Civil kurázsi zsíros kenyérrel
„Vegyes érzésekkel vonja meg a kritikus a magyar film 2012-es mérlegét a mozikba kerülő hazai produkciók alapján, mert az állami finanszírozás átszervezése miatti átmenet határozottan érezhető volt a tavalyi magyar filmtermésen” – kezdte évértékelő beszédét Kárpáti György kritikus. Hangsúlyozva: ennek ellenére négy A kategóriás fesztiválon voltunk versenyben, sőt Fliegauf Bence Csak a szél című műve rangos díjat (Ezüst Medvét) kapott a Berlinalén, így a világ élvonalában tartotta a magyar mozgóképet – ezek után nem túl nagy meglepetés, hogy ez a mű kapta a B. Nagy Lászlódíjat, a filmkritikusok fődíját.
A ceremónia több mint ötvenéves történetének bizonyára egyik legkülönlegesebb alkalma volt ez, hiszen a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Film- és Tévékritikusi Szakosztályának rendezvényén az utóbbi mintegy húsz évben most először fordult elő, hogy a szervezők nem kértek a mindenkori állami vezetés – jelen esetben a Magyar Nemzeti Filmalap (MNF) – támogatásából. Érdekes fordulat ez, miután tavaly az MNF állta a díjátadó szinte teljes költségét.
Persze a döntés mögött szövevényes történet áll. Az eseményt az idén is támogatta volna az MNF: erről személyesen Andrew G. Vajna filmügyi kormánybiztos és Havas Ágnes, az alap igazgatója tájékoztatta korábban a kritikusszakosztály tagjait. Vajna két forgatókönyvet is elképzelhetőnek tartott. Hosszú távú elképzelése volt arról, hogy egy kicsit „fontosabbá és ünnepélyesebbé” tegye a díjátadót, sőt néhány év múlva egy vörös szőnyeges ceremóniát sem tartott elképzelhetetlennek; de akkor is támogatta volna a MÚOSZ rendezvényét, ha az megmarad a szerényebb keretek között.
A tagság ugyanis nem érezte helyénvalónak, hogy ünnepeljen, amikor válságban van a filmkritikusi szakma, és az utóbbi két évben a szakfolyóiratok ellehetetlenültek vagy megszűntek – ezt pedig a kormánybiztosnak személyesen is jelezték. Mindenesetre a kritikusok első körben bizalmat szavaztak a tavalyihoz hasonló megoldásnak. A filmalapot végül egy december 20-án keltezett levélben értesítette Báron György szakosztályi elnök és Tóth Károly MÚOSZ-elnök, hogy az idén mégiscsak lemondanak a felajánlott támogatásról, javasolva, hogy ezt az összeget költsék inkább a bajban lévő artmozikra és filmes folyóiratokra.
Tóth a ceremónián úgy fogalmazott, hogy most zsíros kenyérben manifesztálódik a civil kurázsi. Ezt a performance-ot természetesen megelőzte a rendkívüli ülésen történt szavazás, melynek hátterében az év magyar filmjének járó díj névadója, B. Nagy László kritikus hagyatékának két gondozója, B. Nagy Anikó és Szkárosi Endre állt: december 12-én írott levelüket teljes egészében közölte az Élet és Irodalom. Az örökösök szerint ha B. Nagy László ma körülnézne, megdöbbentené az a hanyatlás, amely az elmúlt két évben az addig virágzó magyar mozgóképkultúrában végbement.
Megszűnnek az artmozik, tönkremennek a filmlapok, fél évszázados hagyományt megtörve nem lesz Magyar Filmszemle, a tavalyi és idei filmkritikusi díjakat kizárólag az előző támogatási rendszerből megmaradt műveknek lehet kiadni. Az örökösök már tavaly is méltatlannak érezték, hogy a B. Nagy László nevét viselő díjat az áldatlan helyzetért felelősséget viselő kormánybiztos (Vajna egyébként nem is volt jelen) és az alája tartozó Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója adta át, és megértették Tarr Bélát, aki ezt személyesen nem volt hajlandó átvenni. Ezután, kvázi ultimátumszerűen kérték, hogy amennyiben a díjátadót támogatja az MNF, illetve a magyar filmkultúra leépítéséért felelős személyek megjelennének az eseményen, akkor a kritikusok ne használják tovább B. Nagy László nevét.
A örökösök érvelése egyértelmű, ám ebben a helyzetben nem lehet igazán jó döntést hozni. A Filmalap lapunknak úgy nyilatkozott az ügyben: meglepőnek tartja, hogy a Filmkritikusok Szövetsége és B. Nagy László örökösei tavaly nem jelezték nemtetszésüket a filmalap anyagi támogatásával kapcsolatban – sőt, a díjátadót szervező MÚOSZ pályázott a filmalaphoz, a díjátadót a szervezet támogatta is. Ahogyan a korábbi években a minisztérium által nyújtott állami támogatás elfogadása sem okozott legitimációs konfliktust sem a szervezet, sem az örökösök számára.
Amihez érdemes hozzátenni, hogy éppen a minisztériumot képviselő Szőcs Géza egykori kultúráért felelős államtitkár és utóda, L. Simon László, valamint a tárca a felelős például az artmozik válságáért. L. Simon az NKA tényleges vezetőjeként még a folyóiratok elvérzéséért is egyértelműen okolható. Mindenesetre a jövő legnagyobb kérdése, hogy mi, és kinek a támogatásával történik majd a 2014-es díjátadón, amikor már a Vajna-rendszer filmjeiről lesz szó.
A filmek híján elmaradó Magyar Filmszemle szokásos idejére, mára egyébként a Magyar Filmművész Szövetség rendkívüli nyilvános közgyűlést, egyben össz-szakmai fórumot hívott össze az Uránia Nemzeti Filmszínházba. A filmművészszövetség elnöke, Tarr Béla bevezetője után áttekintik a szakma 2012-es állapotát és a mai napig létező Magyar Mozgókép Közalapítvány lehetőségeit.
A díjazottak
Fliegauf Bence Csak a szél című rendezése kapta a B. Nagy László-díjat, a filmkritikusok fődíját. Az alkotó videoüzenetben köszönte meg az elismerést, elmondva: „Beiratkoztam a magyar értelmiségbe, pedig azt mondták, ha valaki Magyarországon cigányokkal foglalkozik, akkor az kiiratkozik onnan”. A film producerének, Muhi Andrásnak Tarr Béla adta át a díjat. Az életműdíjat az idén több évtizedes kimagasló operatőri munkásságáért Kende János vehette át. A legjobb dokumentumfilm a Börtönrap című, Papp Bojána rendezte film lett.
A legjobb kisjátékfilm díját Tóth Barnabás rendezése, az Újratervezés című alkotás kapta. A legjobb animációs film díját a Nyuszi és Őz című film rendezője, Vácz Péter vehette át. Ónodi Eszter az Aglaja című filmben nyújtott alakításáért kapta a legjobb színésznő díját, a legjobb férfi színész díját Derzsi Jánosnak ítélte a grémium a Drága besúgott barátaim című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb televíziós rendezés díját a Terápia című sorozat két rendezője, Enyedi Ildikó és Gigor Attila kapta. A filmkritikusok produceri díját Mécs Mónika vehette át, különdíjjal Pálfi György filmjét, a Final Cut – Hölgyeim és Uraim című alkotását jutalmazták.
