Az Amerikai anzixnak metaforikus jelentést tulajdonítanak – joggal. A film három, a világosi fegyverletétel után emigrációba vonuló és végül Amerikában, az észak-karolinai polgárháborús küzdelmekben harcoló magyar katonatisztről szól, mindhárman különbözőképpen látják sorsukat, tervezik jövőjüket. A történet áttételesen, modellszerűen utal az 1956 utáni magyar emigráció tagjainak életstratégiáira is. Különböző írott források között három valóságos személy naplói szolgáltak a forgatókönyv alapjául. A mű érdekességét fokozza a rendező archaizáló képi stílusa. Bódy a leforgatott anyagot olyanná változtatta, roncsolta, mintha a némafilmkorszak elején készült volna. Ezáltal még inkább azt az illúziót kelti a nézőben, mintha valóban az 1860-as évek Amerikájában járna.

Ennek a technikának nyoma sincs a Kutya éji dalában. Bachmann Gábor látványtervező és Johanna Heer operatőr közreműködésével itt inkább a Psychét idéző látványvilággal találkozunk. A történet kissé töredezett, abszurdba hajló és lezáratlan. Öt főszereplője közül az álpapot maga a rendező játssza, és föltűnik a kor avantgárd szexszimbólumának számító Méhes Marietta is. A filmet átszövi a nyolcvanas évek falusi és fővárosi miliője, a késő Kádár-kor hangulata, amelynek része két underground popzenekar, a Bizottság együttes és a Vágtázó Halottkémek föllépése. Az utóbbiakról készült koncertfölvételek mára különleges kultúrtörténeti dokumentumnak számítanak.