Közismert, hogy a Horvay János által faragott, és a Parlament mellett 1927-ben felállított Kossuth-szoborcsoportnak 1950-ben azért kellett eltűnnie a Kossuth térről, mert Rákosiék túl pesszimistának találták a megformálást, főleg a minisztertársai közül kilépő Kossuthét. A helyére Kisfaludi Strobl Zsigmond dinamikus figurája került, az akkor lebontott emlékmű pedig egy ideig a budapesti új köztemetőben pihent. Végül 1958-ban Dombóvár tanácselnöke a város számára elkérte a szétszedett csoportozatot, és 1973-ban felállíttatta az úgynevezett Szigeterdőben, ahol a mai napig látható. A mű tavaly ismét az országos érdeklődés középpontjába került, amikor az Országgyűlés úgy határozott, hogy a Kossuth teret az 1944-es állapotnak megfelelően rendezi, amibe beleértendő az is, hogy a „pesszimista” Kossuth-emlékművet állítanák vissza a térre. Persze, mindjárt felmerült a kérdés: hogyan. Dombóvár ugyanis határozottan kifejezte ragaszkodását a szoborhoz. Már az első hírekre élőlánc-demonstráció szerveződött, majd a képviselőtestület is döntött arról, hogy az eredeti szoborhoz ragaszkodik. Végül is azonban a hatalom sem akarta elvenni Dombóvártól az alkotásokat, az Országgyűlés elismerte a város tulajdonjogát.

Így a két héttel ezelőtt, július 12-én folytatott egyeztetésen már csak arról tárgyalt a Kossuth tér rendezését koordináló, Wachsler Tamás vezette projektcsapat a város képviselőivel, hogy miként vennének másolatot a szobrokról: úgy-e, hogy elszállítják őket, vagy pedig a helyszínen. Mivel a szállítás sérülésekkel fenyegetett volna, abban egyeztek meg, hogy a helyszínen fog megtörténni a szilikonminta levétele. Mégpedig úgy, hogy a város ezért nem kér közterület-használati díjat, viszont kap másfél millió forintot a mintavétel engedélyezéséért, és az állam megtéríti a munka során a parkban okozott károkat is. No, erre kellett volna most testületileg igent mondani. Bár ez nem történt meg, minden bizonnyal megtörténik majd néhány héttel később. A polgármester, Szabó Lóránd összehívott ugyan egy újabb testületit július 23-ra is, de erre még annyian sem tudtak elmenni, mint az előzőre.

A szoborcsoport kilenc nagyméretű kőfigurából és egy reliefből áll, melyek most a Szigeterdő parkjában egymástól távol elhelyezve láthatók. A faragványok ruskicai márványból készültek, ez a fajta kő nehezebben bírja az időjárás viszontagságait, így a finomabb részletek bizony mára megkoptak, némelyik figura arca a mállástól már felismerhetetlen. Egyébként is elég sok javításnyom látható rajtuk. A szilikonminta levétele nem fogja tovább károsítani őket. Ennek segítségével gipszmásolatot készítenek majd a mai, kopott állapotról, majd a gipszeket, ahol kell, kiegészítik. Erre, pontosabban az egész újraalkotási folyamatra pályázatot fognak kiírni, e hónap végééig vagy augusztus elején, nyilatkozta lapunknak Wachsler Tamás, a Kossuth tér felújítását célzó Steindl Imre Program vezetője, s ennek nyertese fogja a mintalevételt elvégezni. Mivel ezt fagyban nem lehet, az idő sürget. Az új szobor az eredetinél keményebb kőből készül majd, a fajtáját egy restaurátorbizottság fogja meghatározni. Az újrafaragott szoboregyüttesnek 2014 tavaszára kell a helyére kerülnie, vagyis elkészítésükre egy és háromnegyed év áll rendelkezésre.

Horvay János egyébként ennél jóval hosszabb ideig dolgozott: a faragás körülbelül öt évig tartott az első világháború idején, majd mivel az elszakított Erdélyből nem jött kőanyag, s csak a húszas évek közepén sikerült szerezni, így végül is tizennégy év alatt készült el a teljes mű. Érdekes egyébként, hogy a munkájában akkor segítő Auer kőfaragó egy leszármazottja máig a szakmában dolgozik.

A hatalmas szoborcsoportot csak részekre vágva lehetett Dombóvárra szállítani