Guba Gergő mostanában kenyereket szokott küldeni. Pontosabban teljes kiőrlésű lisztből készült, kézzel dagasztott, házi kemencében sütött, csinos cipók és remekbe szabott veknik fotóit. Gyakran chatelünk is. Olyankor jobbára arról folyik a szó, hogy miként lehet a kenyeret házi tejre cserélni, s hogy csak meg kéne már szervezni egy kisszövetkezetet a kecskesajtbizniszre. Nem lenne ebben semmi különös, hiszen Gergő egy Fejér megyei kistelepülésen él, s hát mások is sütnek kenyeret, fejnek kecskét, tehenet, s nem mindig szaladnak túróért a plázába. Azon, persze, már jóval kevesebben törik a fejüket, hogy az élelmiszer-ellátásból miként iktathatnánk ki, vagy legalább helyettesíthetnénk a spekulatív pénzt, mint közvetítő eszközt. Ám ezzel a törekvésével sem lenne magányos Guba Gergő ebben az országban. Több helyen is kísérleteznek helyi fizetőeszközökkel, melyek jól szolgálják az árucserét, ám nincs kincsképző funkciójuk, s árfolyamukat nem dobálja a tőzsde hullámverése.

Évtizedes ismeretségünk a tőzsdéhez kötődik. A tőzsdei újságírómindig keresi az eredeti figurákat a piacon, mert nélkülük a börzén csak unalmas számsorok és a laikusnak semmitmondó grafikonok maradnának. Különösen, hogy az utóbbi évek online forradalma a régi parkettbrókereket is a monitorok mögé száműzte, így legfeljebb a kereskedést nyitó kisharang emlékeztet az évszázados kiabálásra. Igaz, amikor Gergő spekulálni kezdett, még szó szerint a parketten tülekedtek az üzletkötők, s a befektetők sem az interneten tájékozódtak, hanem a gazdasági lapok sorai között próbáltak olvasni. Ahogy katonának, úgy spekulánsnak, spekinek, szalonképesebb kifejezéssel kisbefektetőnek sem születik az ember. És az iskolában sem tanítják, miként kell a pénzt a piacokon fialtatni.

Gergő is sok mindennel próbálkozott a tanulmányai befejeztével, de a hagyományos munka világa nem kötötte le annyira, mint a hobbiként induló tőzsdézés, mely később a szenvedélyévé vált. Öt év után már hivatásszerűen spekulált. Ő is speki lett, aki nem a hó eleji fizetésosztást várta aggodalommal, ehelyett a befektetései alakulását, s a hozamokat figyelte. A barátok, rokonok kétkedve fogadták a döntését. Többen is úgy vélték, a biztos jövő lehetőségét adja fel a bizonytalan kilátásokért. Gergő azonban nem zavartatta magát, vonzotta a befektetők látszólag kötetlen, s a hétköznapi foglalkozásoknál nagyobb pénzt ígérő világa. Az sem riasztotta, hogy a siker érdekében néha sokáig ki kell tartani egy elképzelés mellett, s amíg ugye a pénz le van kötve, addig bizony a spekuláns sem költekezhet a világba.

Napi szintű munkakapcsolatunk 2008 és 2010 közé tehető, amikor Guba Gergő a CE Broker elemzőjeként dolgozott. Ritka madár volt a tőzsdei elemzők között – tegyük hozzá. A tipikus okostojások egyenest a Fővám téri közgazdászneveldéből érkeznek, s egyáltalán nem jellemző, hogy sokéves spekizés lenne a hátuk mögött. Ezért a brókercégek általában egy részpiac, vagy egyetlen részvény figyelésével bízzák meg a juniorokat, hogy azután pár év alatt specializált szakemberré neveljék őket. Guba Gergőt, mondhatni, a piac nevelte. Nem is illeszkedett a hagyományos leosztásba. Nem volt se makrós, se vállalati elemző, de egyéb szakmai szűrőt sem írhattam a neve mellé a telefonkönyvemben. Hogy mégis mikor hívtam Gergőt? Szégyen, nem szégyen, amikor éppen semmi sem jutott eszembe. Hősünk ugyanis született éceszgéber, hamisítatlan ötletember. Neki elég volt annyit mondani a telefonba, hogy kellene mára valami igazán érdekes sztori a spekiknek. Kifogyhatatlan tárházával rendelkezett a kereskedési ötleteknek, s ami az elemzői körben szintén ritka, mert jósolni. Annak minden következményével együtt. Néha azzal szoktam társaságban viccelődni, hogy életem legjobb és legrosszabb tőzsdetippjeit kaptam Gergőtől. De ez a „játék” már csak ilyen. Senki sem lehet biztos a dolgában. Mondjuk, olyan, mint a lóverseny, ahol annyira ritka a hármasbefutó, hogy ha valakinek egyszer bejön, akkor abból filmet lehet forgatni. De tippek híján kihalna a lovi, s persze a tőzsdék is bezárhatnának.

Hogy miként jönnek össze a házi kenyerek és kézműipari termékek a globális piacok termeléstől elrugaszkodott spekulatív világával? – Amikor, úgymond, a piacokon mozogtam, s mindegy volt, hogy árukkal, devizákkal vagy értékpapírokkal kereskedünk, vagy éppen elemezzük azokat, s folyamatosan kutattam a pénz jövőbeli vándorútját,mindig az értéket kerestem – meséli Guba Gergő. Ez ma sincs másként, csak mostanában másutt keres értékeket. Rájött ugyanis, hogy a pénzt nem mindig olyan üzletbe fektetik, ami jó. A tőzsdén, persze, az ember hajlamos mindent relativizálni, így a jó fogalmát is összekeveri a nyereségességgel. Annak idején, a tőzsdén is mérlegelt. Bár lehet, hogy busásan megtérül egy befektetés, de ez nem lehet elég önmagában. Az is fontos, hogy milyen cégnek ad oda pénzt, azáltal, hogy megvásárolja a részvényeit. Az elmúlt évek válsága is megmutatta, katasztrófához vezet, ha az üzlet mindenekfelettivé válik. Az úgynevezett buborékok sorsa nem lehet más, csak a kipukkadás. Édes mindegy, hogy az aranyvonatra gyűjtenek újabb beszállókat az örökké száguldó árak ígéretével, vagy az ingatlanárak töretlen emelkedésére építenek másodlagos piaci kártyavárakat, egy kis frankpiaci kilépővel. Észre kell venni, hogy az ember nem ámíthatja magát a végtelenségig a virtuális valósággal. A tőzsdei pozíciók gigantikus számlapénzeit nem lehet megenni, de még bezsákolni is bajos lenne, az árufedezet hiányáról most nem beszélve.

– Vissza kell találni a régi életünkhöz, nemcsak a tőzsdén, bár ott sem ártana, sokkal inkább a hétköznapokban – vallja Gergő, aki önmaga újbóli felépítéséhez a kulcsot a hagyományos gazdálkodásban látja. Fenntartható, értékteremtő kis rendszereket kell létrehozni a legalsóbb szinteken kezdve. Mondhatni, mindenkinek a maga lakókörnyezetében. Ez sok esetben összeütközéshez vezethet a nagy piaci rendszerekkel, hiszen a multik abban érdekeltek, hogy az ő termékeikhez láncoljanak minden piaci szereplőt. Az alapvető élelmiszerektől a ruházkodáson át a technológiáig. Az ember mégis dönthet, hogy fejet hajt, vagy inkább gondolkodik és változtat. Néha ehhez nem is kell nagyobb kurázsi, mint annak felismerése, megbecsülése, amit a földünk adhat. Az a darab föld, melyen naponta járunk.

Névjegy

GUBA GERGŐ 1975-ben született Budapesten.1998-tól mozog a tőzsdén, az értékpapír-, deviza-, árupiacokon. 2008 és 2010 között a budapesti CE Broker elemzője. Egy saját termékötlete a bécsi tőzsdén forog, Bank Főnix néven. Az elmúlt két évben egy biogazdaságot hozott létre egy Fejér megyei településen.