Vagy népszerű, vagy sikeres
A széria főszereplője, a Mácsai Pál által alakított Dargay András munkanapjait követhetjük nyolc héten keresztül, azaz egészen pontosan naponta egy-egy „ülést”, amelyen a konkrét páciensek vallanak a problémáikról. A hétfői beteg, egy csinos, középkorú nő (Marozsán Erika) mindjárt arról mesél, hogy halálosan szerelmes magába a terapeutába, akinek házassági problémái miatt ezt nem könnyű kezelnie. Kedden a magyar nagykapitalista üzletember (Nagy Ervin), szerdán egy tornász tinilány (Sztarenki Dóra), csütörtökön pedig egy problémás házaspár (Szamosi Zsófia és Nagy Zsolt) jár terápiára a Mácsai által alakított pszichológushoz.
A péntek pedig a kakukktojás, vagy ha úgy tetszik, az a nap, amikor a hóhért akasztják, ugyanis maga a terapeuta ül be terápiája korábbi mentorához (Csákányi Eszter) a páciensei okozta feszültségek és a feleségével (Für Anikó) kialakult krízis miatt. Zseniális az alapsztori, mert bár sokan nem hisznek a terápiában, abban, hogy egy szakember előtt megnyílhatnak, mégis benézni a kulisszák mögé, magyarul: mások gondját-baját kukkolni, részt venni a megoldások keresésében mindenkinek jó érzés. Persze nem mi, pontosabban a magyar HBO találta fel a spanyolviaszt, hanem három izraeli szakember, Nir Bergman, Hagai Levi és Ori Sivan, akik 2005-ben készítették el a BeTipul című sorozatuk első évadát, amit három évvel később követett a második.
Az HBO tulajdonképpen úgy, ahogy van, megvette a sikeres formulát, és 2008-ban legyártotta a széria amerikai verzióját, az In Treatment – A terapeutát, amely világsiker lett, nem kicsit a pszichológust alakító Gabriel Byrne zseniális alakításának köszönhetően. Az amerikai változat további érdekessége, hogy „továbbírták” az eredetit, és kapott egy harmadik évadot is, amely minőségben nem maradt el az első kettőhöz képest. Ezután következtek a kelet-európai verziók, a most debütáló magyart például megelőzte a román, a cseh és a lengyel kiadás.
Akárhogy is nézzük, egy ilyen kezdeményezésnek, egy nemzetközi szintű sorozat megszületésének örülni kell, különösen, hogy az utóbbi két évben szinte leállt a magyar filmgyártás. Az utóbbi húsz esztendő tévéjátékait, azok számát, illetve kvalitásait pedig már firtatni sem érdemes. Ahogy beszélgetésünkkor fogalmazott, az írás és a színház legalább a „felszínen” tartotta Gigor Attilát, aki a Terápia írócsapatában dolgozott, illetve a széria egyes részeit – a szerdai és a csütörtöki epizódokat – rendezte is. Korábban összeomlott második nagyjátékfilmje, Az ember, akit nem lőttek le című produkció késznek tűnő költségvetése, de ma már nem bánja, mert így tovább tökéletesíthette a forgatókönyvet, és végül is, ahogy mondja, nagyon sajnálta volna, ha kimarad a Terápiából.
A magyar változatot egyébként két rendező valósította meg, Gigor mellett Enyedi Ildikó dirigálta a stábot. Ennek egyrészt praktikus okai is voltak – például, amíg az egyik rendező forgatott, a másik már vághatta a felvett anyagokat. De Gigor szerint a felosztásban még az is benne volt, hogy a hétfő, a kedd és a pénteki történések összefüggőek, míg a szerda és a csütörtöki cselekményszálak akár önálló epizódokként is megállnák a helyüket. Ugyanakkor a rendezőválogatásnál az is szempont volt, hogy egyikük férfi legyen, a másik viszont nő, hogy a „kétféle gondolatmenet és érzelmi világ” képviseltesse magát.
Gigor Attila forgatókönyvíróként a keddi epizódokat fejlesztette tovább. Ez már csak azért is érdekes, mert ez az a cselekményszál, amelyen a legtöbbet változtattak. Ahogy az író-rendező fogalmaz, arra különösen büszke, hogy a magyar az első remake, melyben a keddi karakter nem fegyveres testület tagja, illetve egyenruhás ember. Mindenképpen erőltetettnek érezték volna, ha nálunk egy katona vallja meg azt, hogy mondjuk felszállt Kecskemétről, és Irakban lebombázott egy iskolát, amelyben meghalt tizenhat gyerek. Nagyon nehéz volt ugyanakkor kitalálni a „váltást”. Egy háborúban gyakrabban álló országban, mint Izrael vagy az Egyesült Államok, egy pilóta hős és sikeres ember is egy személyben.
Gigor szerint ma nálunk ilyen ember nincs: valaki vagy népszerű, vagy sikeres. A kettő együtt nem megy. Az egyetlen kivétel talán egy sportoló lehetett volna, de ez nem jöhetett szóba, mivel a szerdai kislány már az volt, és két sportolót nem bírt volna el a sorozat. Végül mégis a sikeres üzletember mellett döntöttek. A lelki bajok forrását pedig abban lelték meg, hogy az egyik vállalkozásában valamilyen nagyobb leépítés után egy férfi megöli magát. Gigor szerint ez semmivel sem kisebb tragédia, mivel nemcsak egy öngyilkosságról, hanem kiterjesztett öngyilkosságról volt szó, mert mielőtt magával végzett volna, kiirtotta a családját is.
Ez a tragédia pedig sajnos sokkal hihetőbb Magyarországon: a forgatókönyv megírása alatt két ilyen hír is érkezett. Arra a kérdésre, hogy a katonáról az üzletemberre való csere végül mekkora dramaturgiai váltást jelentett, Gigor elmondta, hogy tulajdonképpen semmilyent, mert a szerkezet ugyanaz maradt, csak a háttér változott. Még akkor is, ha tudjuk, hogy 2012-ben egy arrogáns vállalkozó nem feltétlenül számít tiszteletre méltónak, hanem inkább ellenszenvet ébreszt. Ezt azzal próbálták áthidalni, hogy kihangsúlyozták: nem bűnözésből gazdagodott meg.
Továbbá, az is különbség az izraeli verzióhoz képest, hogy az ottani pilóta édesapja holokauszt-túlélő, míg a magyar vállalkozó erős keresztényi háttérrel rendelkezik, és a neurózisa is sajátosan magyar eredetű lesz. Amikor az ember boncmesterről készít filmet, akkor találkozik boncmesterekkel – mondja Gigor, utalva A nyomozó című mozijára. A Terápia forgatása során is hívtak a stábba szakértőt: dr. Erdélyi Ildikót, aki szigorúan lektorálta a forgatókönyveket. Mégis volt olyan dolog, amire azt mondta, hogy semmiképp, ezt nem lehet, de a filmesek benne hagyták. Például a pszichológus azt mondta, hogy nem tenne ki kancsó vizet a pácienseknek, mert az egyfajta komfortérzetet biztosít, és ezzel megbontja a terapeuta-páciens viszonyt.
Mások viszont azt mondták, hogy ez abszolút megszokott. Mindenesetre a rendező szerint Erdélyi gondosan ügyelt arra, hogy a magyar viszonyoknak megfelelően alakuljanak a dolgok, hiszen mind Izraelben, mind az Egyesült Államokban sokkal nagyobb kultúrája van a terápiának. Nagyon komoly történelme és hagyományai vannak nálunk is a pszichoterápiának, de a problémáinkat manapság nem igazán rakjuk ki az ablakba. De talán ezen változtat majd a sorozat. Talán belátjuk, hogy egy szakember segítségével magunk is könnyebben rájöhetünk a problémáinkra és azok megoldásaira.
