet vezeti fel.

Libri, 450 oldal, 3490 forint