Nem mintha az eredeti anyagállapot, a törzsből való kibontás ereje ne lehetne drámai. A hallgatók és volt hallgatók mostani kiállításának egyik remeke Barát Fábiánnak az a Talált forma című műve, amely az egyébként is tiszteletet parancsoló mamutfenyő minden erejét és minden múlandóságát magán viseli. Talált is meg nem talált is a forma. Vaskos karéj a hatalmas törzsből kimetszve, belül az évgyűrűk szívós szilárdsága, kívül már a szúvas, lazuló rétegek, és az előbbiekből úgy szabadít ki egy ívet a fiatal szobrász, hogy az követi-őrzi a textúra szép koncentrikusságát. Az úgynevezett népi faragók ebből csinálnak gondolkodószéket. Barát ezzel szemben egy függőleges elemet csapolt az ív szélébe, aszimmetrikusan merész plasztikát komponált, olyat, amely tudja, meddig kell megőrizni az anyag ősiségét, s meddig kell erőszakot tenni rajta, hogy emberi mű, alkotás legyen.

Nyolc éve jár a szobrász tanszék a nagyatádi művésztelepre, ennek eredményét mutatja be a diákosan Atáditél címet kapott kiállítás, és szinte minden darab az anyag értéséről és a beavatkozás jó konfliktusáról beszél. Gergely Réka úgy komponált letisztultan geometrikus, aszimmetrikus rendet, hogy a tölgyfa két alapállapotát, a hengerességet meg a deszkasíkot megőrizte, és persze szó sincs arról, hogy ezzel az erkölcsiséggel, ezzel az esztétikai feszültséggel ne lehetne ábrázolni is. Kotormán Norbert a sterilitásig lecsiszolta csertölgy figuráját, ám a hasadás, az arcba fúrt lyuk legalább olyan groteszk, mint a cím (Szép álmokat, Goldberg úr), Fülöp Gábor bükkfa Nimfáját mitológiahű módon levelek borítják be, Majoros Ádám meg a hársfa Vénuszát talpig leöntötte fehér szilikonnal.

Ez utóbbi már inkább pop-artgyanús, de tartsunk időrendet a stíluselőzmények között. A legtöbb mű valahol a konstruktivitás és a szürrealizmus tapasztalatai nyomán halad, még inkább abban a tartományban talál önmagára, amelyet e két ihletés teremtett meg a nonfigurációban. A pedantériának volna szép feladat eldönteni, hogy Hidi Endre Organikus kereke meddig organikus, és honnantól kerék, azaz kötötten geometrikus. Majoros Janka áramvonalas, elegáns formákat csiszolt szép cseresznyefából, Kettős egyensúlya mobil, ennyiben poétikusan kétértelmű, a fémmunkáiban egyébként nyersen indusztriális Németh Marcell pedig szerves formákat illesztett egybe körtefából négy éve.

Vélem, az eddigiekből is kiderült, hogy ez a faszobrászat egyetemes lehetőségekben gondolkodik. Szürrealitást értelmez újra úgy, ahogyan Dóra Emese lát kibomló növényi formákban súlyos tölgy-Fázisokat, Varga Sándor Klilukja meg egy egész létező tó valóságát és abszurditását tudta belefaragni szépen erezett, s így finom ellentétektől feszülő, lomha tölgydarabjába.

A legabszurdabbak a pop-art ihletésű faművek. Fülöp említett Vénuszával vetekszik Hitter Magdolna nyárfa Ereszével, amely kívülről szabályos, pőre esőcsatorna, tartópántokkal, belülről pedig a teknővájó technika minden szépségét felmutatja. Kicsit paródia, míg Balázs József Tamás Hálószobabútora erősebben áthallásos. Fa, mondja a felirat, de inkább rétegelt lemeznek látszik az, amit az alumíniumzsanérok mozgathatóvá tesznek, és amely oly lerázhatatlanul sugározza a véleményt az úgynevezett lapra szerelt, ma kínált bútorkultúráról.

S végül, hogy ne hiányozzék a népi-nemzeti: Gúgyela Tomás eredeti vályogból, azaz sárból és törekből komponált lyukas, elképzelhetetlen módon tökéletes formájú gömböt.

Szinte minden darab az anyag értéséről és a beavatkozás jó konfliktusáról beszél