A nyújtózkodás szabadsága

2012-06-22

A Magyar Színházak XXIV.Kisvárdai Fesztiválján a csíkszeredai Csíki Játékszín előadja Örkény István Tóték című tragikomédiáját Victor Ioan Frunza rendezésében.

A magyar groteszk tulajdonképpen az abszurd humanizálása. Tót Lajos, szerencsés esetben, nem drámai karakter. Miben is áll az ő elbitorolt szabadsága? Aludna éjszakánként, ha nem megy, hát legalább ásítana hébe-hóba és nyújtózkodna is egyet. Szóval élne, ha hagynák. A magyar abszurd lényege pedig az, hogy nem hagyják. Errefelé valahogy nem szokás az ilyesmit hagyni, és Örkényt lényegében egyedül ez zavarja. Nem számol le az Emberrel, mint Beckett, az abszurditás szerinte nem az ember, hanem egyedül a történelem jellemzője. Részvétének szinte szócsöve a félkegyelműnek tartott postás, aki a levelek szűrésével olyanná írja át a történelmet, amilyennek lennie kéne. Groteszk darabhoz groteszk szócső: szelíd őrültség lázad fel a történelem ellen az idegorvos és Tót Lajos viselkedésében is. A dobozolás céltalanságát csak fokozza, hogy a család nem tudhat Gyula haláláról.

Ahogy Tót utolsó lázadása is, amellyel mégis visszaszerzi a szundikálás szabadságát, szintén tragikusan röhejes. Az agresszív értelmetlenség gigantikus szimbóluma, az őrnagy kérésére készített óriás margóvágó lesz a gyilkosság eszköze, a zsarnok pedig, akivel végez, nem több egy erőszakos kreténnél.

Nem is ő tartotta Tótékat fogva, hanem a fiukért érzett aggodalom, aki, ha hazajöhetne a frontról, maga is nyújtózkodhatna még pár évtizedig. Az Őrnagy, a zsarnok sem egyéb, mint a tótlajosság egyik lehetősége. Mind szomorúan ismerősek, és úgy tartoznak hozzánk, mint a Joliot Curie tér.

A dráma és a film annyira a miénk már (ki ne hallaná az eltéphetetlen összetartozás szavait Fónay Márta hangján: „édes jó Lajosom”), hogy szinte lehetetlen helyzetbe hozza azokat, akik újra színpadra állítják. A Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválján kiderül, hogy a Csíki Játékszínmire jutott vele. Ha már ott vannak, ne hagyják ki Molnár Ferencet, Füst Milánt, Pintér Bélát és Alfred Jarryt se.