A hatvankét éves Kurilla László most épp azt pipálhatná ki, hogy andalúziai lovakat tenyészt a magyar–szlovén határ közvetlen közelében, a varázslatos szépségű faluban, Kercaszomoron. Immáron felnőtt gyermekei örömmel látogatják Franciaországból, egyikük, a leány Pesten tanult egy évig közgazdaságtant, másikuk, a fiú politológushallgató. És azzal viccel, hogy Nicolas Sarkozy után hátha lesz még egy „magyar” elnök az Élysée-palotában...

A Hármas-Körös partjáról, Endrődről vezetett az út Kercaszomorba. Kilenc éven át töltötte Kurilla úr boldog gyermekkorát a holtágakkal szabdalt, vízben gazdag vidéken, egyik nagyapja ács volt, amásik szűcs. A szülők sok millió kortársukhoz hasonlóan választották a fővárost, a papa szűcsként helyezkedett el, aztán az útja az építőiparba vezetett, segédmunkásként kereste kenyerét. A mama viszont előbbre tudott lépni, a Tüzépnél dolgozott, igazgató lett belőle. Ennek megfelelően a pártba is beléptették. Nevelte sportra fogékony fiát és lányát, a család csöndben élte a kádárizmus éveit. Nem lázadtak, nem szenvedtek, boldogultak, ahogy tudtak.

– A Kaffka Margit Gimnáziumba jártam – idézte föl ifjúkora hétköznapjait Kurilla László –, oroszul és németül tanultam, nem láttam messzire, nem mondhatom, hogy nagy terveim lettek volna. Túl sok ellentmondás feszítette a családot. A kisiparosságnak befellegzett, a nagyapát bekényszerítették a téeszbe, a sokféle keserűség sokféle csalódással vegyült. Nem tudta, hogy merre kellene mennie. Hányódott, itthon nem látta a jövőjét. Futballozott az NB III-ban, a Magyar Kábelművek csapatának kapuját védte. Minden különösebb ambíció nélkül kezdett tanulni a vendéglátó-ipari főiskolán. Totózott, olykor nyert is, mellette dolgozott Pesten, a Rákóczi úti Szabadság Szállóban. Több pénze volt, mint a kortársainak. Húszévesen vett egy öröklakást az Istenhegyi út közelében, 1970-ben ez nagy dolognak számított. Más kérdés, hogy hetente lelépett Nyugatra egy-egy barátja. – A gimnáziumi osztályba harminchárman jártak, ebből tizenöten disszidáltak később. Közéjük tartozom én is – mondja. A távozás viszonylag gyorsan történt. Kurilla László megismerkedett Pesten egy francia lánnyal, ő lett a fő oka annak, hogy végül csoportos utazásra indult Jugoszláviába, s a horvát tengerparton, a Rijekához közeli Crikvenicából vette célba Olaszországot. Triesztbe igyekezett a zöldhatáron, ahol a barátai várták. Hogy elő volt-e készítve a „szökés”? Erre a válasz: igen, nagyon is. Kurilla az elutazás előtt két nappal adta el lakását, a pénzt elásta egy kertben. Tudta, hogy az új tulajt és a családját is meghurcolják. Távollétében két év börtönre ítélték, elvették az állampolgárságát is.

– Két évig Bécsben éltem, gyakran találkoztam a francia lánnyal. Egyszer aztán beállítottam hozzá Párizsba. A családja azonban nem akarta, hogy egy hazátlan bevándorló felesége legyen, mindent megtettek azért, hogy szétválasszanak bennünket. Amikor évek múlva Spanyolországban dolgoztam, meglátogatott az anyja. Azt mondta, hogy a lánya, aki addigra elvégezte az orvosi egyetemet, boldogtalan. Szerették volna visszacsinálni a dolgot, de már nem lehetett –avat be. László éttermekben és szállodákban dolgozott, a latin életmód teljesen megfelelt neki, a francia kultúra beszippantotta. Elvégezte az idegenforgalmi főiskolát. Spanyol menedzserek kerestek nyelveket beszélő fiatalokat, három hónapos gyakorlatra ment a Kanári-szigetekre, hat évig maradt. A Forteventura Szállodában dolgozott, nem volt gondja semmire, a végén már angolul is beszélt. – Öt év után választanom kellett a spanyol és a francia állampolgárság között. A franciát választottam – teszi hozzá.

Feladta azt is, hogy mások gondoskodjanak róla. Gazdaságtant tanult, és egy amerikai sportszergyártó cégnél helyezkedett el. Az AMF (American Machine and Foundry) bowlingüzletágánál ügyködött, kamatoztatta vendéglátós tapasztalatait is, mert a hálózat bárokat is működtetett. A nyolcvanas évek közepén időben kapcsolt, s hamar rájött, hogy a számítógépes könyveléssel a napi nyolc-tíz órás elfoglaltságát kettőre csökkentheti. Magánvállalkozásban kezdte tanítani a komputeres megoldásokat. Szoftvert készített a francia földmérnököknek, gépeket, hálózatokat is forgalmazott. Kis cégét, amellyel jól beágyazódott a piacra, 2008-ban értékesítette.

– Magyarország természetesen nem volt betervezve a képletbe – sorolja a falusiturizmus-programban is részt vevő kercaszomori biofarmon a Párizsból hazatelepült gazda. A húga, aki szabadidejében lovazott, ügyvéd volt Pesten, elvált, és hat évvel ezelőtt ideköltözött az édesanyjukkal. A testvérek négy lovat vettek Sevillában, négyet vemhesen hoztak Andalúziából. A birtok az ’56-os menekült gróf Telegdy Istváné volt, aki tíz évig élt itt. Jutányos áron jutottunk hozzá. Vettek még hozzá területeket a Kerca-patak völgyében, erőteljes építkezésbe kezdtek.

Kurilla mégsem sejtette előre, hogy egyszer majd neki kell itt helytállnia. A díjlovaglásra tenyésztett andalú ziai ménes tervét jó befektetésnek gondolta. De aztán egy csapásra minden megváltozott. A húga 2008-ban autóbalesetben meghalt, rá két hónapra az édesanyjuk is eltávozott. – Itt volt a telken tizenöt értékes ló, eltünedezett a bor a pincéből, mindennek kezdett lába kélni. Választanom kellett. Egyik napról a másikra ide kényszerültem –mondja.

A biofarm-vállalkozás ráadás: a vendégeket látják el helyben termelt zöldségekkel, lekvárokkal, házi tejjel, sajttal. Most már egyre több a lovas vendégük, kedvező a szállodai kihasználtságuk. A zárt tenyészet tisztavérű lovakból áll, az egyik lovuk „apja” nyáron kinn járt a spanyolokkal a londoni olimpián. Az istállókat is Kurilláék építették. A falusi turizmus nem idegen tőle, végül is az idegenforgalom volt a szakmája tizenöt éven át. – Afféle Falu a faluban programot szeretnék megvalósítani, ami a vidéki élet köré összpontosítaná a látogatókat. Ennek része az is, hogy romantikus lakrészeket tervezek építeni az óriási fák lombkoronájába, az építési hatóság már átnézte a terveket – mutat a magasba. A sport és a természet közel áll egymáshoz, a falusi élet szerinte sokkal mozgalmasabb annál, mint sokan képzelik.

Kurilla Lászlót csak az idő fogja akadályozni, hogy a Kerca Bio Farm életét kiteljesítse. Az Őrségi Nemzeti Park területén lovasbirtokot építő szoftveres vállalkozó praxisa eddig úgy alakult, hogy ötévenként gyökeresen megváltoztatta az életét. Aktív ittlétével négy év máris eltelt, jövőre érkezik a fordulópontra. De mint elmondta, ezúttal nem tervezi, hogy egyik napról a másikra mindent fölad, s a világ egy másik pontján kezdi újra építeni magát.

– Eljött az idő, amikor le kellett telepednem – mondja, s örömmel mutatja meg a speciális kerti bowling számára telepített angol gyepet. Lakik a faluban egy angol hölgy, megnézte a füvet, s az ismert szólással biztatta a gazdát: legalább kétszáz év, és sima lesz. Majd hozzátette: – Ne veszítse el az optimizmusát!

Névjegy

KURILLA LÁSZLÓ

1950-ben született Endrődön. A budapesti Kaffka Margit Gimnáziumban érettségizett, tanult a vendéglátó-ipari főiskolán, a Szabadság Szállóban dolgozott, amikor elhagyta az országot. Párizsban élt, majd hosszú időt töltött szállodai-turisztikai munkával a Kanári-szigeteken. Francia állampolgár lett, egy amerikai sportszergyártó cégnél dolgozott, majd beszállt a szoftverüzletbe. 2008 óta újra Magyarországon él, biofarmot működtet az Őrségben, Kercaszomoron.