A jedi lovag határozottsága
A poénok lelövése nélkül ennyit szabad elárulni az erotika-irónia-realizmus vegyítéséből született Szökni szeretnék című regényéről. Az ötvennyolc éves Jurij Poljakov immár második könyvével jelentkezik a magyar olvasók előtt, hiszen nemrég jelent meg a nyolcvanas évek szovjet irodalmi elitjét – és az őt félreértő Nyugatot – szatirikusan ábrázoló Gödölye tejben is, szintén Goretity József fordításában és a Helikon gondozásában.
– Basmakov örökké hezitál, a jedi lovag viszont örökké határozottan dönt, persze mindig rosszul. Mindkettő része a nemzeti karakterünknek és személy szerint nekem is – vallotta be a nemrég Magyarországon járt szerző. Bár a Szökni szeretnék 1999-ben íródott, Poljakov szerint nem meglepő, hogy épp most nőtt meg iránta az érdeklődés külföldön.
– Ma a kíváncsiság Oroszországban is inkább a magamfajta konzervatív, tradicionális értékeket valló írók felé fordult az ezredforduló liberális dominanciája után. Talán azért is, mert a mi prognózisaink jobban beigazolódtak. Így lehet ez Magyarországon is – ad magyarázatot az író-dramaturg.
A „vadkapitalista szétprivatizáció” posztszovjet valóságának ostorozója azonban a nyolcvanas években a szovjet rendszerrel sem volt kíméletesebb. Olyannyira, hogy több munkája csak a peresztrojka révén kerülhetett elő az asztalfiókból – és repítette egyből a népszerű írók sorába. Ennek ellenére a Szovjetunió széthullását geopolitikai tragédiának tartja, és mára fontos küldetésének tekinti az antiszovjet mítoszok elleni küzdelmet is.
– Az antiszovjet mítoszok éppoly galádak, mint a szovjetrendszer által kitalált mítoszok voltak, és én ellenzem a történelem meghamisítását bármilyen irányban – mondja Poljakov, aki ezt a küldetést igyekszik megvalósítani a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztőjeként is. Szerinte épp az objektivitásra való törekvése teszi népszerűvé Oroszországban is könyveit, amelyek már több mint hatmillió példányban keltek el. – A kilencvenes években az állami politika része volt az antiszovjet mítoszok gyártása. Ez a jelcini reformpolitika eredménytelensége okán érthető is, hiszen ilyenkor mindig az elődökre kell fogni mindent – ad általános receptet az író, megjegyezve, hogy a putyini vezetés viszonya már más a szovjet múlthoz. Többek között Putyin is geopolitikai tragédiának tartja a Szovjetunió széthullását. – Azt hiszem, a Nyugat nem érti, milyen folyamatok indultak be ezzel. A széthullás globálisan is a szeparatizmus hullámát indította el. Az pedig nem kérdés, hogy milyen tragédiát okozott ez nálunk: délen etnikai háborúk dúltak, a Baltikumban pedig, amely korábban a Szovjetunió európai arca volt, apartheid rendszer alakult ki – vont mérleget Poljakov, utalva a balti államok szigorú állampolgársági törvényére, amely nyomán sok ott élő, akár ott született orosz hontalanná vált.
Poljakov a mai orosz vezetés iránt lojálisnak érzi magát, „mert a jelcini rombolás után az országot gyarapító erő jutott hatalomra.” – De ez nem jelenti, hogy a mai rendszerrel ne lennék kritikus, a változások sokkal lassabban zajlanak, mint kéne – jegyezte meg az író, aki szerint a kritikának semmilyen formában nem szab határt a hatalom. – Mindig csodálkozom, amikor a sajtószabadság sanyarú helyzetéről kérdeznek. Ott van a Novaja Gazeta vagy az Echo Moszkvi rádió. Hát ott nem egyszerűen kritizálják, de egyenesen becsmérlik az elnököt. Ha ilyet tenne egy amerikai vagy francia adó, azt hiszem, hamar bajba kerülne. Nálunk ez teljesen normális – mondta Poljakov, mellőzve a könyvei lételemét jelentő iróniát.
Irodalom, kapcsolatok
Globus, Ikarus, Ferencváros: a három szó fogalom volt a Szovjetunióban, szinte szinonimája Magyarországnak. A mai ötvenesek-hatvanasok számára Koós János és az LGT pedig a kaput jelentette a modern külvilág felé. A buszok elöregedésével, a magyar foci megkopásával, az árubőség megjelenésével mára a helyzet természetesen megváltozott, bár a magyar irodalom a nagyszerű orosz fordítók – fogyatkozó, de fiatalokkal frissülő – tábora révén jelen van. Ehhez Jurij Poljakov, az orosz-magyar kulturális kapcsolatokért felelős baráti társaság elnöke is hozzájárul, miután a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztőjeként lapjában az idei magyar költészet napján több magyar szerző műve is megjelent orosz fordításban. Az áprilisi számban Szőcs Géza, a moldvai Iancu Laura és a Magyar Írószövetség elnöke, Szentmártoni János munkáit olvashatták.
