Koltay Gábor filmrendezőnek ismét nem sikerült színházat kapnia, igaz, a polgármesternek írt levelében maga vonta vissza a pályázatát. A levél május 18-án kelt, tehát még az előtt, hogy mindegyik bizottság Jordán elképzeléseit támogatta.

Koltay egyébként 95 oldalas pályamunkát nyújtott be, rengeteg írótól, költőtől, színházi szakembertől idézett benne. Világképének és szellemi hovatartozásának ismeretében különösen érdekes, hogy az önmagának feltett Milyen színházat szeretnék? – kérdésre Gyurkó László gondolatait citálja, többek között azt, hogy „a színház nem független a társadalmi rendszertől.”

Koltay Szabó Magda Az a szép fényes nap című drámájával kezdte volna az általa jegyzett évadot, majd az utólagosan kurzuszerzővé avanzsált Nyirő József darabját vitte volna színre. Egy magyar történelmi dráma, egy magyar musical vagy rockopera, egy magyar vagy külföldi vígjáték és egy külföldi szerző által jegyzett dráma szerepelt a filmrendező éves étlapján.

Koltay kivonulása után két színházi világkép akarta tapsra ragadtatni vagy legalább elgondolkodtatni a helyi döntéshozókat. Egyikük szerzője a szombathelyi kötődésű és korábban Jordán társulatában is szereplő Dömötör Tamás, aki rokonszenvesen híján van a diplomácia finomkodásnak. Pályázatában szívfájdalom nélkül leírta: „Soha nem törekedtem arra sem, hogy a politikai szereplőkkel jóban legyek, igaz, arra sem, hogy rosszban: nem érdekel a politika. Tudom, hogy ezzel óriási hátrányban vagyok egy pályázaton, ahol leginkább a politikával szembeni lojalitás a legfőbb erény.”

Becsületére legyen mondva a szombathelyi közgyűlésnek, hogy a bizottságoktól kiszivárgott hírek szerint ezen nem háborogtak, sőt, Dömötör elképzelései sokak tetszését megnyerték. Sági József fideszes képviselő, a kulturális és sportbizottság vezetője szerint Dömötör azt mondta a meghallgatásán: ha a közgyűlés a jelenlegi struktúrában képzeli el a színházat, akkor Jordán Tamásra szavazzanak, mert erre a feladatra ő a legalkalmasabb művész.

Azt kellett tehát eldönteni, hogy Jordán klasszikus – Dömötör szerint régimódi – színházeszményét támogassák, vagy Dömötörét, aki négy színházi műhellyel együtt hozta volna létre az előadásokat: az Orlai Produkciós Irodával, Pintér Béla Társulatával, a Nézőművészeti Kft.-vel, valamint a Bodó Viktor nevével jelzett Szputnyik Hajózási Társasággal.

A bizottság végül Jordán elképzeléseit helyezte előtérbe. Vélhetően figyelembe vették a Jordán által is felvetett állapotrajzot, miszerint „Szombathely lakosságának döntő része öt évvel ezelőtt nem rendelkezett színházi műveltséggel, nézőként teljesen kezdőnek tekinthető.”

Dömötör viszont a pályázatában azt olvasta Jordán fejére: „Jordán Tamás nyilatkozta a kezdetekkor, hogy szeretné, ha a színészeket újra nagyságos kisasszonyoknak és úrfiknak szólítanák a városban. És azt is, hogy mi a vépi tehenésznéninek is ugyanúgy játsszunk a színházában. Ez anakronisztikus elképzelés, és hamis illúzió.”

Jordán Tamás a nyertes pályázatában misszionáriusnak vallja magát: az előadó-művészet, a színház képviseletében szeretnémegtéríteni azokat, „akik azt hiszik, hogy a kultúra nem tartozik szervesen az életükhöz. Rá kell döbbenteni őket, hogy a már csak az anyagiakról szóló sivár világukból úgy tudnak megmenekülni, ha lélekben értékesebbé válnak, ha ez a belső erő alkalmassá teszi őket, hogy érzékenyek legyenek a szociális gondokra, hogy egymásért tenni kész közösséget tudjanak kialakítani .”

Szép, pályázatba való mondatok ezek, más dolog persze szembesülni a valósággal. A pályázat eredményhirdetését követő napon kérdésemre maga Jordán mondta el: van még kiket meghódítani a színháznak Szombathelyen. Nemrég egy vércukorszint-ellenőrzés során beszélgetett egy kedves, nyitott doktornővel, akiről kiderült, hogy szombathelyiként még éle tében be nem lépett a város színházába. Az egyetemisták közül sem túl sokan látogatják az előadásokat. Az mindenesetre biztató, mondja Jordán, hogy aki egyszer eljött, az visszatér.

Ezzel a döntéssel kaptunk időt és bizalmat arra is, hogy személyesen megkeressük a potenciális színházlátogatókat – mondta Jordán. Az öt évre megválasztott régi-új színidirektor – akinek a premizálását tartalmazó szerződését a következő közgyűlésen tárgyalják meg, s valószínűleg át is alakítják, ami feltehetőleg kevesebb jövedelmet jelent – a következő évadra Szombathelyen játszódó darabot kér valamelyik szerzőtől.

A jövő évi Weöres-centenáriumra színházi névadójuk Szent György és a sárkány díszbemutatóját tervezik, Valló Péter rendezésében. Lesz Molnár Ferenc- és Wassermann–Leigh–Darion-előadás, a kamarateremben pedig többek között a Szigorúan ellenőrzött vonatok Hrabaltól, Ivo Krobot rendezésében.

Puskás Tivadar szombathelyi polgármester úgy látja, hogy döntésükkel a képviselők Jordán színházalapítását, és művészetre nevelő törekvéseit, is elismerték. Egyértelműen szakmai döntés született, hiszen a szakmai bizottság javaslata megegyezett azzal, ahogyan nagy többséggel a közgyűlés tagjai voksoltak, hangoztatta a polgármester.

FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD