L. Simon László beszélt arról, hogy a fenntartóknak nem szabad beleszólni egy színház művészi munkájába, vagyis abba, hogy a teátrum mit, kivel és hogyan játsszon. Ugyanakkor azt, hogy egy önkormányzat – pénzügyi szempontok alapján – beleszóljon a színházának előadásszámába, vagy az intézménynél fizetett gázsikba, esetleg az előadások kiállításának költségeibe, L. Simon kívánatosnak tartotta. Ez a beleszólás – vélte a költőből lett politikus – nem csökkenti a színházak művészi szabadságát.

Azok viszont korlátozni próbálják a művészi szabadságot, mondta az államtitkár, akik aláírásgyűjtéssel kívánják elérni, hogy valamelyik színház ne játsszon egy szerzőt vagy egy darabot. Az ünnepség után arról kérdeztük L. Simont, hogy melyik szerző művére gondolt. Az államtitkár azt felelte, hogy ha meg akarta volna nevezni a szerzőt és a darabot, akkor megtette volna. Megjegyeztük, hogy az olvasók többsége valószínűleg Csurka István A hatodik koporsó című drámájára gondol majd, amelyet az Új Színház tűzött a műsorára. Erre az államtitkár csak ennyit reagált: igen, biztos arra gondolnak.

Az országos színházi megnyitóünnepségen L. Simon László megemlítette, hogy a kormány a művészeknek adott kitüntetések rangját emelni akarja, s ezért a következő évtől kevesebb szakmai díjat osztanak ki, ám az ezzel járó pénzdíjat – amely több mint tíz éve 200 ezer forint – emelik, s az átlagbérhez viszonyítják. Így jövőre például a színészeknek nem tizennégy, hanem hét Jászai-díjat ítélnek oda, míg a táncosoknak hét helyett be kell érniük kettő Harangozó-díjjal. A kitüntetéssel járó pénz azonban csaknem 1,4 millió forint lesz majd.