Úgy néz ki, hogy nem. A közeljövőben legalábbis biztosan nem, a film legjobb helye ugyanis egyelőre a hűs mozitermekben van, lepedőnyi vásznon, értettek egyet a résztvevők. A mozi ugyanis közösségi élményt teremt, miközben minőségben is verhetetlen. A most levetítendő rétegfi lm, az ausztrál dráma (Az orvvadász) is jobban fest valamelyik artmoziban, mint a képernyőn. Csakhogy ha már egy háromtagú család dönt úgy, hogy ezt a filmet választja a heti kínálatból, akkor árban verhetetlenné válik a videotár. Ráadásul a magyar felhasználó ki van éhezve a tartalomra, és ami felkelti az érdeklődését, azt szereti azonnal megnézni, hangsúlyozta Tóth Mónika, a UPC termékmenedzsere. Az illegális letöltésnek lehet alternatívája a legális videotár egy mozijegy áráért. A legoptimistább elképzelések szerint az igazán nagy kasszasikerek maradnak a moziban, míg az artfilmek nézői, vagyis a fizetőképes kereslet egyszerre választja majd a közösségi élményt és az otthoni kényelmet, hogy DVD helyett így nézze meg újra a filmet. Vagyis ők tartják el mindkét platformot.

A kábeltévén elérhető videotár leginkább a minőségi rétegfilmeknek vagy a más formátumban elérhetetlen klasszikusoknak (háromezer film ma is csak videokazettán érhető el, ha egyáltalán) adhat korlátozott mértékben menedéket. Olyanoknak, mint például a nemrégiben bemutatott Michael, amely fontos és jó film, ám a forgalmazó a siralmas eladási adatok miatt már nem vette meg a DVD-jogokat, így a film két hét után eltűnhet a mozikból és a közönség elől. A paradigmaváltás egyelőre a nagy költségvetésű szórakoztató filmeket érinti a legkevésbé, hiszen azok helye jó ideig a multiplex marad. Ez részben a mozihálózatok tulajdonosai makacs ellenállásának is betudható, hiszen míg a nagyobb stúdiók még csak hajlanának a párhuzamos bemutatókra, a mozisok egyértelművé tették: ha tévén is elérhetővé válnak ezek a filmek, akkor keresztbe fekszenek a terjesztésnek. Vagy ők, vagy a tévé, adtak tehát ultimátumot jól felfogott érdeküktől vezérelve. (A UPC videotárat Magyarországon jelenleg 270 ezer háztartás éri el, és ez a szám csak növekedhet, hiszen itthon még mindig a tévézés a legelterjedtebb szórakozási forma.) A jelenlegi békét egyelőre senki sem meri felrúgni, ezért a videotár egyelőre csak olyan rétegfilmekkel számolhat, amelyről örömmel mond le a multiplex (nem véletlen, hogy két ausztrál filmmel indul a kísérlet). Vagyis a szellem egyelőre csak a fejét dugta ki a palackból.

A mozi jövőjét tehát egyelőre a filmek ára dönti majd el – ha elfogadjuk azt a feltételezést, hogy az illegális letöltők és a tartalomért fizetők célcsoportja viszonylag élesen elkülönül egymástól. Vagyis lesznek, akik mindig hajlandóak áldozni a minőségre. Ennek vannak biztató jelei. A Művész mozi forgalma 19, míg a Toldié 30 százalékkal nőtt az elmúlt időszakban, mondta büszkén Körösvölgyi Zoltán, a Budapest Film Zrt. képviseletében. Ez főként a siralmas DVD-eladások és a multiplexek visszaeső nézettségének tükrében értékes fejlemény, tette hozzá. A képet árnyalja, hogy két budapesti mozi nézőszámának növekedése nagyban köszönhető a különféle rendezvényeknek, miközben vidéken a bezárás szélére sodródtak az artmozik, a harmincszázalékos visszaesésnek betudhatóan. A multiplexek nézőszáma pedig csökken ugyan, ám a pénzügyi forgalom stagnál, amiről leginkább a drágább 3D-s belépők tehetnek.

Más kérdés, hogy ama ismert popcornos, kólázós mozibajárásnak valószínűleg lassan bealkonyul, ezért fontos, hogy a közelgő paradigmaváltásban észrevegyük a kínálkozó lehetőséget, figyelmeztetett Körösvölgyi. Hiszen a mozizás stabil fogyasztói bázist épített ki, tehát van kiket megszólítani és elérni az új formátumokkal. Miközben azt is szem előtt kell tartani, hogy nem szabad megbélyegezni és kizárni a nem fizető kalózkodókat, hanem valamiképp be kell vonni őket a rendszerbe.

Három tényező dönti majd el, hogy milyen lesz a jövő mozija, vélte Bognár Péter, a Magyarhangya képviseletében. Az egyik, hogy az EU és a torrentezők küzdelme hogyan végződik majd. Milyen eredményeket lehet elérni a vegzálással, a jogi utakkal, az ellehetetlenítéssel? A második, hogy a jövő fogyasztója mit akar kezdeni a filmmel. Kézbe akarja-e venni és feltenni a polcra, vagy megelégszik azzal, hogy digitálisan tárolja. (Kérdés tehát, mennyiben válik feleslegessé a DVD, mint hordozó.) A harmadik, hogy a most még nagyon drágán mért mozitechnika, vagyis a digitális vetítők (DCP) ára mikor zuhan majd le olyan mértékűre, hogy bárki számára elérhetővé váljon. Mert akkor elvileg bármelyik sarkon, vagy akár otthon is lehet majd olyan minőségben mozizni, ahogy eddig a multiplexekben.