A gyujtemeny.imm.hu című portál, amely alig néhány hete elérhető, azonnal hanyatt löki az embert, kivéve ha nem feküdt már eleve is hanyatt. Már ránézni is öröm, szép, sőt elegáns, ráadásul a szerkesztők a jelek szerint nem abból az iskolából jöttek, ahol azt tanították, hogy egy honlap főoldalát lehetőleg egy igen hosszú, ám fordulatokban szegény történettel kell kezdeni, amely legfőképpen arról szól, hogy a gazdikat miféle effektusok és körülmények inspirálták művük megalkotására. A site mélyébe jutva később itt is kiderül persze, hogy mi volt a cél („a múzeum gyűjteményének minél szélesebb körben történő megismertetése”), de hamar kiderül, hogy ezek a szerkesztők úgy tanulták, hogy a legjobb, ha mi, tisztelt olvasók nem nőjük ki a nadrágunkat unalmunkban mindjárt az elején, ráér az később is.

A site ennek jegyében tehát egy remek aperitiffel kezd, a hatalmas anyagból randomkiragadott, tizennyolc képből álló kedvcsinálóval, amely minden frissítéskor, újrakezdéskor változik. A felhasználók tehát már a főoldalon elkezdhetnek ámuldozni és bámuldozni, de már mélyebbre ásni is: kicsit feljebb két mezőben is kutakodhatnak, plusz egy egész sor virtuális tárlatba is belebotolhatnak.

A fő menüpont a Gyűjtemények címet viseli, a következő, amely a nézőt érdekelheti, a Virtuális tárlatok címet. Az elsőnél maradva: innen jutunk be az intézmény tíz nagy kollekciójába, amelyben a lenyűgöző minőségű tárgyfotók mellett minden ott van, amit az adott obzséról tudni érdemes, jelesül alkotójának, plusz esetleg kivitelezőjének neve (a nevekre kattintva, ha még vannak, felbukkannak a mesterek más, emitt őrzött produkciói is), a készítés ideje, helye (ideklikkelve az összes ugyanahelyt előállított tárgy bukkan fel), állapota, anyaga, mérete, a beszerzés módja, forrása, időpontja. Akkurátus munka, ráadásul minden tétel minden közösségi oldalon megosztható.

A bútorgyűjtemény tárul fel elsőként, hacsak nem a végéről kezdjük. Emitt, ha jól kalkuláltam, éppen 216 bútorneműt ismerhet meg egészen közelről a látogató; a kollekcióban mindjárt az elején örömmel fedeztem fel a „Tárgyeset” című múzeumi sorozatunkban nemrég oly párás szemmel méltatott kisszekrényt, Bierbauer (Borbíró) Virgil alkotását (1930 k.), amely ugyan egyáltalán nem szép, viszont egyetlen mozdulattal komplett írógépasztallá varázsolható. A következő fejezetben a kisgyűjtemények nagyvilágát tárják fel nékünk, elsősorban a bőrművesség remekeit, másodsorban minden tárgytípust, így például a míves könyvkötéseket is, amelyek Magyarországon csak itt láthatók. Az egyik kedvencem eminnen egy aranyozott réz kisplasztika, kis kocsi női figurával; az „automata” alcímet viseli: fel lehet húzni és akkor megy. A főcíme: Judit diadalkocsin, kezében Holofernész fejével. Ezután a Textil- és viseletgyűjtemény jön, amelyből magam önkényesen egy emlékkendőt emelnék ki, Kossuth Lajos halálára készült (1894), Kossuth időskori arcképével. A jó nevű atzgersdorfi (Bécs délkeleti külvárosa!) Atzgersdorfer Druckfabrik tervezte és kivitelezte a magyar patrióták egyik legnagyobb örömére.

Az ugyancsak bőséges Adattár- és műlapgyűjteményben egyebek mellett pompás ex libriseket találunk (pl.: „Ez a könyv Leopold Lajosé”, 1903.), az Ex librisek címűben pedig kiváltképp (azaz van egy kis kavarodás, de mivel egy másik ponton becsületesen jelezve van, hogy az oldal még tesztüzemmódban működik, nem fogok sikoltozni, egyelőre). A számok tekintetében a Kerámia- és üveggyűjtemény a legkifejlettebb tag – 42 oldal –, ez is tele van gyönyörűségekkel (pl: „Felszálló agyagember vagy leereszkedő gólem. Most úgy képzelem, lehet fordítva is” – Thury Levente, 1992), majd az Ötvösgyűjtemény, gyönyörű órákkal, kancsókkal, valamint egy derék, termetes fedeles söröskupával, amelyet alkotója nagyon stílszerűen a Hit az Erő és az Igazságosság allegorikus nőalakjaival ékesített. A gyűjtemények hosszú sora fényképes, rajzos adattárakkal és egy mintalapkollekcióval zárul. Utóbbiból, sok más mellett kiderül, hogy a nagy építész, Árkay Aladár nemcsak klassz templomokat (fasori református), impozáns középületeket (Budai Vigadó), emlékműveket (Gellért püspök és lépcsőzete), valamint egy kitűnő krematóriumot (Budapest Székesfőváros számára) tervezett, hanem még szobabelsőt is, de még milyet. Ott van, feketén-fehéren.