A produkció mindenekelőtt rendkívül gusztusos. Van például egy remek logója, a grafikus fogott három négyzetet, és addig szórakozott velük, amíg ki nem adták a honlap rövidített címét, azaz a H, a Z és az O betűket: nagyon ügyes. Dicséretes az a visszafogottság is, ahogy a színekkel és a tónusokkal bánik, különösen egy olyan országban, ahol komplett főutcák vannak napsárgára, törpekékre és neonzöldre festve mindennemű megtorlás nélkül, valamint ahol honlapgazdák egész kis serege gondolja úgy, hogy a fekete betűket mindenképpen sötétszürke háttérbe kell passzítani, hadd vakuljon a nép. A HZO látogatásomkor egy blogbejegyzésként is kategorizált véleménycikkel indult, gyanítom, hogy máskor is ez a módi; ez alkalommal éppen azt latolgatta a szerző, hogy kihal-e a hangszerészet avagy sem, ami persze nem derül ki, de hogy córesz van, az eléggé. A menüpontok az írás felett láthatók, vagyis ahol kell. Az első a Hírek c. opció, ahol a hazai és a nemzetközi zenei élet legfrissebb és legfontosabb eseményeiről szóló beszámolók vannak összeszedve mindenfelől, a felhozatal viszonylag gyorsan frissül, ráadásul az anyagok igen nagy részét nagyítható képpel illusztrálták, ami külön öröm, mert egyébként honnan tudnám, hogy néz ki például egy Schimmel zongora páncéltőkéje.

Ezután jön az ugyancsak szépen tálalt véleményblokk, ahová a hivatkozott blogbejegyzés is sorolva vagyon, majd az interjú rovat, ahol nemcsak zenészek és hangszerészek szólalnak meg, hanem például egy óvodapedagógus is, aki elmondása szerint már gyerekként is annyira elkötelezett volt a muzsika iránt, hogy a nagyanyja által rábízott pénzzel előbb az énekkarba ment és csak aztán a postára, mirefel utóbb egy kiadós sallerban részesítették – tanulságos történet. Következőleg a Hangszerkészítők Szövetségének hírei jönnek, ez nyilván kevéssé érdekli a szakmától távolabb állókat, majd a Kodály Országa c. szekció, amely a zenei nevelés-oktatás vidékéről szállít híreket, véleményeket, pontosabban szállított, egészen pontosan folyó év február 8-ig, majd a hangszerkészítés világát tárják a kíváncsi szemek elé, ugyancsak cikkek, valamint filmek és videók formájában.

Mindjárt a lajstrom eleje táján bemutatnak nekünk például egy igazi delikátot, valakinek sikerült kibányásznia a You Tube mélyibül egy 1958-as, Super 8-asról átírt filmet a legendás Fender-gyárról; a menüsort a blogok, az archívum és az adatbázis zárja. A legérdekesebb rovatot a főoldal jobb oldalán, a zenészeket és hangszerészeket nagy számban bemutató fejezetek fölött leltem meg, Hangszer Lexikon címen. Sokat okultam belőle, így – egyebek között – tudom most már, miféle instrumentum a bumbass (egyszerű felépítésű kordofon hangszer, a botciterák családjába tartozik, kétméteres, oszlopszerű rúdból és egy arra kifeszített, vastag bélhúrból áll, amit rovátkolt fával vagy lószőr vonóval hoznak rezgésbe; rezonátorként általában disznóhólyagot használnak hozzá), a zenélő íj (egyszerű felépítésű kordofon hangszer, egy rugalmas, hosszúkás, általában hengeres, esetenként lapos, pántszerű testből áll, ami rugalmasságánál fogvamagátólmegfeszíti a húrt, ez lehet növényi rost, állati ín, bél és drót egyaránt), valamint az armonica meteorologia, más néven az arpa gigantesca (l. zenélő íj).