Itt a nyár, buli van!
Az ifjúsági tömegszórakoztatásban utazó vállalkozók pedig kreatívak és rugalmasak, olyan pontosan tudnak reagálni a napi szélirányok változásaira, hogy attól minden unortodox közgazdász megnyalhatja mind a tíz ujját, továbbá figyelemre méltó ellenlobbikkal szemben is figyelemre méltó hatékonysággal érik el, amit akarnak. A Petőfi híd melletti közterületről kipaterolt Zöld Pardon például valamivel kijjebb talált magának új helyet egy portugál többségi tulajdonban lévő placcon (ugrott tehát az önkormányzat bérleti díja), úgy tűnik, eredményesen dacolnak a német tulajdonban lévő, szomszédos Infoparkkal is, a pesti Park pedig két vasúti töltés lábánál telepedett meg, ahol biztosan nem lesznek a bevételt feljelentésekkel veszélyeztető lakók.
Na de feltette-e már valaki úgy is a kérdést, hogy szép-e például a Sziget Fesztivál? A szép persze ebben az esetben meglehetősen relatív és nem csak esztétikai fogalom, hiszen egyrészt nem az örökkévalóságnak tervezett kőépületekről van szó, másrészt meg maga a léte, a korábbiakhoz képest hozott városi többlet miatt is tetszhet valami érdek nélkül.
Milyen előnyökkel és milyen tartós (érdek)sérelmekkel jár tehát, ha egy-egy ilyen bulisziget költözik a városba? Egy hídláb melletti senki földje volt itt is, ott is, valamivel valakiknek tehát mindenképpen gazdagodott itt a városi szövet, miközben persze szomszédság és ellenérdekeltség még itt, a szélek felé is létezik. A budai Zöld Pardonnál például különösen kiáltó az ellentét az Infopark épületeinek téglás-üveges igényessége és a szórakozóhely szinte felvonulási területe között. Az utcafronton (ha lehet itt ilyenről beszélni) elsősorban az a fém kordonkerítés uralkodik, amelyet építkezésekről vagy fesztiválokról ismerhetünk. Itt-ott ugyan mókás graffitiparavánok próbálják kitakarni, de az ideiglenesség uralkodó marad: mögötte a beltartalom konténerekkel, kifeszített szélfogókkal és a centrumban egy kimagasodó, fehér körsátorral. Mintha vándorcirkusz érkezett volna a városba, pedig az új ZP belül már egységesebb képet mutat az évek során burjánzásból kifejlődött faépítményeivel – középen egy hajóimitáció kettős teraszfedélzettel, a belső teret pedig szakaszonként többé-kevésbé egységes fapultsor fogja közre.
A híd pesti hídfőjének külső oldalán, átellenben a MüPával és szemben a dunaharaszti HÉV végállomásával, illetve a csepeli lejáróval a Park elemibb – és még iparibb. Itt ugyanis a konténeres dizájnválasztás nem véletlen, a Dinamó Építészcsoport tudatosan épített erre a radikálisan ready made és egyben fesztiválfeelinges világra. Horvátországból érkezett használt hajózási konténerek zárva, nyitva, teraszként, folyosóként, egymáson és egymás mellett. Ha a látvány mellett vizsgáljuk az árnyékban maradó funkciókat, kiderül, a stabil konténerfalu nemcsak egységesen kopár képet mutat, de valószínűleg jobban bírja majd a fesztiválok sajátos tömegmozgási és amortizációs viszonyait is. A Park 10-11 ezer négyzetméterét több mint tízezer emberre tervezték, ezért kissé meglepő, hogy parkolók nem nagyon vannak körülötte (különböző rézsűkre lehet felállni), és a sok helyszínre osztódás sem az egységesebb külső látványra segít rá. Lényegéből eredően ugyanis mindkét vigalmi sziget befelé fordul, belvilágát minél inkább le akarja választani a környezetétől, ezért külső megjelenésükben nincs semmi reprezentatív – inkább a fesztiválozás jól ismert, puritán kulisszái jellemzik egy-egy amúgy cseppet sem bukolikus, ipari környezetben.
Meg kell említeni még a Zöld Pardon főbejáratát, amely viszont tudatosan és viszonylag látványosan reagált a West-Balkán tragédiájára: biztonságos felületet hagytak a kapun innen és belül a tömegesen egymásra várakozóknak. A biztonsági kapuk körül nem csak biztonsági őröknek maradt elegendő hely, és külön arculatképzésként itt is megjelennek az ágasfákkal megtámasztott pult- és tetősorok.
Szóval szép-e a Sziget? Nem, de aki szereti, nem is ezért szereti. A város mégis több lett tőle, ha pedig eléggé szeparált, azoknak is elviselhető lehet, akik amúgy nem szeretnék. A Zöld Pardonnak és a Parknak már alternatív bája sincs, de velük mégis valami újabb változatosság költözött a városba.
Egyszerűbben és pőrén viszont: nem a látvány élteti majd őket.
