Fátyol az iszlám szárnyon
Párizs mindig is politikai ügyként kezelte az iszlám művészeti értékek bemutatását, nem kis részben a maga ötmilliós arab kisebbségének szánt gesztus gyanánt. A néhai Francois Mitterrand elnök nevéhez fűződik a párizsi Arab Világ Intézet megalapítása, amelyben az idő tájt 22 arab ország is közreműködött. A Louvre mostani új, iszlám szárnyának ötlete is egy volt elnök, Jacques Chirac agyában fogant, az alapkövet pedig utóda, Nicolas Sarkozy tette le 2008-ban. Az arab világ most is kivette a részét a mecenatúrából. A mintegy 100 millió eurós beruházás egyharmadát a francia állam, másik harmadát a muzulmán országok (Marokkó, Kuvait, Omán, Azerbajdzsán) adták össze, a fennmaradó 30 millió pedig adományokból, vállalati és alapítványi támogatásból született. Al-Valid bin Talal szaúdi herceg alapítványa 17 millió euróval segítette a híres üvegpiramis után 23 esztendővel vélhetőleg szintén jelképpé váló épületszárny megnyitását.
A Louvre 3000 négyzetméteres, Visconti nevét viselő neoklasszikus udvarának üveggel történő befedése egyébként sajátosan szól bele a franciaországi fátyolvitába. Miközben az állami intézményekben, hivatalokban és iskolákban tilos a fejkendő viselete, a Louvre udvarát befedő üvegtető fátyolként lebeg a föld felett, kétemeletnyi teret biztosítva a kiállításoknak. Rudy Ricciotti építész maga is elismerte: a világító tető félreérthetetlen jelkép, amely képes megszólítani az ország ötmilliós muszlim népességét. Az új szárny politikai üzenettel bíró múzeum, egy világi állam jelzi általa, hogy felelősséget vállal minden állampolgáráért.
A jelképeken túl persze praktikus célokat szolgál az üvegfátyol. Az évi 8,3 millió látogatót fogadó Louvre a világ legjelentősebb iszlám gyűjteményével rendelkezik, de a tízezer darabból álló, köztük monumentális alkotásokat tartalmazó kollekció nagy része eddig raktárakban hevert. Ezúttal is csak mintegy 3000 műtárgyat, egyebek mellett a világ talán legjelentősebb szőnyegkollekcióját sikerült kiállítani a két héttel ezelőtt megnyílt új szárnyban. A Louvre iszlám művészetet bemutató kiállítóterülete a korábbinak a háromszorosa lett. A természetes fény által megvilágított földszinten a VII–XI. századi, az alagsorban pedig a XI–XVIII. századi tárgyak kaptak helyet.
Az üvegfátyol legalább akkora vitát kavart most Párizsban, mint hajdanán Ming Pei piramisa. Igaz, a mostani vita nem annyira művészeti, mint inkább politikai jellegű. A jelenlegi építkezés ellenzői azt vetik a politikusok szemére, hogy megalkuvó módon „udvarolnak” az arab világnak, miközben ez utóbbi élen jár a kulturális emlékhelyek lerombolásában. Példaként a timbuktui mauzóleumok elpusztítását hozzák fel.
Az üvegfátyol kapcsán most újra fellángolt a piramis üvegtábláinak száma körüli vita is, amely Dan Brown A Da Vinci-kód című híres regénye óta nem hagyja nyugodni a francia közvéleményt. A könyv ugyanis azt sejteti, hogy Mitterrand kifejezett kérésére az üvegtáblák száma 666, ami ugye a sátán száma. Az alkotás infernális voltát alátámasztó legenda azért maradhatott fenn mindmostanáig, mert hivatalos számot sosem közöltek az üvegtáblákról. A Louvre szerint a piramis 673 üvegtáblából áll, Ming Pei tervezőirodája pedig 698-ról beszél. Noha a táblák száma mindegyik számlálás szerint több 666-nál, a párizsi legendát mindmáig nem sikerült eloszlatni.
