Budapest álruhában
Több hónapig tartózkodott hazánkban Angelina Jolie, hogy leforgassa élete első rendezését, a Vér és méz földjén című bosnyák tematikájú drámát. De igen sokat lehetett hallani a Brad Pitt produceri vezetésével és főszereplésévél készülő zombifilmről, a Word War Z-ről is (különösen, amikor a magyar terrorelhárítás lefoglalta a stábnak érkező fegyvereket), miközben manapság a Budapesten itt-ott feltűnő Bruce Willis a legaktuálisabb sztárvendég, aki a Die Hard-széria ötödik részét forgatja a magyar fővárosban.
A Die Hard – Drágább, mint az életed magyar címmel már előzetesen megáldott mű kapcsán lassan a sarki fűszeresnek is lesz egy exkluzív sztorija – mikor és hol látta Willist, illetve a stábot kocsikat felrobbantani, esetleg hányszor húzott el a feje fölött egy harci helikopter –, ráadásul a nyár közepéig biztosan maradnak.
A listát folytathatjuk is: például a magyar fővárosban forgott a már bemutatott Holló című thriller John Cusack főszereplésével, vagy a nemsokára mozikba kerülő Bel Ami, melyben Robert Pattinson próbál minden nőt elcsábítani.
A filmes stábok évente száz- és kétszázezer közötti vendégéjszakát generálnak Magyarországon, ez csaknem három négycsillagos szálloda éves forgalma – mondta Horváth Gergely, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatója nemrég egy a We Love Budapest által szervezett szakmai konferencián.
Azt már Radnai Károly adószakértő tette hozzá, hogy a filmtörvény által biztosított húszszázalékos adókedvezmény tette fel Magyarországot a filmipar térképére, különösen, hogy egyszerűbb és könnyebben kiszámítható, mint a legtöbb országban. A számok magukért beszélnek: míg 2003-ban mintegy 1,5-2 milliárd forint volt a külföldi filmes költés Magyarországon, 2007-re ez a szám felment 25 milliárdra, idén meg elérheti majd az 50 milliárdot. (A becslések szerint csak a Die Hard 5 négymilliárd forint tisztán magyar költést generál.)
Ezzel állítólag már most piacvezetők vagyunk Kelet-Közép-Európában, azaz leelőztük a legnagyobb konkurenciának számító cseheket, ahol a prágai Barrandov stúdió az utóbbi húsz évben több mint rendesen teljesít. Magyarországnak a csúcsra kerüléshez szüksége volt az óriási Raleigh stúdió két évvel ezelőtti megnyitására. Radnai szerint egyébként a kedvezmény hosszú távon nyereséget hoz az államnak, mert a külföldiek költése egyéb adóbevételeket generál, sőt több mint ötezer állandó munkahely jött létre a filmiparban.
A filmipari felfutás, melyet a mozis szakzsargonban szimplán bérmunkának hívnak, azonban igen törékeny üzletág. A külföldi, főleg amerikai stúdiók csak azt nézik, hogy mennyi egy dollár értéke az adott helyen, azaz mit kapnak érte cserébe. Prágát sikerült megelőzni, mivel az adókedvezmény igénybevétele ott bonyolultabb, illetve egy hajszállal olcsóbbak vagyunk; a piacra éppen betörő Románia és Bulgária viszont nálunk olcsóbb.
Egyelőre technikailag, a szakemberek és az infrastruktúra terén jobban állunk, de hogy értsük, mennyire érzékeny ez a piac: a The Necessary Death of Charlie Countryman című produkciónak a sztoriját Budapestre írták meg az alkotók, mégis, kifejezetten költségtakarékossági szempontok miatt végül Bukarestben forog most a film.
Cserven János location manager szerint az amerikaiak, azaz a nagy stúdiók imádják Budapestet, de óriási érv ellene, hogy nem egységes a területfoglalás folyamata. A rendszer túl bürokratikus, a közterület-használat árai elképesztően magasak, hosszadalmasak az engedélyeztetések, a négyzetméter-alapú számítás pedig minden nemzetközi gyakorlat ellen szól. Ha például kiderül, hogy egy produkciónak egy kicsivel több helyre van szüksége, akkor az engedélyeztetést újra kell kezdeni. A gyártási terv változása gyors számításokat igényelne, ez pedig a jelenlegi kaotikus rendszerben szinte lehetetlen.
Dübörög a filmipar, kérdés, hogy a turizmus, illetve a kultúra terén mit profitálhatunk belőle. Horváth Gergely szerint a filmturizmus mint műfaj évről évre erősebb, sőt most már Magyarországon is nyilvántartott jelenség – példaképpen a hazánkba érkező dél-koreai turisták számának megugrását említette, melynek oka, hogy egy ottani tévésorozat egy epizódjában néhány jelenetet Budapesten rögzítettek.
Persze nálunk még semmiféle hivatalos statisztika nem rögzíti, hány külföldi érkezik hozzánk csak azért, mert egy film miatt fellelkesült (sőt semmilyen kutatás nem zajlik az ideutazás „okait” firtatva). Az mindenesetre tény: a filmturizmus a világon az egyik legerősebb mozgatóerő. Új-Zélandon például drasztikusan megnőtt az odautazók száma A Gyűrűk Ura sikere miatt: az Oscar-díjas Peter Jackson ott forgatta a trilógiát, sőt a vásznon nemsokára debütáló Hobbitot is. Az Oxford Economics még 2007-ben végzett kutatása alapján pedig kiderült: a Nagy-Britanniába belépő külföldi látogatók tíz százaléka azért érkezik, hogy „élőben” is megnézze kedvenc filmjeinek forgatási helyszínét.
Irimiás Anna kutató szerint a filmturizmust kétféle módon lehet vizsgálni. Amit a filmes stábok generálnak, az üzleti turizmus, amiről pedig az előző mondatban beszéltünk, már kulturális turizmus. A szakember megerősítette: nem létezik olyan statisztika, amely arról tanúskodna, miért is érkeznek a turisták Magyarországra, így a filmturizmus kulturális értékeiről sem lehet igazán beszélni, mint ahogyan a filmipar sem működik együtt Magyarországon a turizmussal. Az olyan filmek, mint a Die Hard 5 hovatovább kétélű fegyvernek bizonyulnak: lehet, hogy Budapesten forognak, de fővárosunk a kész filmben orosz és ukrán helyszínként fog megjelenni.
Mint ahogy a Hollóban Baltimore-t alakította a magyar főváros, a Vér és méz földjében pedig Szarajevót. Ezek miatt senki sem fog Budapestre rohanni, de még mi sem a moziba: Angelina Jolie rendezése jókora bukás lett, annak ellenére, hogy a forgatás idején hónapokig téma volt a lapokban. Irimiás szerint néhány hollywoodi bombasikerre lenne szükség, melyek nem pusztán nálunk forognak, hanem itt is játszódnak. Az a néhány cím, melyre ez igaz, sajnos nem volt elég nagy horderejű: az I Spy – Én, a kém bukás volt, a Mission: Impossible 4-ben pedig csak néhány snitt jutott Budapestnek.
