A zsarolás jelképe
Tíz évvel ezelőtt, 2002. március 15-én Mádl Ferenc nyitotta meg a Nemzeti Színház első állandó épületét. A köztársasági elnök és Törőcsik Mari beszéde után Az ember tragédiáját adták – amelyet élőben közvetített a Magyar Televízió és a Duna TV. (A közvetítést ellenezte az akkori vezető, Schwajda György kormánybiztos, aki korábban pályáztatás nélkül Siklós Máriára bízta az épület tervezését. Úgy vélte, a tévés készülődés zavarja a próbafolyamat végét. Mivel mandátuma május végéig szólt, nem mondott le, hanem az avató napjára szabadságot vett ki.)
Az előadásból a legtöbben egy hatalmas, átlátszó gömbre emlékeznek, arra viszont sokan tévesen, hogy az előadást Alföldi Róbert jegyezte volna. A Tragédiát ugyanis Szikora János rendezte. Alföldi – Szarvas József Ádámja és Pap Vera Évája mellett –Lucifert játszotta a produkcióban. Szikora hangsúlyozta: azért választotta Madách művét, mert az (a Bánk bánnal ellentétben) nem nemzeti, hanem globális dimenziókban gondolkodik –írja a Színház folyóiratban megjelent tanulmányában Imre Zoltán.
A színháztörténész szerint „a Nemzeti Színház megnyitója mintha előrevetítette volna a 2000-es éveknek azt a tendenciáját, hogy a politika (minden oldalon, különösen lokális szinten) szolgálólányként tekint a kultúrára, s intézményeit hűbérbirtokként kezelve, vezetésükre saját, megbízható embereit rendeli. Így, a Kádár-rendszerhez hasonlóan, olyan sajátságos udvari kultúra jött ismét létre, amelyben minden – legyen az színházépület vagy előadás – a politikai célszerűség szolgálatába állíthatóvá vált.” Imre Zoltán igazat ad Csepeli György szociológusnak abban, hogy „jelkép lett az épület, de nem a nemzet csinosodásának és polgárosodásának jelképe, hanem a kultúra államosításának és az értelmiség megzsarolásának jelképe.”
Hogy a Nemzeti Színház politikai küzdőtérré vált, mi sem igazolja jobban,mint az Erzsébet téri gödör, amely azóta is ott tátong, míg az építészszakmát erősen megosztó új házat rossz nyelvek szerint azért húzták fel az egykori expótelken, hogy még az alapkőletétel se az előző kormányhoz kötődjön. A hivatalos indoklás úgy hangzott: túl drága lett volna a Bán Ferenc által tervezett épület. Ezzel kapcsolatban a megnyitó előtt a Magyar Narancs így összegzett: „Az Erzsébet térre tervezett épület utolsó hivatalos költségvetése 15,2 milliárd forint volt áfával. Az új Nemzeti Színház költségvetése a ferencvárosi lapályon az utolsó nyilvánosságra hozott adatok szerint 15,4 milliárd forint volt áfa nélkül. Az Erzsébet téren maradt gödör helyreállítása 2,5 milliárd forintba került.”
A színháztörténész Gajdó Tamás azt mondja, egészen más a dolga ma egy Nemzetinek, mint akár a reformkori megnyitáskor, akár a XX. század elején. Nem célja, hogy a drámairodalmat „kötelező olvasmány” jelleggel mutassa be; a nyelv művelésén sincs már hangsúly, hiszen az országban mindenhol magyarul beszélnek. A játszási stílus megváltozott, átterelődött a nyelv és a beszéd háttérbe szorulásával a karakter kidolgozására, a zenére, a szcenikára és a hatásokra.
A Nemzeti Színház feladatát mindenki máshogy értelmezi – különösen a pártok. Van, aki még mindig azt gondolja, a nemzeti érzést kell ébren tartania, a magyar sorskérdéseket, a lelkiismeretet kérdőre vonnia, a dicsőséges múltat dramatizálnia. A színháztörténész ezzel szemben azt tartja fontosnak:mivel az egyik legmagasabb állami támogatással működő intézmény, reprezentálja a legkiválóbb alkotókat, kövesse az európai színházművészetet, legyen összekötő kapocs. Ezt 2002 előtt, a művészeti vezetők közül egyedül – 1978–1982 között – Zsámbéki Gábor és Székely Gábor követte.
Hogy a Nemzeti Színház miért fontos a parlamentben? Miért szólalnak fel politikusok egy-egy előadás ügyében? Gajdó Tamás úgy véli, a politikusok mindig csak a kiadási rubrikát látták a teátrummal kapcsolatban, hiszen mindig is a költségvetés „tartotta el”. Ráadásul egyes képviselők olyan produkciókat várnak el, amelyek a vélt nemzeti tetszéssel találkoznak.
Gajdó meglehetősen elégedett a mostani, Alföldi Róbert vezette színházzal, bár úgy véli: a jelenlegi kinevezési tendenciákat ismerve nehezen elképzelhető, hogy a színész-rendező nyerné a következő pályázatot. A vezetés hibájának rója fel viszont, hogy nem született új rendezőgeneráció, ahogy házi szerzői sem lettek a teátrumnak.
A kérdésre, hogy a Siklós Mária tervezte épület körüli viták benne maradnak-e a színháztörténelemben, vagy elsöpri őket az idő, a színháztörténész azt feleli: feltétlenül megmaradnak, ahogy az is, hogy az építkezésmindig is állami biznisz lesz. A Blaha Lujza téri épületből szintén rengetegen meggazdagodtak. Amikor például 1908-ban a Nemzeti beköltözött az épületbe, bőségesen kártalanították a Népszínház –Vígopera működtetőit. Aztán a két világháború között önálló épületre gyűjtöttek az országban, a pénz pedig Bajor Gizi második férjének, Paupera Ferencnek a bankjában kamatozott –míg az intézmény csődbe nem ment, és az összes pénz elveszett.
Gobbi Hilda téglajegyét ugyancsak sokan megvásárolták, temérdek külföldön élő magyar is adakozott erre a célra, köztük Spéter Erzsébet. A téglajegyesek közül jó néhányan ott ültek a megnyitón, a Schwajda György felhívására jelentkezők közül sorsolták ki a szerencséseket.
A Nemzeti Színház március 25-én ünnepli tizedik születésnapját – az Alföldi Róbert által rendezett új Tragédia-produkció díszelőadásával, amelyre tíz vidéki városból várják a közönséget. Ugyanezen a napon kiállítást nyitnak azokból a képekből, amely a Madách drámájával kapcsolatos fotópályázatra érkeztek. Ezen a napon avatják fel a Rákóczi híd dekorációs festését is, amelyen a Nemzet Színésze cím eltávozott birtokosainak portréi láthatóak majd.
Nemzeti-történet
1995. NOVEMBER: Három minisztérium megbízást kap, dolgozzák ki az Erzsébet téren felépítendő színház tervét.
1997. MÁJUS: Bán Ferenc építész megnyeri a tervpályázatot.
1997. DECEMBER 20.: Az igazgatói pályázatot Bálint András, a Radnóti Színház igazgatója nyeri.
1998. MÁRCIUS 28.: Alapkőletétel.
1998. OKTÓBER: A Fidesz-kormány leállítja a beruházást. Az új helyszín a Városliget.
1998. NOVEMBER 10.: Lemond Bálint András. Schwajda György az építkezés kormánybiztosa.
1999. MÁRCIUS: Tervpályázat nélkül Siklós Mária kap tervezési megbízást.
1999. AUGUSZTUS 26.: Kormányhatározat, az új Nemzeti a pesti expótelken épüljön fel.
2000. FEBRUÁR: Szakmai nyomásra hét építésznek tervpályázatot hirdetnek.
2000. MÁJUS: Vadász György megnyeri a pályázatot.
2000. JÚLIUS: Schwajda György mégis Siklós Mária terveit engedélyezteti.
2000. OKTÓBER 4.: Siklós Máriát kizárják az építészkamarából.
2000. SZEPTEMBER 14.: Megkezdődik a munka a Duna-parton.
2000. SZEPTEMBER 28.: A Nemzeti Színház Részvénytársaság vezérigazgatója Schwajda György.
2002. MÁRCIUS 15.: Megnyílik az új Nemzeti Színház.
2002. MÁJUS 30.: Görgey Gábor kulturális miniszter Huszti Pétert nevezi ki igazgatóvá.
2002. JÚNIUS 6.: A tárca vezetője mégis pályázatot ír ki az igazgatói posztra.
2002. JÚNIUS 13.: Huszti Péter lemond.
2002. OKTÓBER 28.: Jordán Tamást nevezik ki a új vezérigazgatónak.
2007. DECEMBER: Hiller István oktatási és kulturális miniszter Alföldi Róbertet nevezi ki a Nemzeti Színház igazgatójának.
