Örvendetes, hogy egyre több a díszburkolt, díszpadozott, díszlámpásított gyalogostérség Budapesten, de hiába a nagy igyekezet, kevés kivétellel sem minőségben, sem esztétikailag, az összhatást és az állapotokat nézve meg különösen nem sikerül a világvárosokban elvárható nívóhoz igazítani az utcaszépítéseinket – noha a tradíciók itt is megvolnának. Nagyon lemaradtunk – vallja Wild László építészmérnök, több városi terület (pl. Károlyi-kert, Szabó Ervin tér, déli Váci utca) tervezője. Ezen azonban nincs mit csodálkozni: amikor ma Budapesten új utcabútorokat helyeznek el, általában nem az összkép javítása vezérli a berendezőket, hanem egy nagyobb út vagy közműátépítés, esetleg egy városi potentát megkérdőjelezhetetlen döntése. Csupán két szempont számít: a pénz és a határidő, így tehát teljes a zűrzavar. A másik bajunk, hogy a szakma folyamatosan és egyértelműen lenézi, de legalábbis fölényes kritikával szemléli a nagy felkészültséggel és iparművészeti tehetséggel megépített eklektikus városképet, alig várva, hogy névjegyét belehelyezze, nem kímélve a harmonikus egységet. Azt a látványt bontva meg ezzel, amely mindenütt az egyedit, a részletek finomságait, az otthoni környezet érzetét sugározza. Ezeket az utcaképeket hajdanán egységes városrendezés keretében kitűnően szervezett bürokráciával és magas esztétikai színvonalon hozták létre: az 1870-ben alapított, szépemlékű Közmunkatanács a döntéseket, a tervezést, a kivitelezést és a pénzt is egy kézben tartotta, amiről most szó sincs. Minden az áttekinthetőség ellen hat, tarka és színes bemutatóteremmé vált a város.

Ott a legszebb az összkép, ahol nem szólnak bele

Az utcabútorok a harmonikus összkép kiegészítői – szögezte le Wild, aki szerint nincs helye egyénieskedő elemek alkalmazásának. Úgy látja, hogy a hagyományos építészeti környezetben csak a hagyományos vagy a hagyományosra rímelő utcabútorelemek teremthetnek harmóniát. Ezek az időtlenséget és a folytonosságot sugározzák, amelynek megtartó ereje van, amikor a részleteik kialakításával és anyaghasználatukkal az utca épületeinek formáira válaszolnak. Az archív körúti képeslapokat tanulmányozva ez a harmónia látható, a kupolás hirdetőoszlopokkal, a csatornaszellőzők szintén kupolás lejárataival, a pásztorbotlámpákkal és a kovácsoltvas padokkal – emlékeztetett.

Bojár Iván András művészettörténész, egykori városarculati tanácsnok szerint is az a legnagyobb baj, hogy ahány ház, annyi szokás. Ott vannak például az ugyancsak utcabútornak számító, Demszky-karónak becézett parkolásgátló oszlopok, amelyek kitűnően illusztrálják a kondíciókat: a Budapestnél jóval nagyobb Párizsban sikerült megszervezni, hogy egyazon típus álljon az összes út mellett, itt meg szinte utcánként változik a méretük, anyaguk és a formájuk: minden kerületi vezetőségnek megvan a maga beszerzési forrása, amelyhez foggal-körömmel ragaszkodik, ők tudják, miért. Ugyanez áll a padokra is és a lámpatestekre, amelyekből szintén többtucatnyi féle-fajta ékeskedik a városban – márpedig ez a zagyvaság végső soron a városlakók mentális állapotát is rontja. A megoldás az volna, ha a főváros végre egy kézbe vehetné az utcabútorozást, a térelemek kiválasztásáról egyetlen, avatott munkabizottság döntene, nemzetközi pályázatok nyomán; ezzel – túl azon, hogy rend lenne – részint ide lehetne csalogatni a világ sztárdizájnereit, másrészt fel lehetne pezsdíteni a honi háttéripart is.

Bojár mindemellett nem osztja Wild nézetét, miszerint az utcabútorzatnak mindenképp igazodnia kellene az adott építészeti közeghez. A ház örök, a lámpa, a szeméttároló, a pad, a burkolat azonban olyan dizájnelem, amely akkor jó, ha folyamatosan változik, cserélődik, az adott kor igényeinek megfelelően. A korzókon ma nem cselédlányok andalognak bakákkal, hanem bicikliznek, gördeszkáznak, neteznek, telefonálnak. Nem skanzent kell építeni – jegyezte meg.

Bojár szerint az összkép ma Budapesten ott a leggusztusosabb, ahol az önkormányzatok nem szólnak bele abba, mi álljon a járdán. Követendő példaként az irodaparkokat hozta fel, egyebek mellett a MOM Parkot, a Kopaszi-gátat és a West End környékét. Alapjában véve jó iránynak tartja a Budapest főutcája című projektben megfogalmazott elképzeléseket is.

Széles skála

Az utcabútorok fogalmába bele kell érteni a padokon, a kandelábereken és a pavilonokon kívül valamennyi látványelemet. Így a kertészeti elemeket, a térburkolatokat, a gránit útszegélyt, a faveremrácsokat, az aknafedlapokat, a közművek kapcsolószekrényeit, de még az épületek homlokzati elemeit is, mint például az utcanévtáblát, a házszámtáblát, sőt a falra szerelt vitrineket is.