Randi a pajtában
A műsor nyár eleji beharangozása után a valóságtól messze elrugaszkodott show-ként írta le kritikustársam ezt az agrárlagzira menő csatát. Akkor kellemesre fényelt felvételekkel, a geil-számlálót bízvást kiakasztó összekötőszövegekkel és a magyar vidékre való rácsodálkozással kezdték promózni a párkeresőt. Megtudtuk azt is, hogy hiába jó dolog a föld, ló, konda, a tiszta levegő, ha e létforma előnyeit nincs kivel megosztani. A gazdák között is vannak magányosak.
Ne idegesítsél fel. Tényleg? A társadalmilag oly érzékeny csatorna persze nem a legfeljebb néhány hektáron szenvedő, az elemekkel, a földosztási pályázatokkal küzdő gazdákra fókuszál, hanem a szép kis uradalommal büszkélkedőkre – de hát ezt ne hányjuk a szemükre nagyon. Az „éljünk meg, babám, ketten havi ötvenezerből, és hozd már ide azt a kiskapát” féle survivor-programok talán tényleg nem a vezető csatorna szerda esti főműsoridejébe valók, hanem a kisebb köz- és kertévék dokusávjába – már ha akad készséges dokufilmes, már ha akad dokusáv, ugye. Mert szegénység akad bőven.
Most élesbe fordultunk: összesen négy férfi maradt az alapsokaságból, ők kapták „a legtöbb szavazatot”, rájuk jelentkezett a legtöbb nő, az ő párkeresésüket nézheti hetente egy órában Magyarország.
Mint herceg a fehér lovon – mondja az egyik nő, amikor Bence gazda feltűnik a horizonton, nem fogják kitalálni: egy fehér ló hátán. Ebben a mondatban benne van, mit keres ez a gazdánként három, vagyis elvileg 12 nő a műsor segítségével. (Azért csak elvileg, mert András gazda háreme már az első nap kétfősre csökkent: az egyik nő, miután felcipelte a pecóba a poggyászt, kitalálta, hogy inkább mégis hazamenne az exe miatt.)
A minden szempontból csapnivalóra sikerült TV2-es Nagy Ő-szériák Noszály Sándorral és Molnár Anikóval, vagy az RTL-en látható rettenetes alekoszos, rettenetes gjonis hazug párkereső műsorokkal ellentétben itt fel sem nagyon vetődik, hogy ez a négy gazda, vagy az összesen 11 nő a celebritáslét, a benne-leszek-a-tévében késztetés miatt lesz benne a tévében. Biztosan tök naiv vagyok, de én elhiszem, hogy ezek itt tényleg párt keresnek maguknak. Álmot. Lehet, hogy csak kalandvágyból, de lehet, hogy végső elkeseredésükben. Mert eddig semmi nem sikerült.
Kezdjünk új lapot vidéken – ott, ahol még senki nem ismer és ahol senkit sem ismerünk. Éljünk máshogy, vonuljunk el – na nem úgy, mint Thoreau, mert azért körömlakk meg kórház jó, ha van a közelben. De egészen máshogy, mint az alapértelmezett helyünkön. Az idegességében nevetgélő, mély hangú explázacica, a kétgyermekes, ugyancsak eléggé idegesítő, modoros családanya, az éppen csak pár hónapja egyedülálló molett lány, meg az éppen csak huszonéves fruska mind ezt akarja. Mást. Újat. Andrást, Bencét, Szilvesztert, Tamást. András, Bence, Szilveszter és Tamás pedig a fent említett, korántsem tökéletesre fazonírozott nőket. De legalább egyet-egyet közülük. Családot, szerelmet, partnert. És zavarban vannak mind. Tudják is, hogy mit mondjanak, meg nem is.
Randi van a pajtában, vacsora a puszta közepén, biciklizés a tóhoz, szégyellős szavak a kamerákkal súlyosbított négyszemköztben. Tetszel. Remélem, te leszel az. Nagyon szép vagy. Éhesek a kisbárányok, meg kell őket etetni. Ő a kedvenc lovam, eddig egyetlen lánynak sem hagytam, hogy felüljön rá. Egyszerű mondatok, egyszerű emberek. Baki és bénázás. Az egyik srácot megharapja egy disznó. A másik kinn felejti az újságból kitépett pucérnős posztereket az istálló falán. A harmadik meg magyarnótát énekel a községi vendéglőben, bűvölet, tényleg. A legnagyobb bűvölet pedig, hogy semmi közöm az egészhez, és mégsem irritál. Egyik-másik szereplő persze igen, de még ők is hétköznapi módon cseszik fel az agyam, nem pedig körmönfontan és hamisan, mint a közepesen híres senkik, akiket valamiért celebritásoknak gondol a fél ország. Itt az összkép egész egyszerűen ártalmatlan. Egy engedékeny percemben még talán hitelesnek is mondanám, a hiteles műsorokat pedig úgy szomjazza a magyar nézősereg, mint az esőt a föld abban a régi Canada Dry-reklámban. De azért ne menjünk olyan messzire: hatásosan megcsinált, az „elvártnál” kevésbé ostoba, itt-ott őszintének ható show ez.
Mindenesetre: sok boldogságot.
