Botrányról botrányra
Vélhetően az Operaház és a Nemzeti Balett tagjai, dolgozói – az összes botrány, leépítés, nyugdíjazás dacára – azt várják, végre ne „percenként” váltogassák a vezetőket az intézmény élén. Valaki indítson el egy programot, amelyet végigvihet. Az elmúlt húsz évben ugyanis 12 direktora volt a dalszínháznak. A legtovább Szinetár Miklós vezette a házat, a társulat tíz Kossuth-díjasa segítségével egyszer vissza is hívta a rendezőt, amikor Locsmándi Miklóst 2002-ben Görgey Gábor kulturális miniszter – vezetői alkalmatlanságra hivatkozva – leváltotta a fő-zeneigazgató Győriványi Ráth Györggyel együtt. Két és fél év után Szinetár mégis lemondott, mivel a fenntartó miniszter nem tudott megfelelő támogatást adni az Operának.
Az elmúlt időszakban sok jelenet zajlott a dalszínházban az előadásokon kívül is. Például sztrájkoltak, amire nem nagyon volt példa más színházban. Hegyi Árpád Jutocsa idejében, 2006 tavaszán történt ez: ha előadás nem is maradt el, egy félórás sztrájkot meghirdetett a helyi sztrájkbizottság.
Vihart kavart Harangozó Gyula miniszteri biztosi esete is 2010-ben. Harangozó első munkanapján szóban felmentette a balettigazgatót, Keveházi Gábort. Nem sokkal később viszont kiderült, Réthelyi Miklós miniszter nem írta alá Harangozó kinevezését, így ő nem járhatott el miniszteri biztosként az Operaházban.
Ezt követően az intézményt átvilágító bizottság vezetésére kérték fel, amit elvben el is fogadott, de csak akkor tartotta lehetségesnek az aktív munkát, ha a grémium előzetesen Keveházit már „átvilágította”.
Harangozó így nem került képbe, de az akkori főigazgató, Vass Lajos és a gazdasági vezető, Szabó Attila mindenképpen, amikor megbízatásukat Réthelyi miniszter visszavonta. A döntés alapjául az a munkaanyag szolgált, amelyet az Operaház átvilágításával megbízott bizottság pár nappal korábban küldött a minisztériumba. Ezután az keltett botrányt, hogy a személyi változást követő estén négy szemeteszsáknyi dokumentumot daráltak le az Operaház igazgatói titkárságán. Akkor megírtuk: szerződés, gazdasági elszámolás nem lehetett a főigazgatói titkárságon, csak meghívók, szórólapok. És ha lett volna bármiféle hivatalos irat a darálékben, mindegyikből eleve három-négy példánynak kellett készülnie.
Horváth Ádám sem a „legszerencsésebb igazgató” címmel került be a hazai operatörténetbe, sokkal inkább, mint a legrövidebb mandátumot kitöltő direktor. Mert 2010 szeptemberétől miniszteri biztosként dolgozott ugyan, de azóta sem tudni, miért nem engedte meg Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az amúgy kormánykörökben jól közlekedő Horváthot – pályázati nyertesként – Réthelyi miniszter kinevezze főigazgatónak. Azaz hiába nevezte ki 2011. június 1-jétől, a lehetőséget visszavonták, és Horváth június 3-án kénytelen volt lemondani. Csak nyár végén lett vezetője a háznak, addig megbízottként először Mozsár István ügyvezető, majd az ő lemondása után Kovács János első karmester vezette az Operaház működését.
Az sem a kellemes emlékek közé tartozik, hogy az utóbbi években két karmester is bejelentette: nem vezényel a dalszínházban. Fischer Ádám korábbi fő-zeneigazgató úgy érezte, a politikusok félrevezették, Christoph von Dohnányi pedig arról tájékoztatta az Operaházat: nem lép fel olyan városban, amelynek főpolgármestere az egyik színház vezetését két ismert szélsőjobboldali antiszemitára bízta.
Ugyancsak emlékezetes botrány volt, hogy méltatlan szóváltásba keveredett Tokody Ilona operaénekes és Ókovács Szilveszter megbízott vezető, amikor a tavalyi évadzáró társulati ülésen a Csillagóra-díjak átadása után az Operaház örökös tagja felsétált a színpadra, hogy Balog Zoltán miniszter és a társulat előtt elmondja az Operaénekesek Egyesületének véleményét az akkori változásokról. Valószínűleg Ókovács Szilveszter kormánybiztos jobban jött volna ki az esetből, ha nem meztelen futballhuligánhoz hasonlítja a Kossuth-díjas opera-énekesnőt, csak meghallgatja Tokodyt, aki a biztos legjelentősebb reformja ellenében, a társulati tagság visszaállításáért emelt szót. A művésznő szerint ugyanis olcsóbb egy jól működő társulatot fenntartani, mint vendégművészeket foglalkoztatni.
Az Erkel Színház bezárása-kinyitása is külön fejezetet érdemel. Az ország egyik legnagyobb színházát Vass Lajos igazgatása alatt zárták be 2007-ben. Hogy pontosan mi volt a valódi indok, az épület életveszélyes mivolta, vagy hogy nem lehet megtölteni a hatalmas nézőteret, esetleg valami egészen más, sosem derült ki. Azt viszont tudjuk: az Ókovács-féle vezetés mindenképpen szeretné újranyitni a házat. Jelentősebb felújításra nem lehet számítani, de idén január 1-jén aláírták az Operaházban az Erkel kivitelezési szerződését. A kétfordulós közbeszerzési pályázaton nyertes Laki Épületszobrász Zrt.-nek „játékra alkalmas állapotig” kell felújítania az épületet. Az építkezés első ütemének végén, márciustól 100 napig már próbaüzemben működhet az Erkel, 80 előadást tartanak itt. A hivatalos megnyitó csak 2013. november 7-én lesz, Erkel Ferenc születésének 203. évfordulóján.
A legutóbbi főigazgatói pályázatot tavaly október 29-én írta ki az Emmi. A beadási határidőig hat pályamű érkezett, de az egyik nem felelt meg a kiírásnak – közölte a minisztérium sajtóosztálya. (Hozzátesszük: a dolgozatok között volt Horváth Ádámé is, aki az említett pár napot már igazgatóként töltötte az Operaházban.) Az előadó-művészeti törvény alapján felállított kilenctagú bizottság öt pályázó anyagát véleményezte december 28-án. Az Operaház felügyeletét ellátó miniszter maradéktalanul ki is használta az ezt követő 30 napot, hogy eldöntse: kit nevez ki. Pedig se a pályázat előtt, se utána nem volt titok: Ókovács Szilvesztert bízza meg öt évre.
