Sőt itt van már egy újabb recept is, a bestsellerteremtés: Suzanne Collins művei kapcsán a filmipar idejekorán beszállt a rajongói hisztéria felkeltésébe. Nina Jacobson producer ugyanis már akkor megvette az első Collins-mű megfilmesítési jogait, amikor az még csak „bevezetés alatt” állt. Később pedig azzal, hogy folyamatosan kampányoltak a készülő film körül, a könyv népszerűségét is fokozták, így annak eladott példányszáma rekordmagasságokba szökött. Azaz a könyvipar és a moziipar tudatosan építette a hisztériát, vagy finomabb szakzsargonnal élve, a brandet. (Persze csak a tengerentúlon: míg az Egyesült Államokban Az éhezők viadala a második legsikeresebb film volt az idén, Magyarországon a harmincadik hely körül kullog.)

Ezek a produkciók tulajdonképpen egyfajta választ adnak a tévéknek az ezredfordulón tapasztalt óriási előretörésére: akkoriban nem kevesebbet bizonyítottak ugyanis, mint hogy egy kis képernyőre készült produkció dramaturgiailag és látványban is felveheti a versenyt a mozis kalandokkal. Sőt, mivel a történeteket akár a végtelenségig lehet nyújtani, még a részletgazdagság fölényét is képes volt felmutatni a home entertainment a klasszikus filmszínházakban kínált művekkel szemben. Persze a moziipar visszavágott, jött a 3D-kampány (mivel ilyet sem minőségben, sem méretben nem lehet otthon előállítani), és a művek dramaturgiája is elkezdett egyre inkább a sorozatjelleg felé tendálni. Nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a pénzemberek rájöjjenek, nem érdemes egy regényt egyetlen mozifilmre elpazarolni. Így történhetett meg, hogy a Harry Potter és az Alkonyat sorozatokat lezáró kötetek dupla filmeket eredményeztek – ha már a rajongók (de még a cinikusok is) hajlandók értük duplán fizetni.

J. R. R. Tolkien A Gyűrűk Ura című, három kötetben megjelent monumentális regényének filmes adaptálása a rajongók és a kritika szemében abban különbözött a „többitől”, hogy ezeket a műveket egyfajta etalonnak tekintik – már ami a minőséget illeti. Peter Jackson háromórás játékidőre belőtt rendezései ugyanis minden követelménynek megfeleltek: a három epizód egyenként mintegy egymilliárd dolláros bevételt hozott világszerte, a nézők rajongtak a minőségi mesékért, a kritikusok a minőségi szórakoztatásért, a befejező darabot, A király visszatér címűt pedig az amerikai filmakadémia nem kevesebb, mint tizenegy Oscar-díjjal ajándékozta meg.

Nem volt kérdés tehát, hogy a jogtulajdonosok nem hagyják csak úgy parlagon heverni a törpök és Középfölde pénzgyárnak sem utolsó világát,még akkor sem, ha Tolkien egyetlen könyvből álló regénye, A hobbit még egészen más szellemben fogant, mint A Gyűrűk Ura. A rajongók és a szakmabeliek pedig aggódva tekintettek a jövőbe, mivel ebből az egyetlen könyvecskéből álló alapanyagból először dupla mozit terveztek Guillermo del Toro vezényletével, majd a mexikói rendező visszalépése után, Peter Jackson bevonásával trilógiára duzzadt a filmeposz terve. Azaz komoly veszélybe került Középfölde mozis történetének etalonstátusza. Hogy bekövetkezett-e a katasztrófa, azt persze csak az előzmény trilógia záró epizódjának premierje, 2014 karácsonya után tudjuk majd megmondani. Ami biztos, a kassza most is szépen csilingel: a december 13-án mozikba került A hobbit: Váratlan utazás világviszonylatban már túllépte a 600 millió dolláros bevételt.

HFR 3D: az új technika

Nem véletlen, hogy éppen A hobbittal debütál a legújabb mozis technikai „nyalóka”, az úgynevezett High Frame Rate 3D (HFR 3D). Ez az új technológia – melyet egyelőre csak bizonyos vetítőtermekben élvezhetünk – hivatott még intenzívebbé tenni a mozizás eddig ismert élményét. A HFR 3D ugyanis 48 képkockát pörget le egy másodperc alatt, ami – a magyarázatok szerint – sokkal közelebb áll az emberi szem tényleges befogadóképességéhez. Ez pontosan kétszerese a megszokott 24 képkocka/másodpercnek, ami jelenleg a világ mozijainak általános formátuma. Az új képi világ alaposan megosztotta a nézőket: vannak, akik tényleg rajongással fedeztek újabb részleteket a vetített képben, mások viszont egy rosszul beállított LCD-tévé képéhez hasonlították az új szenzációt.

Középfölde világa pénzgyárnak sem utolsó