Sam zenéje és medvehecc
A ciklus első két éve pedig még a britek fantáziáját sem mozgatta meg, nemhogy a külföldi látogatókét. A szervezés a karizmatikus kultúrmenedzser, Ruth MacKenzie 2010-es kinevezésével váltott ütemet. A magával ragadóan lelkes szakember korábban olyan befolyásos intézményeket vezetett, mint a Skót Operaház vagy a Manchesteri Nemzetközi Fesztivál. A London 2012 sem éppen bóvli, megrendezésére 2008 óta közel százmillió font ment el. Hogy tudjuk mihez mérni, ez mintegy négyszer annyi, mint amennyibe az olimpia Danny Boyle rendezte nyitóünnepsége került. Mac-Kenzie az idő rövidsége miatt nem tudott sokat vacakolni. Gyorsan megvált a kevésbé vonzónak látszó ötletektől, és csak a biztos sikernek ígérkező rendezvényekre koncentrált. Elővette az imponáló életpályája során összegyűjtött címjegyzéket, és a világminden tájáról trombitálta össze a koncepciójába illő művészeket.
A napokban, rendszeres sajtótájékoztatói egyikén a fesztiváligazgató már hangzatos részvételi számokat emlegetett. Becslések szerint az év leghosszabb napján, június 21-én kezdődött és a paralimpia szeptember 9-i záróünnepségével egyszerre végződő fesztiválon eddig 12 millióan vettek részt. Messze a legtöbb érdeklődőt, majdnem hárommilliót az olimpia nyitányával egybeeső országos harangkongató megmozdulás vonzott. További 9,6 millióan az ingyenes programokat keresték fel, köztük a Tate Modern Galéria új, korábban olajtartályok által elfoglalt monumentális, föld alatti kamráit, valamint a BBC 1-es rá diója által szervezett könnyűzenei hétvégét az északkelet-londoni Hackney kerületben. A számok ugyanakkor egy kicsit csalókák, mert a beszámoló olyan fizetős programok látogatottságát is tartalmazta, melyek az olimpiától ugyan nem függetlenül születtek meg, de eredetileg nem kapcsolódtak a London 2012 műsorfolyamhoz. Ezek közé tartozik a világ legnagyobb klasszikus zenei fesztiváljának minősülő BBC Proms, melyre július közepe és szeptember közepe között naponta több mint ötezer rajongó zarándokol el a Royal Albert Hallba. Ahhoz sem kellett a London 2012 címke, hogy röpke idő alatt minden jegy elkeljen David Hockney színpompás kora tavaszi kiállítására a Royal Academy of Artsba, vagy az emberek rövid sorállás után megtekintsék Damien Hirst nagyszabású retrospektívjét a Tate Modernben. Az is biztos, hogy nem az olimpia ürügyén fogalmazódott meg a cambridge-i Fitzwilliam Múzeumba hatalmas tömegeket vonzó show terve, ahol a kínai Han-dinasztia korából származó kínai agyagfigurák, köztük táncoló nők, lovak szobrai, páncélzatok, nefritkőből és aranyból készült ékszerek és más ritkaságok láthatók. A London 2012 már túl van a Globe színházban rendezett Shakespeare-szemlén is, melyen a világ minden tájáról meghívott színtársulatok saját nyelvükön adták elő a Bárd egy-egy művét. Közvetlenül az olimpia kezdete előtt rendezték meg az úgynevezett Zenefolyamot, melyen a játékokon szereplő mind a 204 ország képviseltette magát. A Temzéhez közel felállított, földrészek szerint szervezett színpadok közül az európain a Budapest Bár is fellépett. A fesztivál összesen 12 ezer programja közül, melyeket 25 ezer művész hozott össze, épp e napokban zajlik Manchester különböző múzeumaiban, galériáiban a nyugat-afrikai alkotók bemutatkozása – fotókat, rajzokat, textilmunkákat, videomontázsokat, hangjátékokat tesznek közzé –, de a We Face Forward (Előrenézünk) címet viselő műsorok nem lennének teljesek, ha nem egészülnének ki a nyugat-afrikai zenei stílusok változatosságát érzékeltető fellépésekkel. A nevében ugyan kizárólag Londont említő, de a szigetország minden részére kiterjedő kínálatban számos, a fény és sötétség kontrasztján alapuló attrakció szerepel. Edinburghban például az Arthur’s Seat-domb kaptatóján helyeznek el egy installációt. Az észak-írországi Enniskillenben – ahol Samuel Beckett, a XX. század egyik legjelentősebb drámaírója végezte az iskoláit –kerül sor augusztus 23-a és 27-e között a Happy Days (Ó, azok a szép napok) című, hagyományteremtőnek szánt fesztivál nyitányára. Ennek egyik eseménye a Play It Again For Sam (Játszd újra Samért) elnevezésű ingyenes koncert lesz.
Bőven van még idő annak a november 25-ig nyitva tartó, nagyszabású kiállításnak a megtekintésére, melynek házigazdája a British Museum ikonikus olvasóterme. A tárlat Shakespeare korát járja körül: a zseniális drámaíró perspektívájából igyekszik újszerű és különleges bepillantást nyújtani abba, hogyan bontakozott ki már négyszáz évvel ezelőtt London világvárosi jellege. A kiállítás közel kétszáz tárgyat foglal magába, melyeknek több mint fele kölcsönzés révén került most a Bloomsbury kerületbe. A korszak kulcsfontosságú vívmányai közé tartozott a modern hivatásos színház megszületése, kifejezetten erre a célra épített színházépületek és professzionális drámaírók megjelenésével. A kiállított tárgyak között remek portrék és ritka kéziratok éppúgy megtalálhatók, mint egyszerű, a mindennapok során használt eszközök. A Royal Shakespeare Companyvel való együttműködés eredményeként világossá válik a tárgyak – például egy a Globe és a Rose színházak környékén folytatott ásatások során előkerült furcsa, egyik oldalán villában, másik oldalán kanálban végződő, nyalánkságok elfogyasztásához használt evőeszköz vagy éppen egy medvekoponya – kapcsolódása Shakespeare-hez, illetve a Southwark kerülethez. Ez utóbbi annak idején medvehecceknek helyet adó arénáiról, kocsmáiról és bordélyházairól legalább annyira ismert volt, mint a színháztermeiről. A látogatók még a legkiválóbb kortárs brit színészek, mint Sir Ian McKellan és Sir Anthony Sher Shakespeare-alakításaiból is ízelítőt kapnak.
Az olimpiákhoz kapcsolódó, már az ókori görögök által is kultivált művészeti fesztiválokat minden házigazda más-más célkitűzésekkel szervezi meg. Úgy tűnik, a London 2012 a szigetország változatos közösségeinek és szinte végtelen kulturális kincseinek bemutatásával a hosszú távú gazdasági nyereség, a turizmus felvirágzása felé is kikacsint.
