Sajog a történelem
A műfaj nem is nagyon lehetett kérdéses: a humoreszktől a paródiáig, az ötpercestől a pamfletig ívelt a kínálat. És épp csak hogy eljutottunk a diagnózis felállításáig.
Rutinos már születésnap és előszilveszter ügyében az irodalmi portál, ugyanis minden évben megszervezi az eseményt, ám annak felismeréséig még nem jutott el, hogy a rendezvény már kinőtte a Trafót. A kezdés előtt negyedórával heringesdobozként fest a Liliom utcai kultúrház előtere, és a kezdés is elhúzódik legalább húsz perccel, mert lassan jutnak be az érdeklődők, már aki nem adta fel. Jó a kortárs irodalom húzóereje, ha vasárnap este nyolctól is képes megtölteni a termet, mondjuk magunkban, hiszen ez a polgári kódex szerint is a pihenés szent ideje. De van, aki már novemberben megvette a jegyet...
Jól is tette, hiszen valóban remek a behívott páciensek névsora. És a kórterem is nagyon meggyőző. Előbb a Tudósok lépnek fel fehér köpenyben, akik végig is kísérik az estet. Három zenés jelenetet adnak elő, melyben egy Fekete Györgynek látszó személy átveszi az uralmat a Lipóton, és szilveszteri bulit ad az ápoltaknak. Miközben ötéves tervet állít össze arról, hogy miként szervezzék át a kórházat, a hazát, a világot, az univerzumot.
Az est házigazdája, Winkler Nóra is arra biztat bennünket, hogy ha szúr, sajog vagy fáj, vagy ha szívesebben szoronganánk a színpadi ágyon, akkor nyugodtan menjünk fel. Különben szórakozzunk kedvünkre, hiszen ma már sokan használnak hobbinak keresztelt menekülő-útvonalakat a közéletből.
Az első nagybeteg Térey János, aki arról számol be víziójában, hogy a kitörő vulkánok hamufelhői miatt beköszönt a legkisebb jégkorszak. Magyarország beledermed a Kárpátok karéjába, egybefagy féltékeny szomszédaival és Európával is, így lesz igazán közös minden gondunk, örömünk. Az utazás leáll, így a repülőterek óriási diszkókká vedlenek át, ahol klubhimnuszok szólnak a partiarcoknak. Ám végül magyar fundamentalisták támadnak rájuk („ti nem tisztelitek a magyar szenvedést!”), és sortűzzel zárul a mulatság. Fehér Béla ötperceseiben egy hírt (téglástul, színpadostul ellopnak egy színházat) és az arra érkező, a mai szellemi helyzetet teljesen jellemző kommentjeit osztja meg velünk.
Majd egy helytörténész kap szót, hogy álpátosszal és l’art pour l’artos beszólásokkal elevenítse fel a helyi múltat. Majd a fogyasztói társadalom kapja meg a maga kokijait, a Loch Ness-i ülőkád, mely a nagy szívóereje miatt elnyeli a fürdőzőket, és végül egy igazi káeurópai wellnesshétvége következik. Szerecsenmosdatással, vízóra-átállítással, ár ellen úszással, csoportos vízkereszttel és élményfürdővel a Kárpát-medencében.
Takács Zsuzsa finom szövegében a filmhíradók és egy cirkusz világát idézi fel, majd Dragomán György következik, aki amatőr agysebészként lép fel, és a maga fejlesztett motoros fűrésszel próbálja műteni tiltakozó betegét. Itt is megragad bennünk egy mondat: a magát egészségesnek látó beteget azzal nyugtatgatja az unortodox orvos, hogy az őt lekötő szíjak és láncok a közös és feltétlen bizalom jelei. És még egy, a végszó: nem ígérem, hogy nem fog fájni, mondja, miközben kicsipkézi a neuronokat. Ladik Katalin egy olyan kertről mesél, amely szegfűt és narancsot „sikít”, és ahol már a giliszta is ellenzékinek számít. És az is kiderül, hogy ő költészettel vállal patkányirtást.
A legnagyobb tapsot Spiró György kapja, aki egyéni képviselői indítványt terjeszt a tisztelt kórterem elé. A leendő törvény a konyha energiatakarékosságát szabályozza, illetve a közösségi érzületet fejleszti. Lényege, hogy télen a családnak kötelező lesz beköltöznie a minimum 2,5 négyzetméteres konyhába, a lakás többi részét pedig nem fűtheti, sőt a konvektorokat és a radiátorokat le kell adnia az előre kijelölt fémkereskedőknek.
A folyamat végén a konyhát már tisztaszobának kell nevezni, melyben a törvény a lakók helyét is kijelöli: a gyerekek például az asztal alatt kapnak helyet. Mint ahogy az ülni nem tudó rokkantnyugdíjasok is. S mivel kegyes a törvényalkotó, ilyenkor ők lehetnek alul. Imát háromszor egy nap kell mondani: reggeli, ebéd és vacsora előtt. Ennél kevesebb étkezés esetén marad a reggel, a dél és az este. A törvény szigora ugyanakkor a gázrezsó duruzsolását is szabályozza, hiszen ez a közösségi érzület megteremtésének legfőbb záloga.
A Parti Nagy Lajos betegsége miatt beugró Darvasi László orvosának rendelőjébe a magyar történelem szédül be láthatóan nagybetegen. Már az adatok felvétele is sokatmondó. Anyja neve: Vereczkey Emese, apja neve: Turul Béla. Született: ezer éve folyamatosan. Foglalkozása: ország. Nem királyság és nem köztársaság, csak így: ország. Panasza: ő maga. Majd szelíden figyelmeztet: szabadok leszünk. No, nem úgy, mint a madár, hanem ahogy a kutyák. A másik legnagyobb tapsot kapó produkció Szilágyi Ákos nevéhez fűződik, aki a Kossuth Lajos azt üzente dallamára énekli el a Turul nótát. Csak egy kis ízelítő: „A fejemen ül egy turul / ezt hallgassa meg, doktor úr!”, vagy: „Ha a gyógyszerem elgurul, / érte repül az a turul”. „Turul vagyok, turul lettem, / a turulba beszülettem.” És ami talán a legfontosabb: Turul vagyok, de nem madár.
És végül, ahogy annak lennie kell, megérkezik a Bodor Ádám helyére beugró főorvos, Keresztury Tibor is, aki megtartja szakmai konzultációját. De már késő: ilyen betegek mellett ugyanis senki sem akar igazán meggyógyulni.
